Léptékek között
Sulyok Gabriella kiállítása

Garami Gréta

Sulyok Gabriella utóbbi öt évben készült munkái az absztrakció és a figuralitás határán mozognak: kiindulópontjuk a látott valóság, a táj és a természet megélt élménye. A motívumok azonban el is veszítik nála valósághűségüket, hogy folttá, vonalhálóvá, ritmussá alakuljanak át. Tusrajzain a vonalé a főszerep, de a karcos részletek vagy sűrűn rajzolt vonaltextúrák sokszor festőien puha, fátyolos felületekkel váltakoznak. Hol elmosódó krétapor alkot füstszerű foltot, hol a szálanként húzott vonal teremti meg az ábrázolt fűszálak szépségét, hol pedig az aprólékosan rajzolt tintafoltok felülete formáz zord sziklát. Az Orfeusz zenéjétől megszelídülő sziklákból vészterhes árnyak nőnek, amelyek fekete villámokká formálódva csapnak a hófehér égbe.

 

Sulyok Gabriella: Ég-föld partján, 2017, fotó: Sulyok Miklós

Sulyok Gabriella alkotásai nem tájábrázolások tehát, hanem a természet motívumkincséből táplálkozó lírikus gondolatképek, a világi lét és a transzcendens létezés összefüggéseit kutató, Weöres Sándor világát rajzban idéző elmélkedések, amelyek a természet folyamatos mozgásban lévő metamorfózisát jelenítik meg. A vonal és folt mellett talán még fontosabb, még izgalmasabb részlete Sulyok képeinek az üresség. A kitöltetlen fehér, amelyből kinő, és amelybe visszabújik a táj. Éles tisztaságával teremt ellenpontot és hátteret az „esti kérdésnek”, vagy a kétségbeesetten belé maró, felfelé kapaszkodó ágnak.

 

Sulyok Gabriella: Látkép IV., fotó: Sulyok Miklós

A felületet ellepő fűszál-erdő mögül, e vakítóan üres teljesség fehérjéből kiszakad és lezúdul egy vízfolyam, és lassú ecsetvonásokkal fülledt posvánnyá alakul, hogy a mocsár sötétjéből újra lágy domboldal keletkezzen, és a finom párává oldódó halmokból felhőfoszlány illanjon felfelé. A kompozíciókra egy különös, szinte alulnézeti látószög jellemző, ahonnan a természet motívumai valóban összefonódnak az ég felhőivel. A szokatlan nézőpontból a motívumok arányrendszere is folyamatosan változik.

 

Sulyok Gabriella: A Biblia vidéke, 2015–2017, fotó: Sulyok Miklós

Sulyok Gabriella munkáin formáról formára alakul éjszakából nappal, mocsárból tisztás, nyomorultból fenséges, szorongásból felszabadulás, apokalipszisből teremtés, materiális összetevőkből lebegő, füstszerű, természetfölötti világ. Grafikáiban olyan kontemplatív dimenzió, lassan, végletekig ismétlődő és részletező mozdulatsorokból álló alkotói folyamat nyilvánul meg, amely a keleti mantrához, a muszlim rakához vagy a keresztény litániához hasonlóan az alkotóban és befogadóban is a mindenségen való elmélkedés és az igazság megragadásában rejlő csendes, racionális megfontolások nélkül áramló boldogságkeresés állapotát idézi elő.

 

Óbudai Kulturális Központ,

2018. XI. 9. – XI. 30.

Print Friendly, PDF & Email
2018-11-15T13:15:32+00:00 november 14, 2018|ONLINE|1 Comment

One Comment

  1. Rácz Edit 2018-11-18 at 01:32 - Reply

    Sulyok Gabriella világa a hangya csápjának rezdülésétöl a galaxisok messze remegő fényéig tart,a létezés és a nem létezés határain bolyong,az élet gubbancainak minden egyes vonalát látattja a felgombolyithatatlan vanság titkait idézi meg.Ez a varázslás a kifinomult figyelem pótolhatatlan rátalálása,egészen magával ragadó, jelen világunk izzadtság szagú a figyelmünket vursliba valókihívásokkal megragadni akaró produkciói között nagy ritkaság mert valódi művészet….Valami ilyesmi

Szólj hozzá!