UnBound – The Unexpected Constellation

Egyszerűség, redukált gesztusok, ismétlődés, különlegesen megmunkált felületek, monokróm paletta vagy vonal vezette rajz. Ezekkel a kulcsszavakkal lehetne körvonalazni a Sárvári Zita által kurált Unbound – The Unexpceted Constellation című kiállítás négy fiatal kortárs képzőművészét.  

 

Kiss Adrian: Dunyha 2., 2017, akril, hímzett vászon, 260x200x20 cm

A kiállított művekben építészeti hatásokat idéző geometrikus elemek váltakoznak organikus szabadkézi formákkal. Az önreferenciális művek identikus és ismétlődő formái saját környezetünk újrarendezett és stilizált verzióját mutatják fel. A minket körülvevő környezet szolgál inspirációs forrásul mind a négy kiállító számára. Zsófi és Anna-Bella munkáiban teljesen elvont formában köszön vissza a város és annak strukturális rendszere, hálózatos felépítése, oly sok ismétlődő mintázatával. Bruno és Adrian tárgyaiban konkrétabb utalásokat is találunk ezekre, és a használati tárgyak újrakontextualizált verziójának történetiségére. Bruno Baptistelli (1985, BR) művészete a városi terek funkcióinak aprólékos megfigyelésén és abból levont következtetésein alapszik. Tevékenysége hasonlatos a városi archeológia gyakorlatához, csak ő éppen jelenünk egyes aspektusairól nyújt átfogó kulturális és szociológiai képet. Barabás Zsófi (1980, HU) önmagát az absztrakt festészet területén teljesítette ki, de a rajz műfaja is komoly szerepet tölt be művészetében. Az ismétlés, a ritmus, mint a művészet egyik alapelve, Zsófia művészetének is mozgatórugója. Újra és újra nekiveselkedik organikus formáinak, borzolt felületeinek, éles geometrikus részletekkel törve meg a plazmatikus hullámmozgásokat. Papp Anna-Bella (1988, RO) Antwerpenben él és dolgozik. Egységes méretű agyagtábla objektjeivel, nagy nemzetközi népszerűségre tett szert az elmúlt években. Uniformizált könyv-szerű táblái az anyagban rejlő határtalan lehetőség következtében végtelen variációs spektrumon mozognak a teljesen egyszerű geometrikus megoldásoktól a figurális, kézzel karcolt motívumokig. Kiss Adriant (1990, RO) nem lehet hagyományos műfaji keretek fogalomkészletével bemutatni. Az iparművészet műfajai ugyanolyan nyilvánvalóan bukkannak fel szobrászati és installációs munkáiban, mint az építészet vagy az autóipar formai elemei. De különös figyelmet szentel a prózai hétköznapok olyan egyszerű tárgyainak is, mint egy kosárlabda, egy ventilátor, vagy egy váza, amelyeket újrakontextualizálva épít be műveibe. Az esemény itt.

 

Hybridart Space

1052 Budapest, Galamb u. 6.

  1. október 18-31.
Print Friendly, PDF & Email
2018-10-19T10:50:37+00:00 október 19, 2018|Szélesvászon|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!