Számított rendszerek
Nemes Ferenc kiállítása

Kozák Csaba

Nemes Ferenc munkásságát a ’60-as évek közepétől datálhatjuk. Akkoriban ismerkedett meg Csiky Tiborral, aki a budapesti Faipari Technikumban kollégiumi nevelőtanára volt. A művész kezdetektől a többváltozós rendszerek (interferencia, diffrakció) jelenségeit vizsgálta, amit műveiben igyekezett megjeleníteni és a képzőművészet fogalomkörébe emelni. Két- és háromdimenziós átirataiban – hiszen egyaránt készített papírmunkákat, festményeket, fa és fém kisplasztikákat, szobrokat –  később a hullámokkal, az áramlástannal, a játék- és káosz elmélettel foglalkozott, amikor is ezek törvényszerűségeinek a bekövetkezési valószínűsége, azok sűrűségi és eloszlási módozatai érdekelték. Az acb Galéria Nemes munkássága előtt tisztelegve egy tömény válogatást mutat be a művész 1968 és 1984 között készült műveiből.

A Számított rendszerek kiállítási enteriőrje, acb Galéria, Budapest, 2019
A művész és az acb Galéria jóvoltából. Fotó: Varga-Somogyi Tibor

A galéria Király utcából nyíló fehér kiállítóterében csak tíz mű fért el a falakon és a posztamenseken, ám ezek konceptuálisan végiggondolt, a mai napig érvényes alkotások. A Sodrásban, 1968, a Vetület, 1968 és a Vetülék, 1969 nem véletlenszerűen kerültek egymás mellé; az ötven évvel ezelőtt készült állóképek mindegyike pitt krétával készült papírra. A munkákon sodró lendülettel áramlanak a feketén, függőlegesen satírozott, a szőttesek fonalaihoz hasonlatos motívumok. A folyamatosan ismétlődő fragmentumok mozgást sugallnak. A sötétebb és világosabb tónusokban tartott részletek átlátszóan fedik egymást, másutt pedig a hullámgörbék-vonalak-sávok a szívdobbanáshoz hasonló ütemet írnak le. Munkáiról írta a művész: „…a lényeg a pulzálás, lüktetés, néha rángásokkal megtörve a szabályos ritmust, noha számított rendszerekről szólnak, de valahol a belső mélységben fellelhető a harmónia.”

Nemes Ferenc: Áramlásnyi rés, 1983, pitt kréta, selyem, 162,6×83,5 cm
A művész és az acb Galéria jóvoltából. Fotó: Varga-Somogyi Tibor

Az Interferencia, 1978 című mű szintén pitt krétával készült papírra, ám a két különböző forrású, koherens hullám találkozását leíró/átíró fizikai jelenséget már kéklő alapon jeleníti meg. A vertikálisan futó fekete-fehér csíkozás egymással horizontálisan ütköző párhuzamosok és hullámvonalak rajzolatát adja. A galéria két, átlós sarkában kerültek bemutatásra a művész acél és sárgaréz kisplasztikái. Az Áthatás, 1980, a Metszet, 1980 és a Hullámtörés, 1981 erektáló, hengeres művei aprólékosan vannak kidolgozva. A polírozott, fénylő felületű munkák nemigen találkoztak a számítógép vezérelte esztergával, ezért említésre méltó, hogy a forgástestek spirálisan és körkörösen futó vájatai kézi munkával lettek kialakítva úgy, hogy közben az ábrázoló geometria áthatásainak törvényszerűségeit jelenítik meg.

Nemes Ferenc: Interferencia, 1978, pitt kréta, papír, 65×50,2 cm
A művész és az acb Galéria jóvoltából. Fotó: Varga-Somogyi Tibor

A galéria főfalára került a tárlat legnagyobb „mutatványa”, a Levél Csiky Tibornak, 1982 relief. A hársfából faragott, nagyméretű – alapterülete közel két és fél négyzetméter – dombormű felszínén a feketéllő (fotózhatatlan) mintázat elemeinek repeticiója figyelhető meg. A reliefen függőlegesen futó, zongorabillentyűkhöz hasonlatos, kézzel faragott (!), vágott szélű téglatestek ritmizálnak, keresztirányban pedig feltűnik a már ismerős, ferdén futó vonalvezetés. Ütemezésének alapegységeit képtelenség megszámolni, több ezerre saccolhatóan sorjáznak a motívumok. A felszín ritmikája hasonlatos az interferencia jelenségét bemutató műhöz.

A kiállítás két legszínesebb táblája az Áramlásnyi rés, 1983 és a Mélyáram, 1984. Az utóbbi Kassák Lajos azonos című kötetére rímel (Magvető Kiadó, Budapest, 1960). Az első mű halványzöld alapján vízszintes sávok-vonalak futnak, melyeket amorf piros-zöld-kék foltok ölelnek körbe. A mű felszíne nyitott, amiben egy pajzsszerű, fekete kivágás nyílik ki, amin átnézve megláthatjuk a tér fehér falát. A második mű ugyanezt a kompozíciós rendet követi, azzal a különbséggel, hogy az alap feketéjén függőlegesen futnak a lilás-kékes-barnás foltok, míg középen fehéren terpeszkedik a nyílás. A formázott vásznak többségével ellentétben – ahol a mű peremvidékein történik a beavatkozás – Nemesnél a rés a munka belső terébe került. Ezeknek a vágásoknak semmi közük nincs Lucio Fontana monokróm vásznait szabdaló gesztusához, annál inkább a geometria körszeleteihez, a segmentumokhoz.

Szemernyi kétségem sincs, hogy Nemes „shaped canvas” munkái centrumában szeméremtestek átiratát (is) adja, ahogy az erotikus utalás már megtörtént fallikus kisplasztikái esetében is. A hangsúly azonban továbbra is a folyadékok mechanikáján, az áramlástanon, a hőátadás Nusselt-számán, a hőtan Prandtl-számán, az interferencián, a diffuzitáson és a szuperpozíción túl, műveinek konceptuális tartalmán van. Nem kell mélyebb természettudományi ismeretekkel bírnia a nézőnek ahhoz, hogy Nemes munkáit nézve megállapítsa: a fizika szép.

 

 

acb Galéria, Budapest

2019. február 1-ig

Print Friendly, PDF & Email
2019-01-21T11:02:14+00:00 január 21, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!