Populista demagógia vs. demokratikus gondolkodásmód?

Beszélgetés Pálinkás Bence Györggyel és Kelemen Kristóffal a Magyar akác kapcsán

Sirbik Attila

Az akácfát a XVIII. században telepítették Magyarországra Észak-Amerikából. Szívós fajta, a száraz talajba is gyökeret ereszt, akkor jól jött a futóhomok megkötésére. Körülbelül 300 évvel később ugyanezen a területen egy Európai Uniónak nevezett országok közötti szövetség működött. Az unió egy rendeletét az éppen regnáló magyar hatalom arra használta fel, hogy saját politikai narratíváját erősítse. A fa közben csak úgy viselkedett, mint egy fa. A friss EU-rendelet kapcsán közbeszéd indult az akácfáról. A kormány azt mondta, a törvény veszélyes a növényre nézve, miközben, ha megnézzük a szöveget, nem lehetett erre következtetni. Jó lehetőség volt viszont „Üzenjünk Brüsszelnek”-kampányt indítani, amiben a kormány megvédi a magyar akácfát. Ezután lett a fa és a méz is hungarikum. Az akácfa történetét a színház felől érkező Kelemen Kristóf és a képzőművészeti irányból jövő Pálinkás Bence György közösen gondolta tovább. Ebből született a Magyar akác c. színházi projekt.

Az előadás egyértelműen reagál a magyarországi politikum közelmúltbeli post-truth jelenségére, miszerint az igazság irrelevánssá válik, az objektív tényektől és körülményektől függetlenül az érzelmek és a személyes meggyőződés kerekedik felül?

Pálinkás Bence György: Igen, a Magyar akáccal többek között azt próbáltuk megmutatni, hogyan alakítják át politikusok a tényeket, annak érdekében, hogy úgy tudják érdekeiket érvényesíteni, hogy közben a szavazóik számára érzelmileg átélhető és koherensnek ható üzenetet közvetítsenek. Tehát most épp nem azt mondják, hogy az Amerikából származó akác a magyar kultúra és gazdaság nélkülözhetetlen részévé vált, hanem hogy „Nem osztjuk azt a véleményt, ami a balliberális oldalon megfogalmazódik, hogy Észak-Amerikából behurcolt özönnövény lenne az akác”.

Kelemen Kristóf: A projekt előkészítése során létrehoztunk egy saját mozgalmat, ami kritikus/ironikus módon reflektál ezekre a jelenségekre: szimbolikus faültetéseken, politikai beszédeken és gerilla akciókon keresztül mutatjuk be a post-truth politizálás retorikáját és konstrukcióit, miközben mi magunk is szabadon játszunk a tényekkel.

trafo2

A politikai közbeszéd immunissá válik a tényekre? A Magyar akácot tekinthetjük bizonyos értelemben kiterjesztett véleménybuboréknak?

P. B. Gy: Nem tudom, hogy a nézők számára véleménybuborék-e – menyire a saját véleményüket tükrözte vissza –, de az én számomra néha jó volt egy-egy jelenet erejéig abban az alternatív valóságban lenni, ahol az akác hungarikummá választása nem egy Brüsszel elleni taktika vagy egy nemzeti kisajátítás, hanem egy nyitott társadalom vágyának szimbóluma, amiből nem rekesztenek ki senkit származása alapján.

K. K.: Az előadásban próbáltuk kerülni az egyértelmű üzeneteket, inkább a mechanizmusokkal foglalkoztunk – még akkor is, ha elhangoznak politikai kiállások, igyekeztünk azokat úgy bekeretezni, hogy túlmutassanak önmagukon, és a rendszer működésére világítsanak rá.  Viszont magára az akác-ügyre igaz, hogy véleménybuborékká vált Magyarországon, főleg azután, hogy a politika belépett ebbe a diskurzusba – onnantól kezdve az akácfáról folytatott konstruktív szakmai vita ellehetetlenült.

