A kép tekintete – Könyv Kata kiállítása

Abafáy-Deák Csillag: Kilátó a köldökből

A simontornyai várban láthatjuk Könyv Kata első, szülővárosában rendezett kiállítását. A tárlaton az utóbbi három évben készült munkáiból, a pécsi műteremben töltött időszakából, valamint a doktori képzésben született művekből ad ízelítőt az érdeklődőknek. Ráláthatunk a festő alkotói pályájának egyik fontos időszakára és művészi kibontakozásának folyamatára. A Halas kép fogadja a látogatót a lépcsőfeljárónál. Kapás van. Nárcisztikus férfibüszkeség, nem a vízben, a hal testén látja, látjuk tükörképét. A tükör motívum folytatódik az első teremben, a Köldökszemlélők I., II. című művekben. A köldöknézés eredetileg keleti meditációs technika volt. Magyarban negatív szólásként inkább arra mondják, hogy köldöknéző, aki magába fordul, magával van elfoglalva, a nagyobb összefüggések nem érdeklik, nem lát tovább a saját orránál. Esetleg a valóságtól elszakadva, öncélúan filozofál. Máskor meg azt szajkózzuk, igenis nézz magadba, ismerd meg önmagad, és akkor tudsz a világ felé is nyitott lenni.

 

Könyv Kata: Halas

Lassan megértem, miért lett a kiállítás címe A kép tekintete. Ránk néz, minket is néz a köldök, szembenéz és szembesít. Tükör van benne, az egyikben konkáv, a másikban konvex tükör. Egyik befelé néz, valóságos köldöknézés. Aztán magunkat látjuk, ezt láttatja a másik tükör. Ránk néz a köldök? Nem, csak mi nézünk szembe vele. A köldöknézés a köldökzsinórra vonatkozó asszociációt is elindítja, az ősi kapcsolódást és annak megszakadását, megszakítását, ami a továbbéléshez elkerülhetetlen. A Kívülvaló/anyajegyek emlékbe című kép is a kötődést és elszakadást jelzi, azért nevezzük anyajegynek, mert sok esetben öröklődik. Ellepik a test látható részét, egyre sűrűbbek, egyre feketébbek, talán már melanóma. Ki kell vágni, ha még nem késő és nincsenek áttétek. Vannak áttétek, ha nem is halált hordozók. Ki válik kívülállóvá, mit, és mennyit tudunk kivágni, kivágatni, kiűzni testünkből? Szeplő? Annak is van negatív jelentése, például ha azt mondjuk, valaki nem szeplőtelen. Miközben egy szeplős arc akár szexi is lehet. Stigmák?

A Kívülvaló II. -n nincs se anyajegy, se szeplő, de nem úgy néz ki, hogy izzadtság folyna róla és ujjai között, nem is eső esik rá, nem zuhanyozik. Vér lenne? Benne vagyunk a pácban, a Bemártva festményen egy fegyveres figura lesz bemártva, egyelőre csak öv alatt, szerencsére fegyvere is bemártásra került, ezzel már nem fog lőni, megy minden a levesbe. A Munkahely című képén nem csak a szakadozott munkakesztyűt látjuk, hanem mögötte, meg nem festve, a munkától megkérgesedett tenyeret is. Van Gogh bakancsos képének parafrázisa is lehetne.

 

Könyv Kata: Köldökszemlélők (részlet)

Könyv Kata önmagába mélyed, absztrahál, de képeinek mindig konkrét látványa és tárgya van. A Szívre szív sem megnyugtató látvány, így is védtelen, körülötte szétdaraboltság. A Safe-space I–II. sem biztonságos hely, valahonnan menekülünk, sebesülten, kevés ruházatban, életet, növényt is cipelünk magunkkal, de a tér, ahova belépünk, hiába van elkerítve, ez még védtelenebbé tesz. Az ún. puha képeknél a képtest és a motívum formai, optikai és jelentésbeli dialógusainak lehetősége válik szinte tapinthatóvá, a nélkül, hogy megérintenénk az alkotásokat. Könyv Kata színes képi világában megtaláljuk a ráncokat is, kifordítja a látványt, melltartókat tesz a női hátra és a napszemüveget a férfi tarkóra. A divat- és szépségeszményt darabolja fel, kérdőjelezi meg. Részletek az emberi testről, a test élmények befogadásáról, megtapasztalásáról (Részben egész I–IX). Bevezetés a test lélektanába.

Több alkotás diptichonként jelenik meg, a látvány kétarcúságára is utalva. Az Illúzió is diptichon, mint a Köldökszemlélők, váltjuk a perspektívát. A tusoló üvegfala mögött az egyik figura mintha ki akarna onnan szabadulni, a másik elfordul, nem tudjuk, miért. Mi is az üveg mögött állunk, nem tudjuk, ki van kint, és ki van bent. Itt állunk megfürödve. A kép tekintete vizslat minket és nem hagy nyugodni. Szembenézünk.

