Vizuális forradalom
Metamorfózis I. – II. Nemzetközi Digitális Művészeti Triennálé

Abafáy-Deák Csillag Kölüs Lajos

 

Új űrszonda landolt a Marson. Ennek az eseménynek több köze van a Próféta Galéria kiállításához, mint gondolnánk – a művészet-technika-tudomány újfajta kapcsolódása, érintkezése révén, amit a digitális technológia tesz lehetővé. A Metamorfózis I. című kiállítás bizonyítja, hogy a képalkotó a digitális világban is az ember, aki szerkeszt, átdolgoz, ízekre szed és újrakomponál, ha kell, perspektivikus térillúziót hoz létre, vagy ha kell, új horizontot állít be. Vagyis az alkotó szemlélete, kreativitása, tehetsége az, ami a bitek világában is jelen van, számít, és nem algoritmizálható.

Harmincnyolc művész 51 alkotását láthatjuk (41 nyomat, 4 videó, 6 objekt). A digitális műveknél – miként a hagyományos módon létrehozottaknál – is fontos az arány és a stílusérzés, a szín- és formahasználat, az elmosás, átfestés, kitöltés színnel, a méretezés (torzítás, elnyújtás), a transzformálás, a visszavonás, a rétegzettség, a kép manipulálása. A cél változatlan: vizuális élményt létrehozni.

Czeizel Balázs: Meditáció, 2018

Digitális grafikával jelentkezett Csáji Attila, Ghyczy Csongor, Faber-Kovács Krisztián. Sántha András komputergrafikái (Önarckép, Evolúció, 2018) a roncsolást és az átváltozást jelenítik meg. A számítógép egere az ember kézfejébe nő, nem kesztyű, hanem ujjai meghosszabbítása, azzal kommunikál a világgal. Maczkó Erzsébet Remény I. (2016) című műve a földet szimbolizálja: megőrizhető-e világunk, vagy a zöld algák elnyelnek mindent, jönnek a zöld lények, a Mars-lakók? Molnár István Iscsu A szomszéd kertje I. (2018) című munkája Arany János Fülemüle című versét is felidézheti, de itt nem lesz per. A szomszéd kertje mindig zöldebb, a halaknak szárnyuk nőtt, még a levegőben is jól elvannak, repülő tárgyakként grasszálnak. Gyerekrajzszerű télikert, üvegház, de embert nem látni; máshol látjuk, keressük a boldogságot. Pálos Anna elektrografikai dobozai (Játék az idegeimmel 1-2., 2018) a barlangrajzok világába repítenek, a vidámparkba, ahol egy labirintusban találjuk magunkat. Egy csillagrendszert látunk, az otthont?

Hanji Saeko: Nemzeti Nyugati Mvészeti Múzeum, 2018

Gicleé-technikát alkalmazott Biess Katalin, Mayer Éva. Bodor Anikó (Székely pop-art, 2017) Bukta Imre világát, villanyvezetékeit idézi fel, az emberen túlnőtt elektromosságot, egyben a kapcsolódás lehetőségét. Nem Csaba királyfi védi meg népét, hanem Mária, mintha az ember csak az égtől várhatná a segítséget. Ázbej Kristóf Fekete tulipánja (2018) korábbi alkotások egy-egy részletéből épül fel. Feladványmű, gondolkodásra készteti a nézőt, vajon mit és hogyan ismer fel a képből.

A digitális kollázst Dávid Vera, Syporca Whandal, Butak András is alkalmazta. Barti Magdolna kollázsa (Változás I-II., 2018) minimalista eszközökkel a magányt idézi meg. Az ismeretlen felé tart az alak, a fák gyökere eltűnik a ködös égben, nincs kapaszkodó, és ezt a természetben sem leli meg. A motívumok egyszerűsége teremti meg a feszültséget. Fordított világ? Szakrális témát dolgoz fel Bózsa Evelin Ne érints meg (2017) című műve is. Isten szemét bravúros technikával helyezi a végtelen kezdő pontjára. A spirál magába is fordul. A szalagmotívum nem kötés, hanem kapcsolódás az ismeretlenhez.

HAász Ágnes: Lépcsőház, 2018

Legtöbb mű digitális (c-) print: többek között Detvay Jenő, Drozsnyik István, Kim Chang-Soo, Lobrer Ferenc, L. Gácsi Éva, Fábián Kitti, Mandrile Cecilia, Krnács Ágota munkái. Stefanovits Péter digitális nyomatai (Horror I-II., 2018) az átváltozást mutatják, a túlvilági helyzetet. Az órában a fényképnegatív már csak emlék, ez is negatív? A gúzsba kötött, fekete alak nem láthatja a világító piktogramos exittáblát. A fent és lent viszonyát gondolja újra: az észlelés viszonylagosságát és lehetetlenségét. Rémálom, amely történetesen a felhőkben kezdődik, vagy a mozivászonról lelépő alakot jeleníti meg.

