Esszencia
Révész Ákos kiállítása

Kozák Csaba

 

Van, akinek a festőművész Révész Ákos jelen kiállításának címében jelzett „esszencia” szóról az olcsó pálinka alapanyaga jut eszébe, míg a pallérozottabb elme tudja, hogy ezen főnév a latin létigéből, azaz az „esse” szóból eredeztethető. A háttértörténet ugyanakkor közös: valaminek a lényegéről, kivonatáról, sűrítményéről van szó. Révész Ákos tömör címe telitalálat, hiszen a művész a legutóbbi három kiállításának – a 2016-os Tiszta energiák, a 2017-es Időzlenség és a 2018-as Kitörés-sorozatainak – anyagát kivonatolja, fejleszti tovább, annak sűrítményét adja. Az Essence / Esszencia kiállítás az újlipótvárosi Katona József utcában levő Look Gallerynek már az üvegportálján keresztül látható, ám jobban tesszük, ha be is megyünk az egytermes térbe.

Révész Ákos: Esszencia 21 08, 2018, vegyes technika, akril, vászon, 100×100 cm

Az 1965-született, húsz éve kiállítóművészként jegyzett alkotóról annyit kell tudnunk, hogy magánkurzusok látogatása, hazai és nemzetközi mesterek példaadása (Hencze Tamás, Riegl Judit), valamint személyes útmutatása (Nádler István) és több, mint öttucatnyi itthoni és nemzetközi kiállítása után 2015-ben megkapta a Nemzetközi Michelangelo Díjat, 2016-ban pedig az Accademia Italia in Arte nel Mondo Minerva díját. Az alkotó legutóbb idén nyáron Apostolis Zolotakis társaságában állított ki a Párhuzamos kapcsolatok című kiállításon az athéni Modern Görög Kultúra Múzeumában, ahol a fenti három sorozatából adott válogatást.

Révész festészetének gyökereit, alapfelvetéseit, látványvilágát egyértelműen a második világháború utáni európai művészeti színtéren kell keresnünk. Michel Tapié (nem tévesztendő össze a spanyol festő Antoni Tápies-vel!) párizsi kritikus vezette be az „informel”, azaz a formátlanságra utaló festészeti kifejezést, míg George Mathieu 1947-ben nevezte el ezt az irányzatot “lírai absztrakciónak”, aki egyben a tasizmus, azaz a foltfestészet legjelentősebb francia képviselője volt, ahogy az amerikai csurgatásos festészetnek, a drip paintingnek Mark Tobey és Jackson Pollock. (Ide tartozik még az is, hogy a 40-es évek Amerikájában ezt action paintingnek, azaz akciófestészetnek hívták, ami magyarul a gesztusfestészet szinonimája.)

A szakmai kánonon túl ideje rátérnem Révész Ákos jelen tárlatára. A művész következetesen tematikus sorozatokban gondolkodik. Kidolgoz egy-egy témakört, majd túllépve azon, egy másik irányba indul. Művei vegyes technikával készültek, adalékanyaggal kevert akrillal festettek vászon alapra, amin festőkéssel és ecsettel egyaránt dolgozik. A kivitelezés lehet álló és fekvő vagy éppen négyzetes vakrámába zárt. A közepes és kis méretű vásznak mellett találhatunk itt blokkba zárt miniatúrákat, etűdöket is. A sorozatok megnevezésén kívül a címadással nem bajlódik, egyszerűen csak datálja munkáit. Érzelmekkel teli látványvilágát hármas osztású vásznakon jeleníti meg, melyeken egy leheletnyi visszacsatolással utal a tájképfestészet hagyományaira, mivel művein ugyanúgy feltűnik a hármas osztás, mint elődeinél, hiszen láthatjuk az alapot, az előteret, a földet, a látóhatárt/horizontot és az eget/égboltot, így akár absztrakt tájképeknek is felfoghatnánk kompozíciót.

