A világ feltételezett struktúrája – Iscsu Molnár István képeihez

Palotai János

Iscsu Molnár István képei között jó lenni. Vannak közöttük emblematikus, jelképszerű gömbök, gömböcskék, könyvillusztrációk, ex-librisek, mindegyikben van valami groteszk, hol kellemes, néha hideglelős, és szinte mindegyiken ott – Kunderát idézve – a lét elviselhetetlen könnyűsége, amit néhány pillanatra elviselhetővé tesz humorával és iróniájával a művész. A képek születése, sorsa és története alapján ez a nyelv, amit Iscsu használ, kritikus, sőt önkritikus. Richard Rorty amerikai filozófus szavaival élve: kritikus önmagával szemben, a használt nyelv esetlegességével, és önmaga törékenységével szemben is.

Iscsu Molnár István: Genezis

Molnár István a legősibb grafikai jeleket használja, azokat, amelyek az írott nyelv és a kép rajzolt alakzatainak alapjait képezik, és ezek további gondolkodásra késztetnek. Ahogy a rajz alapjaként egy vonalat húz, elválasztja a felületeket, minőségi különbségeket teremt, alkot. Ám a Genezis pátoszát – ami jól látható a bemutatott sorozatán – szelíden feloldja, elveszi annak a képnek a humorával, ahol üres széksorok állnak, ahol meg lehet pihenni és nézni az „Isteni színjátékot” – ahol állítólag a nagy teremtő is megpihent a hetedik napon, vagy a hetedik képen. Ezzel esetlegessé teszi a kezdetben volt felfogást, a nyelv (a kezdetben levő IGE) prioritását, és azt üzeni, hogy kezdetben volt a megmutatás, a rajz, kezdetben volt, és máig is él. A megnevezése a dolgoknak az írás, és ezzel szemben a megmutatás a kép.

Munkáiban vannak hagyományos, kis méretű grafikák, de gyakran el is tér a hagyománytól, mert ahogy művészetében, úgy méreteiben is feszegeti a határokat, a miniatúrák mellett festmény méretű képeket is készít, néhány most is látható közülük. Könyvillusztrációi és ex-librisei esetén átfordul a kapcsolat, tehát az írásnak rendeli alá a képet. Munkássága és életműve így dialektikus, hiszen a képek emelkedettségükben is alázattal kezelik az írást, és ez az alázat érvényes az olvasóval és a művészettel szemben is.

Ugyanakkor utalnak az új- és a legújabb kor szemléletére, gyakorlatára, ahol a könyvnyomtatásban a szövegek magyarázták a képeket, de a képek illusztrálták a szöveget, az írást, így azok egyre inkább fogalmivá váltak, a szövegek pedig egyre imaginatívabbá  és elképzelhetővé (Flussert idéztem.) Iscsunál az absztrakt geometrikus képek, illetve a gömbök mutatják ezt. A gömbsorozata Leibniz monászelvét juttatja eszembe, ami szerint a kis elemekben, monászokban különböző oldaláról tükröződik a világegyetem. E képek szerkezete, többségüknek tartalma is analóg a világ feltételezett struktúrájával, így akár filozófiai vagy tudománytörténeti könyvek illusztrációi is lehetnének.

Iscsu Molnár István: Jelrendszer

Ide kötődik a kép és a szó prioritásának a kultúra története során folyamatosan változó viszonya is. Ennek újabb fejleménye Derrida posztmodern grammatológiája, eszerint a világ szöveg, grafikus jel, nyom, írásjel. Ebben a felfogásban a vizuális műalkotások is továbbírják a szöveget. Iscsu ironikus képei a rendszerváltás idejéből – például a Jákob lajtorjája, ahogy átírja a bibliai dolgot – ugyanúgy részei ennek, mint az írott művekhez rendelt illusztrációi. A meghívón mintegy bélyegszerűen egy narancsszínű kör mint ősi forma, lehet a Nap, a sugarakként körbetáncoló halakkal, amelyek a lélek ősi szimbólumai, és amelyek utalhatnak a küldőre, akit az Írás megnevez, és a nevezettre, akit pedig a képek megmutatnak.

 

2018. március 7. – április 1.

H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központ Galériája

Print Friendly, PDF & Email
2018-04-05T18:18:51+00:00 április 5, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!