Határtalan zónák – Esszék Csurka Eszter kiállításáról

Deák Csillag: Határtalan zónák

A hurrikánok évét éljük, a sebesség, az örvénylés, a félelem, a kiszolgáltatottság végzetszerű perceit. A sebesség zónáját, sávját látjuk, kihalt utcákat és tereket a tévében, az interneten. Zóna az égalj, az éghajlat, az égöv, a földöv. Zónának nevezik a gömb felszínének két szélességi kör által határolt részét, de a sztratoszférát is.

Csurka Eszter képein tranzitzónákat látunk. Átmenet egyik mozdulatfázisból egy másik mozdulat fázisába, miközben a két fázis sem térben, sem időben nem válik el egymástól. A gesztus, a mozdulat menedéket keres, de nem talál, hol előre szalad, hol visszafelé lép. Konfliktusos mozgás, diszharmóniákkal. A harmónia csak átmeneti. A művész olyan időt varázsol festményeibe, amely szaggatott, megszakított, átmeneti idő. Törvényen kívüli zónákat fest, ahol a lélek megváltozik, átalakul, felszabadul a kötöttségek béklyója alól. Kilépteti figuráit megszokott világukból. Összegabalyodnak, eltűnnek a határok, összemosódnak a mozdulatok, a formák. Elhajlik a tér, csak sejtjük olykor, hogy mit látunk. A fény hullámtermészetét alkalmazza. A gázok áramlását. Hullámok, agyhullámok, tengerhullámok, röntgensugarak. Napsugárzás. Mintha viharok botlanának egymásba és ölelkeznének össze. Nincs narancssárga riasztás. Utóképet hoz létre, a test, a törékeny emberi test lesz a látás előállítója, lerombolja a külső és a belső közötti megkülönböztetést. Megszünteti az észlelés és tárgya közötti közvetlen összefüggés képzetét. Fényélményt nem csak a fény tud okozni. Egy ütés is. Szikrákat, elektromágneses jelenségeket látunk. Felcserélhetők az érzékletek. Honnan tudhatjuk, hogy mi a valódi? A valóság új formáit fedezi fel a művész. Színeket hallunk, hangokat látunk ezeken a képeken. Figurái lendületben vannak, sorsuk az, hogy átélik és megélik érzelmi viharaikat, forgatagaikat. Kommunikálnak. Közelség és testtávolság viszonyát látjuk. A személyes zónát bővíti ki, bárhová is helyezi az adott térben a figurát, az több teret foglal el magának, mint a teste körvonalai.

 

pic5

Testbeszédet tanulunk Csurka képeit látva. A lehetőségek világát rajzolja, festi meg. Kiszínezi a vonalakat, sávokat. Kéken, zölden, lilán. A hétköznapi távolság tűnik, oszlik el. Emberi alakokról és sorsokról, viszonyokról kezdünk el tűnődni, a képek az erős érzéki és társadalmi kontrasztok szokatlan világába vezetik tekintetünket. A modern társadalom sivárságát az emberi alakok érzéki teljességével állítja szembe. Burkot von figurái köré a művész. Magzatburkot? Aurát? Elomló redők, puhák, lágyak, lebegnek az alakok, nincs pontos helyük, csak változó és meghatározhatatlan helyzetük van.

Csurka erogén zónákat idéz meg, amelyek az emberi viszonyokat és kapcsolatokat szimbolizálnak. Az emberi test torzul, vékonyodik, mintha tógában, lepelben járnának a figurák. Térhasználatot látunk, a tér elfoglalását, kitöltését, illetve a tér megszüntetését. Ölelkezik egy pár, mintha már egy test volnának. Szemben áll egymással nő és férfi, a férfi zsebre dugott kézzel áll, számon kérően néz a nőre, aki ideges, elmosódó mozdulatot tesz. Tapintani lehet a feszültséget a két alak között. Uszályát hordja a női alak, kitölti a teret a ruha és redői. Olyan titokzatosan lép, hogy magunkra ismerünk, tilosban járunk. Láthatatlanná vált alakot is látunk, kivehetetlen a helyzet, a pozíció, sejtelem és az energia felgyorsult áramlása, a szívverés kihagy. Megdermed a levegő. Dehogy dermed, áramlik, surrog, suhog. És ahogy alakot vált a figura, megkettőzi önmagát, a gondolat előbbre jár, mint a mozdulat. Vagy fordítva?

 

pic9

Csurka következetesen dolgozik saját testbeszédszótárán. Figurái nem a szokványos módon viselkednek, nem a szokványos módon uralják a teret, az időt. Rejtett dimenziókat tár fel és mutat meg. Zónái aktív zónák, tele dinamikával, feszültséggel. Figuráit nem parkoltatja, hanem hagyja őket el- és bemozdulni. Nincs le- és megállás, a mozgás őrülete ez, folyamatos mozgásban vannak a figurák. Korunkat jellemzően. Figurái kortalanok, nem a kor számít, hanem a belső energia. A képeken az érzékelés olyan szintre jut el, amellyel a hétköznapi érzékelés során nem rendelkezhetünk. Ahogy Goethe megjegyezte: a legnehezebb dolog látni azt, ami a szemünk előtt van.