Talán igaz az, hogy oly mértékben hiányoznak az eszközeink ahhoz, hogy nyilvánosan az értékekről vitatkozzunk, hogy az egyetlen módszer a nézeteink alátámasztására az alternatív valóságok létrehozása?

P. B. Gy.: Az alternatív valóságok konstruálása hagyományos eleme az alkotók és az autoritárius rendszerek eszköztárának, így ezen a közös nyelven, a színházat mint nyilvános teret használva, helyezzük szembe a számunkra fontos értékeket az aktuális politikai elit nézeteivel. A mi alternatív valóságunk 70 percben átélhető, a kormányé kissé kiterjedtebb.

K. K.: Továbbá a művészet által létrehozott alternatív valóságok esetében lehetőség van az előadáson belül reflexióra is, amelynek révén a befogadók/nézők tudatosabbá és kritikusabbá válhatnak a hétköznapok során szembejövő alternatív tényekkel és manipulációkkal szemben.

trafo3

Lehetséges, hogy társadalmi szempontból a normatív kérdések helyén kezelése helyett éppen a ténykérdésekhez való ragaszkodás jelent problémát?

P. B. Gy.: Amikor a darabhoz gyűjtöttünk anyagot sokszor abba ütköztünk, hogy szakértők ténykérdésekre érdekvezérelt válaszokat adtak. Például arra a kérdésre, hogy valós ökológiai kockázatot jelent-e az akác, más választ ad egy környezetvédő és egy erdész. De a Magyar akácban nem ténykérdésekkel, hanem normatív kérdésekkel foglalkoztunk. Nem azzal, hogy magyar-e az akác, hanem hogy milyen különböző szempontok szerint tekintik annak. Milyen szempontok szerint fogadjuk be elképzelt rokonságunkba.

K. K.: Aki megnézni a Magyar akácot, egyrészt betekintést nyerhet az akácfa mint szimbólum történetébe, új ismeretekkel gazdagodhat, miközben az akác nem csak szigorúan önmagát jelenti az előadáson belül: azon keresztül általános és mindenkihez kapcsolódó kérdésekről beszélünk, politika és identitás, befogadás és felhasználás, változás és hagyományok viszonyáról.

A Magyar akác problematikája esetében éppen arról van szó, hogy egy jelenséget az értékek mezejéről a tények területére száműzünk?

P. B. Gy.: Az olyan tények területére, mint hogy a “vérszerződés rítusa egy multikulturális közösség vágyát fejezi ki egymás testvérré fogadása iránt”.

K. K.: Vagy hogy “bárki a magyarság része lehet, aki gyökeret ver a magyar földbe”.

 

 

 

PÁLINKÁS BENCE GYÖRGY, KELEMEN KRISTÓF: MAGYAR AKÁC

Előadók: EKE Angéla, HOMONNAI Katalin, KELEMEN Kristóf, KRISTÓF Márton, PÁLINKÁS Bence György

Zene: KRISTÓF Márton

Rendezőasszisztens: TOTOBÉ Anita

Szervezés: KISS Réka Judit

Produkciós vezető: BAKK Ágnes Karolina

Díszletgyártás: BALÁZSI Dániel, HEGEDŰS Fanni

Technikai munkatárs: SZAPU Márk

Rendező, koncepció: KELEMEN Kristóf, PÁLINKÁS Bence György

Külön köszönet: BARNA Orsolya, Seth COLEMAN, CSÁNYi Krisztina, EREDICS Lilla, GAZSÓ György, GOSZTOLA Kitti, LOVAS Dániel, NAGYPÁL Gábor, PÁL András, REGÉNYI Júlia, SIPOS György, SZIRTES Attila, TARR Judit, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

 

2017. IX. 18–20. 20.30

Trafó Kortárs Művészetek Háza

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:19+00:00 szeptember 25, 2017|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!