A jövő folyton ismétlődik

Sinkó István

„A romok minden dolgok mulandóságára emlékeztetnek” – írja Hannes Böhringer. És máris itt vagyunk Mózes Katalin műveinél, aki a jövő mulandóságát, a formák elvesztését, a konturált, de formátlan jövőt tárja elénk. Vagy mégse? Mik hát ezek a szomorú, fújt szürkék, papírnyomat hatású festménygrafikák? Mik ezek a múltból előkiáltó Matisse- és Miró- és Arp- és Duchamp- és Villon-érzetek, és mik ezek a hommage-ok? Meg ezek a síró-rívó életképek? Meg ez a vörösbe forduló nagy szenvedély? A könyvlapokon felbukkanó írásjel, az alakok? A kollázsokba rejtett életek?

Mózes Katalin: Könyv lapra festve, 2015, 18 db, 14×10 cm, olaj, papír

Megmondom: ez az, amit képnek neveznek. Kép, mely a maga egyszerű vagy bonyolult voltában le-kép-ez egy világ-képet. Jelen esetben Mózes Katalin világképét, amely a múltból egyenest a jövőbe repít. Széles foltjai, árnyrajzai, egymásra vetülő sík elemei, ember (-szerű) alakjai, maszk (-szerű) arcai a piktogram (-szerű) elemek, mint váza, könnycsepp, hegedű, bármi egy-egy jövőbe repített emlék.

Mózes Katalin: Lények, 2017, 115×85,5 cm, akril, papír

„S töprengnél bár reggeltől estvélig, estétől a hanyatló éjfélig: akkor sem töprenghetnéd ki, tárhatnád értelemmel elő a kifürkészhetetlen Túlnant.” Caspar David Friedrich beszél így a világban való gondolkodásról, a festészetről. Vajon a Túlnan a jövő? Vagy épp az a transzcendens Túlnan, mely megvált minden jövőtől? Nem tudhatjuk.  Mózes Katalin következetesen e túlnanságból tekint vissza ránk, hol keserédes, hol fanyar ízeket keverve képeibe, hol bölcselkedik, hol meg játszik (velünk), mint gyermek, ha ceruzát kap és árkus papírt. De e jövőbeni gyermek nagyon tudatos, nagyon elmélyült és nagyon racionális művész is egyben. Képes gondolatot felületté, érzést színné, élményt vonallá transzformálni, és ezekből adagolva rendkívül gazdaságos módon tárja elénk az ő jelen-jövőképét. Így egy modernista posztmodern képi világ – amely tisztán az ő világa – egyszerre tűnik leendő és egykori művészetnek. Mózes Katalin munkái ilyenek.

Láttatni tudja vízióit, miközben alig bonyolítja a képelemeket, változatos technikákat használ, miközben egyszerű képkommunikációi lenyűgözőek. A Piano Art Café falain látható néhány nagy méretű s kisebb munka izgalmas összképet nyújt a grafikailag megdolgozott festészeti anyagról, mely Mózes Katalin sajátos, össze nem téveszthető művészetének sajátja.

 

Piano Art Café

2018 április 7. – május 2.

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-04-17T16:57:19+00:00 április 17, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!