Az idő mint anyag – Pacsika Lia kiállítása

Sinkó István

Az időről az időben (jelen időben) alkotó művész nem tehet egyebet, mint anyagokat, megfogható, tapintható s főleg jól érzékelhető dolgokat választ megjelenítési formájaként. Olyasmiket, melyek egyértelműsítik a szándékot: ez én vagyok, ezt gondolom magamról, a világról, jelen és múlt időmről. Pacsika Lia textilművész az anyagok sokféleségében, tárgyakban, elemekben, formákban gondolkodik. Homo ludens, játszó ember, aki rátalál, rácsodálkozik és művészi kifejezéseinek eszközévé teszi környezetének tárgyait, hulladékait. Valójában az idő hulladékait. Pacsika a múlt felől közelít, anyagképei (jobb híján e szóösszetétellel tudom leginkább jellemezni alkotásainak egy részét) ready made-jei múltbeli öltözékek, újságok, képek vagy épp ajtók, ablakok, bútorok maradványai. Ezek applikálásával, az ezekhez hozzáépített, festett, ragasztott, varrt más anyagokkal beszéli tovább e tárgyak, letűnt idők romjainak életét. Időbelivé zárva a térbelit. Időt adva – túlélési időt – az egyszer már az enyészet részévé váló daraboknak. Creator, mondanánk, de ez nem csupán kreáció, lélekkel telítő szándék. Az alkotás fontos célja átlelkesíteni a holtat, a holt, múlt emléket. A jelennek felmutatni, a jövő felé újraindítani.

Pacsika Lia: Ajtómese,
objekt, olaj, fa, fém, 43x54x3 cm

 

Pacsika Lia: A varázsló köpenye, fali textil, rátétes varrottas, vásznak, selymek, csontok, kagylók, terrakotta, 190×95 cm

A textilkollázsok sokszínűsége, ruha, lepel, függöny volta, a palástszerű, falikárpit imitációjú munkák leginkább az idő – talán a jeruzsálemi Nagytemplom meghasadt kárpitjának – reminiszcenciái is. Az ajtók, sete-suta tákolmányok fragmentumai az idő kapujának, a személyiség önátlépésének lehetséges ki-bejáratai. Pacsika moralista, miközben esztétikai kategóriákat is beemel munkáiba. A szép, a ritmikus, a térszerű, a filozofikus egyaránt jelzői lehetnek munkáinak. A technikai megoldások lazább, sűrűbb szövetei, a könnyedség, mellyel egy textilkollázst összeállít, a beléhordott anyagok jó színérzékkel és felületgazdagsággal egymásra építettsége mutatja, hogy Pacsika tudatosan  választ anyagot és technikai megoldást. Fischer-hommage-ai is játékok, az egykorvolt, szeretett tanár-festőművész képi világának anyagban történő megidézése.

„A művészetek a gondolat ismeretlen voltán alapszanak – véletleneinek csodaszerűségén, pontosságának ritkaságán, meglepő és mégis egyszerű kifejletén” – írja Paul Valery, s Pacsika Lia épp e meglepő és csodaszerű jelenséget, a művészetet választotta az idővel való személyes párbeszédéhez. Budapesti bemutatkozása jó alkalom, hogy ismerkedjünk egy kiérlelt szemléletű, anyag- és eszközhasználatában példásan tudatos művésszel.

Újlipótvárosi Klubgaléria,

2018 1. 18. – 2. 10.

Print Friendly, PDF & Email
2018-01-26T14:28:25+00:00 január 26, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!