Révész Ákos: Esszencia 15 06, 2018, vegyes technika, akril, vászon, 60×60 cm

Érdekességként említem meg, hogy az amerikai Mark Rothko monokróm színmezőkből építkező absztrakt expresszionista festményein ugyanúgy feltűnik a horizont. Csakhogy Révésznél a hangsúly sohasem a hármas osztáson van, ez

Révész Ákos: Esszencia 06 15 – 08 21, 2018, vegyes technika, akril, vászon, 8 dbx20x20 cm

mindig másodlagos, hanem a kép virtuális terét belakó központi motívumon, a gazdag színvilággal rendelkező, heves gesztusokból, irányított és zabolátlan csapásokból, fröccsentésekből-csurgatásokból építkező centrális magon. Révész, a színdinamika mellett, úgy teremti meg a kép virtuális terét, hogy egyrészt  sorrendiséget állít fel a festés közben, azaz kitakar, elrejt részleteket, vagy pedig ennek az ellenkezője történik, egy-egy részlet áttetsző, és így a transzparencia mögött láthatóvá válik az alapra festett fragmentum is, ami a tér mélységét sugallja. Színvilága gazdag, a „föld és ég” kétféle szürkéjén kívül izzó sárgák, narancsok, pirosak, vörösek, kékek pulzálnak, villódznak amorf zárványokat és mikrovilágokat alkotva a festék sávjai, csíkjai testén. Felületképzése során van, hogy a síkot pasztózusan, vastagon megfestve domborítja a felszínt, így az a tér illúzióját adja. Az alap és a háttér homogén, többnyire monokróm, másutt karcosnak, göröngyösnek, maszatosan elnagyoltnak tűnő, így a főmotívum szinte kivilágít a képből. Műveire a lélek, a tudatalatti belső energiái elementárisan, dinamikusan vetítődnek ki, ahol egyszerre van jelen a fent és a lent mozgásiránya, a fények felvillanása és elhalkulása, az ellentétes erők összecsapása, a robbanások zaja és az utórezgések csendesülő moraja. A  festékpatakok megállíthatatlanul hömpölyögnek. Nem véletlenül sugallnak zenei konnotációkat, hiszen Révész műveinek egy része a zenei háttérrel párban jár; Rózsa Pál zeneszerző három darabot is írt festményeitől inspirálva, melyek később a festőnek is új irányt mutattak.

 

Korábbi munkáival ellentétben most egyértelműen a főmotívumra koncentrál. Ebbe a fókuszált magba bármit beleláthatunk, hiszen a szem mindig a felismerhetőt, az azonosíthatót, a dekódolható bizonyosságát keresi. Mindenki másképpen és mást lát. Festményeibe beleképzelhetjük lávafolyamok hömpölygését, vulkánok tüzes kitörését, madarak szeles röptét, delfinek hajlékony táncát, hullámok vad csapkodását, burjánzó liánok tekergését, sorolhatnánk. Ám Révész úgy láttat, hogy absztrahál. Az absztrakció lényegét talán Jackson Pollock fogalmazta meg a legtömörebben: „ Azt hiszem, hogy a modern művész a belső világát láttatja, ahogy az energia és a mozgás a belső erők kifejeződése.” Hadd idézzem még Novotny Tihamér művészettörténészt: „Révész Ákos a Csíkszentmihályi Mihály pszichológus által megfogalmazott ‘Flow’, azaz áramlás elméletét, vagy inkább boldogságközpontú élet- és lélekfilozófiáját emlegeti olyannak, amely festészetének szinte alapvetésévé vált.” Én pedig bizonyos vagyok abban, hogy kiállítóművészünk célja elkapni és kimerevíteni egy emocionális pillanatot, megragadni a dolgok esszenciáját, rendszert találni és rendet vágni kaotikus világunkban. Révész tudatosan hallgat ösztöneire, ösztönösen keresi a tudatalatti vízióit, hogy azt fegyelmezett kompozíciókká, sorozatokba rendezze. A művész úgy ad esélyt a véletlennek, a spontán, a lélek mélyéről feltörő vad gesztusoknak és misztikus vízióknak, hogy azokat egy olyan festészeti világgá rendezze, ami képes másokétól megkülönböztetni művészetét.

 

Look Gallery, Budapest,

2018. december 13-ig

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-11-19T16:13:12+00:00 november 19, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!