 

Kölüs Lajos: Spulni és viharzóna

A szeretet még a gonoszság létét is elviseli.

Spulni – jut eszembe váratlanul. Cséve, orsó, egyszerű tárgy, forog, forgatható, cérnák, csipkék és szalagok feltekerésére használják. Nézem Csurka Eszter legújabb cím- és sorszám nélküli képeit, és elbizonytalanodom, milyen világban is vagyok? Olyan szorító érzés fog el, … mintha az idegeket spulnira akarnák rácsavarni (Karinthy Frigyes). Csurka Eszter képein a sebesség és a dinamizmus görbéit, gömbjeit, a téridő hullámszerű megnyúlásait és összehúzódásait látjuk. A pszichológiai és a valóságos tér rugalmas és nyitott, de időnként össze is sűrűsödik egy-egy részlete. Csurka a megfigyelt világot alakítja át, transzformálja, fázisokra bontja és egyesíti, egybefonja ezeket a fázisokat, sávokat, bizonytalanná téve a megfigyelő helyzetét és státusát. Újraírja azt a tapasztalatot, hogy a megfigyelés a világról igaz következtetésekhez vezet. Az észlelés igazságát formálja át, bővíti ki a fizika, a kvantumelmélet új törvényeinek ismeretében. Két csendélete üdítő látvány, a csend és nyugalom pillanata utáni vágyat keltik fel bennem.

 

pic10

Csurka a vizuális modernitás eszközeit, eredményeit használja fel, mely szerint felcserélhetők az érzékletek. Az A38-ason szellemvadászok leszünk, keressük a kopogó szellemet. Figurái lendületben vannak. Viharzónában. A képeken megjelenő gömb a teljesség képzetét kelti bennem, a vágy kerekségét, egyben Sziszüphoszra is utal, a görgetésre, a hiábavalóságra, a sors zsarnokságára, de a játékra is, mert mindig játékban vagyunk.

A viharzóna: ítéletidő. Amikor átszakad (vagy átszakadni készül) valami, egy gát, egy zsilip, egy határ, egy ellenérzés. A lila szín itt a villám, a tűz, a szenvedély (szerelem) jele. Csurka viharzónája az anomáliák zónája is, minden megtörténhet, a közhelyek nem érvényesek többé. Rendkívüli helyzetek és állapotok. Redundáns vonalakkal, utakkal, mozdulatokkal. A képzeletbeli és a valóságos világ kapcsolódik egybe a nézőben. Csurkánál a modern figurákban (öltözetük erre vall) az anima és animus őstípusát fedezhetjük fel, a légmozgást, a szellőt, a lélegzetet, a leheletet, de egyben az életerőt, az életet is. Dinamikus egyensúlyokat láthatunk a képeken. Számomra titok, hogy mitől keletkezik ez az egyensúly.

 

pic6

A képeken a szélsőséges helyzetek és pozíciók tekintélyt sugallnak, vagy inkább rombolnak? Karizmát látunk? Az alattvalóság megszüntetését és megszűnését? Menekülnek a figurák az elnyomástól? Egymáshoz kötöző mozdulatok uralják a képeket? Az individualizmus diadaláról van szó? Brutális és kifinomult formákkal jelzi, hogy figurái nem viselik el az uralmat, a felettük való gyámkodást. Magukat manipulálják, vagy eleget tesznek a külvilág elvárásának, úgy mozdulnak? Kezükben tartják a sorsukat? Vagy csak Csurka manipulálná figuráit?

A képeken egyfajta személyiséggé alakulást, alakítást látunk. Még nem esnek darabokra, ha választaniuk is kell, mert választás előtt állnak, vagy választás elé állították őket. A meghasonlás jeleit érzékeljük mozdulataikban, ellentétes erők, maga az ösztönviláguk, képzeletük háborgása feszíti szét testüket, testük mozgását. Csurka ki nem mondott kérdése: Hogyan lehetek jó ember a szenvedély, az indulat, az erkölcsi hibák és erények viharzónájában, hogy ne mondhassák rám, hogy a rossz gyümölcse vagyok? Van más út, mint a beleélés, az empátia, az analógia? Miként lehetséges a megértés, az elfogadás nyomán az ember pozitív és negatív értékeit dinamikus egyensúlyba tartani? Vegyünk kézbe egy spulnit, kék cérnával.

 

A38 hajó

2017. IX. 26. – 2017. X. 6.

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:17+00:00 október 3, 2017|ONLINE|1 Comment

One Comment

  1. Szilvi 2017-10-08 at 20:19 - Reply

    Es csoda Jo!
    Puszi:
    Dido
    Nem vetted mar for este 8-kor a telefont- pedig biztos Azt akartatok Mondani hogy jottok dec24-en!
    Varunk!!!
    Puszi

Szólj hozzá!