Boszorkánykonyhák és alkimista műhelyek

Loading...

 

Nagy T. Katalin

Carl André szerint a kultúra az, amit mások tesznek a művésszel, a művészet pedig az, amit a művész tesz másokkal. Egy művésztelep egy kulturális közeg, ott hagy nyomot az ország, a város, a telep szervezőinek és részvevőinek kultúrája, tanultsága, tehetsége. Mindez észrevétlen, akarva, akaratlan hat egymásra. A kocsma is egy kulturális közeg, művésztelepek inspiráló tartozéka. Nem mellesleg a jászberényi Berva söröző országszerte egyedülálló, ott magas fokon és nagy mennyiségben lehet tanulmányozni a whiskykultúrát és faggatni a művészeket. Én is ezt tettem, miután bebarangoltam a nyári ideiglenes műtermeket, hogy megismerjem a történeteket. A művek születésének történeteit. A történetek éppúgy részei a műalkotásnak, mint maga a mű. A történetek az alkotói folyamat velejárói. Az alkotások személyes történeteket is rejtenek, melyeket többnyire nem ismerünk, de sokszor sejtünk. Bár a néző nem tudhatja, hogy a művészt nemrégen vakbéllel műtötték, és a sebtapasz formája megragadta a beteg művész képzeletét. Az sem tudható, hogy egy másik művésznek néhány hete halt meg a szeretett nagypapája, és a születő művek mementók is. Az sem egyértelmű, hogy a test ábrázolását, milyen elmélyült kutatások előzték meg. Egy másik képzőművész egyik installációját madarak vették birtokba, s az új mű erre a varázslatos kapcsolatra utal. Az életesemények, élmények micéliumként szövik át a művész gondolkodását. S ahogy a micéliumból sem mindenkor nő ki a gomba, úgy a művészek is csak kedvező feltételek, a pár(l)atartalom mellett képesek új művek létrehozására. A művésztelepnek ezt kell tudnia, hogy a meghívott művészek történeteinek epizódjait egybefűzhesse. A mű az alkotói folyamat eredménye. Hogy eredmény-e, hogy eredményes-e a műteremtő folyamat az ezernyi kis lelki, szellemi történés függvénye. Ami létrejön egy műfolyam. Olyan, mint a tudatfolyam, kell, hogy legyen összefüggés, túl az itt és most paraméterein.

Az idei jászberényi művésztelepen 35 művész és művészpalánta dolgozott. Festettek, rajzoltak, mintáztak. Használtak hagyományos anyagokat, alkottak szokatlan vagy éppen bizarr matériákkal, alkalmaztak bevett vagy kísérleti technikákat. A nyomhagyó eszközöket, anyagokat sokszor felismerni sem lesz könnyű a nézőnek. Van, aki hajszállal, szilikonnal, elektromos kábelbéllel rajzolja vagy varrja a motívumait a térbe vagy a vászonra. Van, aki festői felületeket hoz létre teával, objektet épít harisnyából, vattából, kurkumából vagy csirkecsontból. A művészet expanziója évtizedek óta folyik, a művész mindent felhasznál, elhasznál, újrahasznosít. A pipetta, a termikus szilikon pisztoly vagy a csúszásgátló szőnyegalátét éppúgy műteremtő eszközzé válhat, mint az ecset.

Egy művészettörténésztől általában elvárják, hogy értelmezze a művet. De ha ismeri Hans Belting álláspontját, akkor ettől igyekszik óvakodni. Belting szerint az értelmező szándéka kétféle lehet, a mű szolgálatába állni, vagy uralni a művet, ráerőltetve a saját értelmezést. Mások szerint csak félreértés létezik, és ez így van jól. Senki sem gondolja ugyanazt ugyanarról a műről. A félreértés pedig lehet megtermékenyítő.

Az én fejemben, vizuális emlékezetemben ezernyi mű kering, az új mű ezért leginkább korábbi élményeket hív elő, az anyag, a látvány, a hangulati értékek nyomán. A csontfészek a kapucinusok csontszobor költeményeit és Jan Fabre csontszobrait juttatta az eszembe, miközben a fészek konnotatív jelentésrétegei Van Gogh-ig vezethetném vissza. Ugyanakkor a csont is, a hajszál az élő test része volt, élettelen mivoltában is az életet idézi meg. A hajszálban mágikus erő lakozik, számtalan történet, népszokás kapcsolható hozzá. Női alkotók aknázzák ki mitikus mivoltát, nem régen Jagicza Patrícia vagy Tate Modernben látható hatalmas hajinstallációjában Sheela Gowda. A kurkumába ágyazott kumulált ujjak pedig a gyógyító mágia körébe tartozó egyiptomi és római votív szobrocskák képét hívják elő. A festőnövényeket kiszorították a szintetikus festékek, a teafestés hagyományának életben tartása az előző példákhoz hasonlóan egyfajta szertartásosságot kölcsönöz az alkotásnak. A 20-21. századi művészet számtalan szellemi kalandjának egyike éppen a művészet mágikus-varázsló funkciójának visszaállítása. Lehetetlen mindenkire érvényes összegző megállapításokat tenni a mostani rendkívül sokféle művészi hozzáállást látva. De talán többekre érvényes egyfajta mágikus alapvetés.

A másik motívum, melyre érzékenyítve lettem a seb. A seb mely úgyis megjelenik, mint felszakított test, leábrázolva, mint enigmatikus, öngyógyító erejű önarckép, vagy mint másodlagos valóság, felsebzett festményfelületként. Lucio Fontana egykori hírhedté váló gesztusa egykor új dimenzióba léptette a festészetet. Az itt bemutatott kidudorodó sebekkel stigmatizált kép most új értelmet kapott.

A kérdés tehát most is az, hogyan hatott a jelen kultúrája a művésztelepen dolgozó művészekre, s művészetük hogyan hat majd a nézőkre. A művészet egyik Oscar Wilde-i dilemmája, hogy tükör-e vagy fátyol. A most született alkotásokból ítélve inkább fátyol.

 

Folyam(at)ok

A 27. Art Camp Nemzetközi Művészeti Szimpózium kiállítása

Lehel Filmszínház Galériája, Jászberény

  1. augusztus 30. – október 3.
Print Friendly, PDF & Email
2017-11-14T14:37:22+00:00 november 14, 2017|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!