A kibillenő balansz
Transparent – Halmi-Horváth István kiállítása

Somosi Rita

Helyükről kibillenő négyzetek, háromszögek jelölik ki Halmi-Horváth István legújabb kiállításának tengelyét, melyek hol festőien színgazdag, hol monokróm kompozíciókban transzformálódnak képi egységekké. Halmi-Horváth a nonfiguratív festészeti hagyományokat értelmezi újra, de transzparens rétegekben oldja fel a geometria statikus zártságát.

 

Halmi Horváth István: Remix V., 2018, akril, vászon, fatábla, 125×140 cm

Az alkotó a természeti formák organikus világától jutott el az absztrakcióig. Festményein a táblakép formai határain belül variál: letisztult, minimalista formanyelvét olyan alapműveletekkel kombinálja, mint a forgatás, tükrözés, eltolás, ugyanakkor reduktív megközelítését a színek jelenléte oldja. Az elmozdulások struktúrája szubvizuális szinten marad, a képmező többirányú igazodása mentén formálódó kompozíciói a variációkban rejlő lehetőségek kibontása által jönnek létre. Halmi-Horváth kompozíciós rendje a vásznon formálódik, eltávolodva az előképek matematikai alapon szerkesztett struktúráitól. A szabálytalannak tűnő, de szerkesztett ritmusváltások uralják a képmezőt, ahol a színek átmenete, testek játéka képez rendszert.

 

Halmi-Horváth István: Twin No. 1, 2018, akril, vászon, fatábla, 140×205 cm

Halmi-Horváth István négyzetre és háromszögre komponált munkái a fal síkjával együtt alkotnak egységet: munkáinak alapszíne és kiindulási pontja a galériák white cube miliőjének fehére, mely a térbeli alakzatok, formálásához, pozícionálásához, s festményei többségénél, a szerkesztés origójául szolgál. A fehér alapba ágyazott koloritja mindig erős állítás: a színek adnak nyomatékot a mozgásnak, kizökkentenek a látszólagos statikából, hangsúlyozzák a kompozíciók belső dinamikáját, és tudatosítják a nézőben a térbeli, időbeli változást. Kiszámított, de mégis játékos vizualitás ez, melyben ezek a transzparens rétegek egyszerre szolgálnak átmenetként és összekötő kapocsként, s a köztük lévő viszony e finom eltolódások által lesz hangsúlyos. A transzparens rétegek dinamizálják, újabb formákkal bővítik az értelmezési és viszonyítási tartományt, miközben az alkotó szinte horror vacui jelleggel tölti ki formálódó-deformálódó motívumokkal a képmezőt. Képstruktúrája rétegről rétegre, a formák expanzivitása által épül spirális vagy éppen horizontális, egymást fedő rétegek egységében, melyet az elcsúszások és a lírai színhasználat olykor additív szenzualitása tölt meg élettel.

 

VILTIN Galéria,

2018. október 17. – november 17.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-10-23T14:44:25+00:00 október 23, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!