DLA Intro 6.
A PTE Művészeti Kar Doktori Iskolájának kiállítása

Balogh Robert

 

A PTE Művészeti kar Doktori Iskolájának kiállítását az elsőéves zeneművész doktoranduszok koncertjével egybekötve nyílt meg, ezzel az ünnepi alkalommal köszöntik minden évben az elsős hallgatókat – a kiállítás 2018. október 26-án nyílt a Pécs főterén található Nádor Galéria Art and Med Kulturális Központban, és november 16-ig látható. Nemes Zsuzsa kurátor alkalmazkodott a tér kínálta lehetőségekhez. Az egykori patinás szálloda romgalériaként ad helyet tárlatnak, így a helyszín mentes a kimért eleganciától. A kiállítótér nagyjából két fő részre oszlik, az egyikben inkább a sötétebb, a másikban inkább a színesebb, játékosabb motívumok dominálnak.

 

Kiállításmegnyitó, a falon Gnándt Ferenc és Zsin Bence munkái

Gnándt Ferenc Dressed up című műve nemcsak mérete vagy színessége miatt tűnhet fel, a hatalmas alkotás átszabott, felszabdalt ruhákból készült, leginkább kollázshoz hasonlít, felismerhető ruhadarabjai, színes anyagai, a kibillenő, átforduló formák mind-mind az őket egykor viselő emberek hiányáról jeleznek. A mű egy másik, apróbb részlete egy oszlopon bukkan fel odaszegezve. Egyszerre organikus és absztrakt festményeket állított ki Zsin Bence. A Szőnyeg című alkotása már-már az egyiptomi festészet egyszerűségével ábrázolta az erdőt, s a kép párjával, a Kerttel is hasonló vizuális nyelvet használt, a legnagyobb, legjellemzőbb felületet hagyta érvényesülni. Nem egy valós kertet, erdőt ábrázolt, hanem egy időtlen belső képet.

A terem egyik legjátékosabb alkotása Vető Orsolya Lia Plantscape című sorozatának egyik darabja (olaj, kerámia), amely lehet a gyermekkor megidézése (a pöttyös felület, a gömbölydedség). Az erős vizuális élmény távolról is könnyen szerethetővé teszi a Vető-képeket. Ahogy közeledünk a festményhez, a már-már absztrachálásig felnagyított növényi elemek (vágott virágok, gyümölcsök) szépsége, színessége vonzó marad, de a felnagyítástól elidegenedetté válik ez a képi világ. Ez a festészet kevésbé szól a romantika hagyományaira épülő csendéletfestészetről, inkább annak eszközeit, határait és magát az illúziót vizsgálja.

 

Részlet Pertics Flóra Egyensúly című művéből (2018, vászon, hímzés, 30×25 cm)

Pertics Flóra varrott képeinek világát finom motívumok és erős gesztusok jellemzik. A két turkálóban talált pulóverre hímzett női motívum ikonográfiai utalása (Botticelli: Vénusz születése, Ingres: A forrás) szembesít a női szépségideálok relativitásával. Pertics egyik munkája valóságos technikai bravúr, az Önarckép finom részletei és a nagyvonalú gesztussal „felfestett”, helyesebben inkább hímzett testkontúr pirosa övezte monokróm árnyalatokban is kifejező arc, s a beszédes szemek és egy jelzett testből kitörni készülő színes szív együttesen expresszív hatást vált ki.

Tayler Patrick Nicholas képeinek meghatározó karakterjegye a lilás színvilág. A kiállításon talán az ő munkái épültek leginkább az alapvetően hagyományos képi műfajokra (tájkép, portré vagy csendélet). A Pillepár című képe nemcsak a címadástól kap gellert, a 15×20 centiméteres kép a terem egyik leghangsúlyosabb alkotása lesz. A pillecukrot és az asztalterítőt játékos gesztussal s minimális méretben centrumba helyező festmény mellett egy tájkép (emlékezetből festett konkrét táj) és egy portré kapott helyet. A lilás színárnyalat fáradttá, meditatívvá, egyben már-már feminimmé teszi a Tayler-festményeket.