 

Kölüs Lajos: A kibontakozó tekintet

Könyv Kata testközpontú világa egyszerre fókuszál a belső és a külső értékekre, azok változására, egységük mibenlétét kutatva. Mintha arra a kérdésre keresné a radikális választ, hogy ki vagyok én valójában. A testben és a testen kívül. Akár Bemártva, akár Részben egészben. Ha van is Dilemma, milyen a Sorskép, milyen a Szívre szív játék, egy biztos, hogy az Incognito csak Illúzió, mert Bármi lehet. Tükrön (köldökön) át tekint (kitekint) a világba, camera obscura (sötétkamra) lesz, vetítést látunk, művet a műben, termet a teremben. Hamar rájövünk, hogy nem kívül állunk, hanem belül vagyunk. Nincs védett hely (Safe-space I–II.), csak feszültség szigetek vannak, ösztönökkel és félelmekkel teliek. A feszültség szigetekben, töredékekben felfedezni az emberi megindultságot, a teljes megértés vágyát és illúzióját, az örökkévalóság élményét (Greco és én). Könyv Kata művei magukba rejtik, magukban őrzik az ember (a művész) belső tekintetét. Ez a belső tekintet nem árulja el, hogy ki vagyok én, egyszerűen azt mondja, hogy nem tudom. Vagyok, és kész. Vagyok, aki vagyok (2Mózes 3,11-18).

 

Könyv Kata: Részben egész II.

 

Könyv Kata: Safe space II.

Heidegger szerint nem az a helyes megfogalmazás, hogy van testünk, hanem az, hogy testiek vagyunk. Vagyis nincs kívül és belül. Kívül is van, belül is van. Könyv Katánál a testek, testrészletek a tér különös stigmái, lógnak a semmiben, az ürességet jelképezve. A lemeztelenített test(rész) kiszolgáltatottságát mutatja meg. Miként is lesz a test(rész) mássá a műalkotás és a befogadás során. Transzformációk sorozatában tárja elénk vizsgálódásának eredményeit, az újraalkotásokat. A fiktív test(rész) azáltal racionalizálódik, hogy performanszként (egyfajta akcióként) jelenik meg a néző előtt. Mintha maga a művész testesülne meg az adott művekben és nézői tekintetekben. Ez utóbbi is megtapasztalás, a nem létező test, és annak kisugárzó életenergiájának megtapasztalása.

Könyv Kata képei metafizikai értelemben töredékek, a végesség tudatának kövei. Transzformált fantomok, traumákkal. Ezek a kivágatok mögött nincs tér, eltűnt, megsemmisült. Nincs rá szükség. Ahogy tudatunkból kidobódnak a szükségtelen szavak, képek, érzelmek. Megszűnik a kozmikus perspektíva, a művész a tér egy meghatározott területére fókuszál. Az isten mindent látó szemét használja fel, de már nincs szüksége az istenre. Vizuális effektusokat látunk, izgalmasat, az összefüggések elhalványultak, összeomlottak. A létezés olyan jelenség nála, amely sejtszerű formát mutat, egyben elszakítva a többi sejttől. A jelentés egyszerűsödik, üresedik ki, divatos formává. Testté vált jeleket látunk a világból.

A teremtés tetemre hívása ez. A teremtés parafrazálása. Van eredmény, csak ezzel az eredménnyel nem jutottunk közelebb a világhoz, a világ mint egészhez, mert az egész megfoghatatlan. Részben egész. A tekintet által formálódik a test, és a kép tekintete által szűnik meg. Sajátos performansz ez, a tekintetek performansza, nézve vagyunk, identitásunk keresése és megvallása, a hagyomány általi meghatározottság kényszere alól szabadítja fel önmagát és a nézőt is. Egy új világba, a spiritualitás világába helyezi a nézőt (Greco és én). Könyv Kata trükkös képeit nézve, felvetődik bennem, hogy a kép mint lélek, a kép mint lélek rezdülése – csapda. Belelépünk, önként, akaratlanul, szándékoltan. A kép tekintetébe, részévé válunk ennek a tekintetnek. A kép vonzáskörébe kerülünk, mert nem csak mi, nézők vagyunk képesek a tekintetünk által érzelmeink gazdagabb és árnyaltabb kifejezésére, hanem a kép is azáltal, hogy kapcsolat teremt velünk, azaz kommunikálunk egymással, tekintetet váltunk.

 

 

Simontornyai vár Galéria

2018. augusztus 26-ig

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-08-15T18:23:56+00:00 augusztus 15, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!