Arcok, helyek, idő – Nagy Gábor és Nádas Alexandra kiállítása

Sinkó István

 

A műben, a mű jellegétől függően, mindig az igazság történése működik.

Martin Heidegger

Milyen igazsága van egy műnek? Milyen igazság történik meg benne? Nézzünk szembe a művészetről alkotott fogalmaikkal, a hiedelmekkel, miként születik egy műalkotás, s látni fogjuk a heideggeri kijelentés lényegét. A mű az igazság és a történés egysége. Nagy Gábor és Nádas Alexandra műveiben a sajátos történés-idő dimenzió és a valóság-igazság egysége jelenik meg. Tájakat, történeteket, nota bene eseményeket is látunk a kiállított képeken, s arcokat a múltból: íme az idő.

Jószerivel retprospektívnek is nevezhetnénk a művészpáros bemutatkozó tárlatát a FUGA-ban. A 90-es évek elejétől bukkannak fel Nagy Gábor életművének darabjai, és Nádas Alexandra nyomatai, festményei között is találunk darabokat a 2000-es évek kezdetéről. Egy alkotóházaspár munkásságának áttekintésekor a nézőt a hasonlóság és a különbözőség izgatja. Itt kevés a hasonló, annál több az eltérő. A stiláris, felfogásbeli és az egyes helyekhez, témákhoz való megközelítés mássága.

Nádas Alexandra: Profán Madonna VI., 2018, vegyes technika, fatábla, 60×60 cm

Nagy Gábor annak a generációnak kiváló alkotója, mely a látvány – elbeszélő – gyakran illusztratív megközelítését a jellé alakítással tette újszerűvé. Nagy korábbi munkáin, de a Fűkatedrális-sorozaton is jól tetten érhető ez a valóság-szimbólum-jel viszonyrendszer. Tájképei, tájakról mesélő képei vagy újabb munkáin életképei, melyek emlékképek egyben, mindig a jelhagyás, a gesztus, a szimbolikus forma megjelenítésével gazdagodnak. Tünékeny és álomszerű, rebbenő foltok, vonalak, motívumtöredékek kapcsolódnak élethelyzetek, portrék megdolgozott, realisztikus részleteihez.

Nagy Gábor: Tiszagáti portrék (Rétegek III.), 2016, 50×35 cm, pasztell, grafit papíron

Nádas Alexandra is átírással, a tájak tárgyak elemzésével indította művészi életművét, majd ez az évek folyamán a tájnaplók finom, pasztellszínű geometriájába, Kleet és Vajda Lajost egyaránt felidéző átírásokba hajlott. Azután a toszkán élmények hatására megjelent a kora reneszánsz (inkább késő középkori) szín- és tértapasztalás. Arcok, álmodozó, finom és időn kívüli női portrék bukkannak elő geometrikus terekből. Már rózsaszínek és érzéki szürkék, zöldek és bordók is előkerülnek a palettán.

Mindeközben Nagy Gábor csongrádi múltidézése fel- és megidézett arcokban, ceruza és krétarajzok segítségével, az idő sodrában elveszett majd újra felbukkanó karakterek megformálásában keresi a történéseket, a megtörtént múlt igazságait. Tehát a művészpáros más és más formák között, más és más helyszínek, élmények hatására (Csongrád, Mirabell, Toszkána) és egészen eltérő formajegyekkel, de a múlt és jelen közti átlépéseket, képi időutazásokat teszi meg napi alkotói praxisában. Az igaság történéseinek kutatásában, a mély gondolatiság segíti őket. ,,A mély gondolatnak olyan ereje van, mint egy gongütésnek egy boltozatos teremben. Megzendíti a teret, ahol olyan dolgok találhatóak, amiket nem ismerünk.” (Paul Valery)

 

FUGA,

2018. szeptember 3-ig

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-08-02T17:43:42+00:00 augusztus 2, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!