 

Tayler Patrick Nicholas: Pillepár, részlet (2018, olaj, vászon, 15×20 cm)

Fejős Miklós 1 m2 szürke című szürkeárnyalatos kollázsa a vizuális minimalizmus gesztusával él. Az újságpapírokból, magazinokból készült alkotás, ha eléggé közel – „olvashatósági” távolságra – lép hozzá, ki-kiszól a befogadóhoz. Az 1m2 szürke egyszerre szól a tónusok, árnyalatok, felületi minőségek egymásmellettiségéről és a média közlési kényszeréről, az információ túlburjánzásáról úgy, hogy egy-egy kis játékos kiszólásra is alkalmas fecniket, félmondatokat alkalmaz Fejős. Egy-egy ilyen munka elkészítése szinte keleti típusú alázatot igényel az alkotótól. Batykó Róbert alkotásait a technikai megvalósításuk felől közelítve lehetséges értelmezni, egy sajátos festőgép alkalmazásával a festői tradíció megújításának lehetőségét kutatja. A képei imitációk, nyomdai eljárások és digitális kijelzők megidézésével. Sima felületekkel, elfakuló színekkel hozza létre a felületet.

 

Kiállítási enteriőr Vető Orsolya Lia és Fejős Miklós munkáival

Szöllősi Géza munkái a kiállítás talán legelementárisabb erejű, összetettségű darabjai. Szöllősi a Taxidermia című film látványtervezője volt, ez alkalommal bogarakból, virágokból, műgyantából készítette Kitin című szériáját. Az alkotó megfogalmazza, hogy egy képzelt thai kisfiú nézőpontjába helyezkedik, aki szeretne, de nem tud hozzájutni a drága nyugati játékgyár transzformerszeihez, ezért kimegy az erdőbe és bogarakat, virágszirmokat gyűjt, hogy abból készítsen magának sajátokat. Az eljárás végeredménye egyszerre morbid, abszurd és felemelő. Rengeteg minőséget „olvaszt” magába egy-egy bogártranszformersz. Gazdik Péter ceruza- és akvarellmunkáit a fekete humor és a társadalmi folyamatokra való végtelenül érzékeny rezonancia határozza meg.

Böhm Gergely a kiállítás arculattervezője. Kiállított műve a 18. századi nyomdai eljárások és a kortárs nyomtatási metódusok találkozásából született, doktori kutatási témája is e két sajátos nyomdatechnikai világ kölcsönhatására irányul.

 

Szöllősi Géza: Kitin, részlet (2018, Fritz XI. – Wunderwaffe, bogarak, műgyanta, 40x40x8 cm)

Fekete Dénes Uralkodó című, fotópapírra készült műve a kép címe alatt olvasható Gilgames eposz-részlettel gazdagabban értelmezhető. A pusztulásról szóló szövegrész mellett a lepusztult ipari tájon gázmaszkban s (talán) vegyvédelmi ruhában ülő alak esztétikai kérdéseket is felvet a kép elrendezettsége, megformáltsága okán, de inkább egy epikus történet részeként , önmagában csak részletként értelmezhető.

Freund Éva Glaswege című spin off videómunkáján egy installációját mutatta be, amely Martin Heidegger egy művészetelméleti írásán alapul. A 90 darab nagy méretű üvegtöredéket egy térben állította ki a művész – a Magyar Műhely Galériában –, s az így létrejövő labirintus felfedezése megadja az egyéni megismerés lehetőségét. Freund Heidegger “Holzwege” (rejtekutak) szavára utal a Glaswege címadással.

A kiállítás elrendezettsége felkínálja az elmélyülés lehetőségét. A Nádor Galéria speciális terében, a hatalmas ablakok vakító őszi fényeiben megadja a zavartalan befogadás lehetőségét. A tárlat tele van játékos, humoros, provokatív képzettársításokkal, bátor újraértelmezésekkel, alkotástechnikai határfeszegetésekkel. A 6. DLA Intro megmutatta, milyen sok irányú, magas nívójú munka folyik a PTE Művészeti kar Doktori Iskolájában.

 

Nádor Galéria, Pécs

2018. november 16-ig

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-11-16T09:20:45+00:00 november 15, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!