A táj mint közérzetlakmusz

Sinkó István

Szikszai Károly komor, brutális, olykor kegyetlen szén-kréta képei évek óta belehasítanak a magyar kiállítási szcénába semmihez sem hasonlítható egyediségükkel, komor következetességükkel. Szikszai, a festő most Szikszaival, a költővel karöltve, új sorozatában a saját közérzetéről – és a mi saját közérzetünkről – ad képi látleletet. Tájban gondolkodik, tájképei mégis csak annyira a műfaj termékei, mint mondjuk Franz Kline absztrakt expresszionista munkái. Ott a pennsylvaniai komor városok, itt a magyar táj, magyar ecsettel. Szikszai barnás alappal papírra, vászonra fest (?), gyakran rozsdaszín alászínezéssel jelenik meg az alap. A feszült, organikus és geometriai formák egymásra utalva építik szemünk elé a közérzetünk által kiváltott kiállításokat, sikolyokat, sóhajokat. Mindezt a szén, a kréta hol maszatolt, elkent, hol vastagon rétegzett anyagának segítségével mutatja a festő.

Szikszai Károly: Vágások (részlet)

Szikszai is vallhatná magáénak Kline mondatait: „Hogyan lehetnék a legkifejezőbb a művemben? Azután kialakulnak a formák.” Igen, a formák feszültsége, a magától is a vászonra sikló kréta, a papíralap látszólag esetleges felbukkanása, ez a kifejezés egyik legenergikusabb módja. Ebből a kis méretű, hol triptichonszerű, hol sorozatként is felfogható képanyagból láthatunk válogatást a Godot Galériában. Szikszai egy naplószerű szöveget helyezett el a nyitófalon a kiállítása bevezetéseként, ám szövegek, versszerű, szabad asszociációs textusok néhány mű részeként is megjelennek. Nem ráírt, inkább elrejtett szövegek. Hangulatuk több mint borús, „felfejtve házaknak bőre…”, „Híremre újságszín változna”, ,,kitiltaná a versből a keleti szelet…”.

 

Szikszai Károly: Vágások (részlet)

Miközben felfedezni véljük a magányos, elhagyatott bányatornyokat, a megfeketedő, szénnel teli dombokat, az éjszakai sétákon a gyér világítású utcákat, Szikszai komorsága néha keserű mosolyra is késztet. Ez a sok fekete absztrakt táj nem ironikus-e valamelyest szép új világunkban? Nem felkacagni kellene ennyi súlyos, terhes látvány feloldásaként? A szövegek (versetűdök) is tesznek erős utalásokat erre a lehetőségre – azzal, hogy képeinek világos foltjai reményréseket, nyugalomhiányokat is elénk tárnak, ezzel oldva a dúsan felfestett fekete formákat, ezzel csendesítve a komor tájak fenyegető jelenlétét a képmezőben.

 

Szikszai Károly: Vágások (részlet)

„A művészet talán nem más – írja Hajdú István egy tanulmányában –, mint a káosz megfogalmazása, szabályok közé kényszerítése, hogy abban, vagyis a regulában „fluktuálódva” ismét csak kitörhessen belőle…” Szikszai káosz és rend köztes idejét kutató festményei egyben a művészet másik, magasrendű célját is érintik, a belső egyensúly(talanság) deklarálását és feloldását.

 

 

 

Godot Galéria, 2018. I. 4. – II. 3.

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-01-11T12:00:25+00:00 január 11, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!