A művek az átmenetiséget, a formaváltást, a formakeresést, az átalakulást, a negyedik dimenzió (idő) és a relativitás kapcsolatának újragondolását hangsúlyozzák: Kovács Endre (kem) Idő (R. Mapplethorpe, 2018) című műve három fotót fűz össze misztikus világot teremtve, amelyben nincs idő, a karóra számlapja nem olvasható, a laptop képernyőjén halálfejes botot fog az alak, a virtuális világban is ott a mulandóság, a halál. A művek igazolják azt a sejtést, hogy ma közelebb vagyunk az éghez, a pokolhoz, mint Dante korában. Kelecsényi Csilla Körtér-metszete (2010–2015) megidézi a mélybeszállást, de Jákob lajtorjáját és Eisenstein Patyomkin páncélos című filmjét is, az ogyesszai lépcső szuggesztív jelenetét, de forradalmi hév nélkül, a hétköznapok szürkeségével, egyforma alakokkal. Kapcsolat csak mobiltelefonon. Kecskés Péter Pars Spiritus (Night Version, 2017–2018) szimmetrikus világot jelenít meg, a titokzatos kék fényt, az átjárót egy másik, ismeretlen világba. Stark István c-printje (Tattoo, 2017) és videója (Transzcendens ultrahang imitációk I.) az átlátszó testet és formát, illetve Atlaszt, a földet tartó istenséget ábrázolja, ez utóbbinál a föld hajó is lehet.

Hanji Saeko  digitális nyomata (Nemzeti Nyugati Művészeti Múzeum, 2018) az áttetsző, átderengő világot teremti meg, a jelent. Egyszerre idézi meg az írást, a fotót és az építészetet, a forma tisztaságát, áttetszőségét és kölcsönös viszonyukat. A keretekbe foglalt írást nem értjük, csak sejthetjük, előírások, magyarázatok hálózzák be a mindennapot, több alak mozog, de nincsenek kapcsolatban. Digitális rajznyomatát archív tintával hozta létre a görög Ikonomidou Florentia (A küzdelem hálójában, 2016). Pókhálóban élünk. Ő maga is horgol, köt, és ő is meg van kötve, már nem az emberi fajt szimbolizáló kitárt karú férfi- és női testet látjuk, amit a Voyager űrszonda vitt magával egy idegen civilizáció elérése reményében, üzenetként. Belegabalyodtunk a földi életbe, mintha nem lenne belőle kiút. Bebábozódunk? Szombathy Bálint műve (Dolgok-e a szavak? 1-2., 2008) a természet, az ember építette környezet között teremt kapcsolatot. A szélmalom vitorlája néma. Ez a némaság kimondhatatlan, de látható, érzékelhető. Csíkvári Péter Csendje (1996–2002) címe ellenére nagyot szól. Őrzi a titkot, a jóslás, a virtuális valóság titkát az emberi láb és kéz, a végtagok jelzik, a mérték változatlan, maga az ember, emberléptékű. A türelem, a vállalás szimbolikus jelképét látjuk.

Haász Ágnes két objektje Xerox-artfóliával készült: Arcjáték, Lépcsőház (2018). Körjárat, végtelenül és mégis transzparensen; az egyik elem kinetikus szobor is, forog, többféle arcát mutatja. Sajnos az átlátszó ablakháttér elnyomja a fekete-fehér henger látványát, fehér háttérrel jobban érzékelhető lenne a csigalépcső, a végtelen fel-le irány. Mintha kémcsőben látnánk saját életünket (gerincünket). Sziksz Eszter és a fődíjas Horkay István videót mutatott be, Gortchakova Eugenia kettős exponálást, Czeizel Balázs DRI- (Digitally Recorded Image) technikát alkalmazott.

Szombathy Bálint: Dolgok-e a szavak? 2018

A Digitális Agora 2018 nemzetközi kiállítás külföldi és magyar vendégművészekkel mutatkozott be. Ez is jelzi, hogy metamorfózis zajlik, az újfajta képalkotási módszer és technika révén vizuális környezetünk és szemléletünk is változik. Új digitális kultúra szemlélői, fogyasztói vagyunk és leszünk. Egyúttal a digitális társadalmat építjük, amely a tudásra és az információra, az élethosszig tartó tanulásra, az érzelmi intelligenciára, a kreativitásra, az innovatív szemléletre és magatartásra, illetve a komplex problémamegoldásra épül. A tárlat művészei egyénien értelmezik, értékelik és használják fel a számítógépes művészet nyújtotta lehetőségeket.

Egy napon a diplomás is arra ébred, hogy az algoritmusok fejlődése következtében az ő munkájára sincs szükség. Ha a gép képes arra, hogy művészetet hozzon létre, akkor én vagyok a gép? – teszi fel a kérdés Mike King a Számítógépek és a modern művészet című írásában. Kérdésre kérdéssel feleljünk? Eljön majd az az idő, amikor a nézőt is felváltja a gép? Talán nem váltja fel, és lehetséges, hogy majd együtt nézzük a géppel (robottal) a kiállított alkotásokat, az ember és a gép alkotta műveket. A jövő ma itt van.

 

 

2018. 11. 29. – 2018. 12. 21.

Próféta Galéria

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-12-10T14:55:56+00:00 december 10, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!