Pragmatikus líra és abszurd otthonosság – Ferencz S. Apor művészetéről

Ungvári-Zrínyi Kata

Ferencz S. Apor alkotási módszerét kollázs/asszamblázs általi világteremtésként lehet leginkább szintetizálni. Dialógust teremt tárgy és kép, meglévő és alkotott dolgok között, sokszoros szemantikai csavarokkal. Az eredmény olyan asszociációs tér, amely kissé rejtvényszerű, szerkezete pedig poétikus viszonyokra épül. Kompozícióinak erős elemei a régi, talált tárgyak és képek, amelyeket körültekintően kezel: a nosztalgia negédes, torz formája ki van zárva. Ami helyette fellép, az valami sokoldalúan emberi nézőpont, melyben a régi elem hangulata tovább él, de az általa kiváltott szabad asszociációkkal is találkozik, új emlék-, élmény- és gondolati rétegekkel gazdagodva. Ezek kötődhetnek a kép valamelyik konkrét interpretációjához, de lehetnek csupán érintőleges vagy szimultán mentális jelenségek is. A végeredmény egy szürreális (mentális) tér, amelyben a lineáris vagy összefüggő narratíva helyett töredékes, asszociatív fogalmi környezet jön létre. A gondolatok kollázsa mint szimultán tapasztalat formál tartalmat, amely nem logikus és ok-okozati struktúrákra, hanem sokkal implicitebb, intuitívabb és finomabb viszonyokra épít, és ezzel egyfajta különös relacionalitás érvényesül.

Ferencz S. Apor: Reggel (Maszk p.), 2015, fotó, print, 80x56cm

A hegesztőmaszkos sorozat darabjai kissé elkülönülnek ettől a tendenciától, amennyiben azokban a központi motívum visszatérésével annak mechanizmusai is ismétlődnek. A hegesztőmaszk eredeti szerepe nem az identitásképzés: nem reprezentál, nem elrejt; praktikus védőeszköz, amely viselője számára épp a vizuális érzékelést teszi lehetővé. Jelen sorozatban azonban funkciója átfordul: ő maga válik látványelemmé – így különböző helyzetekben való felbukkanása bizarr zsánerképeket teremt, és minden gyakorlati vonatkozása metaforikus tartományokba lép át (védelem, védekezés, /el/szigetelés, munka, mesterség, látás, tekintet stb). A jelenség, Debord-t idézve, lokális, kelet-európai szűrőn át láttatja a Spektákulum fétiseinek torzképeit. Elkerülhetetlen velejárója az elidegenedés, amelyben a látvány-látszat veszi át és fullasztja önmagába az Ünnep minden funkcióját, rányomva bélyegét többek között az intim szférára is.

Ferencz S. Apor: Recycled memories, 2016, (ciklus) no. 9., installáció

 

Fejre állt portré álgeometriával (önarckép helyett), 2017, vegyes technika, 130x120cm

Az alkotó formai megoldásaiban megidéz modernista és régebbi, rusztikus tárgykultúrákat, valamint kortárs designtrendeket, amelyekben ezek továbbélnek (vintage és retro tárgy- és képformák). A végeredmény mégsem nagyipari jellegű: egyfajta személyes dizájnosság hat a művekben, erőteljes materiális jelenléttel; ezt erősíti a precíz manuális kivitelezés és az a komponálási mód, amely a tömeggyártott tárgyak esetében is azok egyéniségét és egyediségét teszi láthatóvá.

Mindezek ellenére azonban az anyagok hangsúlyos jelenléte nem köti meg a realitás szintjén a munkát: az installációk nem illuzionisztikusan megteremtett, érzékletes valóságok részei, hanem minden szinten valószerűtlen, abszurd tartományokban úsznak. A kontrasztos anyaghasználat hol kiemeli, hol pedig képpé, jellé simítja a tárgyakat, ezért olyan, mintha Ferencz S. magát az anyagot nem arra használná, hogy a valósághoz közel kerüljön, hanem segítségével sokkal inkább eltávolítja a látványt minden jelenségtől, ami ismert, kézenfekvő és könnyen kategorizálható. Ezt a tendenciát erősítik az absztraktabb elemek is. A geometrikus konstrukciók, valamint a technikai illusztrációkat, mérnöki rajzokat, gépi jeleket, mérőeszközöket idéző részletek váratlan megjelenésükkel kibillentik a nézőt a komfortzónájából, és elvontabb értelmezések felé tolják a látványt, továbbvíve a művet olyan szférák felé, ahol a gondolkodás végképp elrugaszkodik a képektől.

 

Az abszurditás ezalatt állandó része marad a munkák közegének. Egyetlen konklúzió sem megkérdőjelezhetetlen, minden mélyebb tapasztalat megérint ugyan, de kicsit értelmetlen is egyszerre, az élmények pedig távoli motívumok, amelyek megindítanak esztétikumukkal, de ugyanakkor sokszor nem tudunk mit kezdeni velük. Ismerős létélmények ezek, melyek – valóban – leginkább az abszurdban mérhetők. A finom humor azonban sokszor feloldja ezek drámaiságát, és gyakran kohéziós erőnek is bizonyul, amely elősegíti a komplex jelenségek feldolgozását is. A fantasztikusat együtt élhetjük meg az értelmezhetetlennel, a költőivel, a szuggesztívvel, elmerülve az élményben, de mindeközben irányt véve az állásfoglalás felé is.

Ferencz S. Apor: Mély víz! (Maszk p.), 2015, fotó, print, 80x56cm

Az ennyire sokoldalúan épülő struktúra szokatlanul valósághű helyzeteket hoz a kiállítótérbe: a befogadó nem előre megemésztett tartalmakat kap, de még csak nem is munkafüzetet, amivel dolgozhat, hanem kisebb, válogatott (de karakterükben talán kissé borgesi) könyvtárakat, valamint saját könyvkötőműhelyt, amelyben ő maga állíthatja össze az anyagot.

 

Új Kriterion Galéria

Csíkszereda

2018. I. 18. – II. 19.

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-01-21T17:56:27+00:00 január 21, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!