Ajándékötletek haladóknak
Budapest Galéria Ajándék című kiállításáról

Margl Ferenc

Karácsony után több mint egy hónappal talán már mindenki kipihente az ünnep és az azt megelőző készülődés fáradalmait, amelyek közül mindenki szabadon választhat, hogy a sütés-főzés, a rokonlátogatás vagy épp az ajándékok megvásárlása és készítése jelenti a legnagyobb feszültségforrást. Ezen szempont alapján ideális a Budapest Galéria Ajándék/Gift kiállításának időzítése. Nagyon emberi, már-már megejtő, ahogy az ajándékozás miértjét és magát az ajándékot magyarázó mellékelt szövegekben a művészek is többször aggodalmukat és állandó félelmüket taglalják, miszerint a megajándékozott nem fog örülni a tárgynak. Ezzel a félelemmel, úgy vélem, mindannyian könnyen tudunk azonosulni, mind tartottunk már ettől, hol esküvőn, hol a karácsonyfa alatt, hol születésnapok alkalmával. A kiállított tárgyak és felelevenített ajándékozások is lefedik az ajándékozás gesztusának majd minden lehetőségét. Akad itt nászajándék, szerelmi zálog, karácsonyi ajándékok, születésnapi meglepetések, legénybúcsús emléktárgy és közösen töltött időnek emléket állító ajándékok is.

 

Süveges Rita: Kesztyűportrék, 2016 / Fotó: Juhász G. Tamás © Budapest Galéria

A tárlat valamiképpen egy néprajzi és képzőművészeti kiállítás elegye, mégpedig oly módon, hogy a tárgyakat művészek hozták létre, de helyük rendszerint nem a kiállítótérben vagy akár egy galéria raktárában van. Ahogy a kiállítást bemutató szöveg is jelzi: „a kiállított tárgyak szinte kivétel nélkül először kerülnek ki a privát szférából a nyilvánosság elé.” A kiállított tárgyak vegyes benyomást tesznek – van, ahol jobban érvényesül a művész, felismerjük a forma és anyagválasztást, a jellegzetes humort, de más esetekben nem kapcsolódik szervesen az tárgy az ajándékozó művészeti praxisába. Érdekes gondolatkísérletként adódik, hogy utóbbiak miként tudnának be- vagy épp kilépni a művészetipar világába, nyílna-e lehetőség átkonvertálni az eszmei értéket, amely az ajándék mivoltukból fakad.

 

Szemző Zsófi Kharis: Nem kért tárgyak, kapott tárgyak, átmeneti tárgyak, otthonos tárgyak, vándortárgyak, műtárgyak, ajándéktárgyak, 2019 / Fotó: Juhász G. Tamás © Budapest Galéria

Ami talán a legnagyobb erőssége a kiállításnak, az az a kapcsolódási hálózat, amelyet felvillant a kortárs magyar szcénában. Megérne egy – talán leginkább szociológiai szakos – szakdolgozatot, hogy ki kinek és mit ajándékoz a művészeti közegben. Ki és melyik kurátornak ad emlékbe művét, vagy épp gyűjtőjének, galeristájának, egykori (mindenkori) mesterének. Amire nem látunk példát a kiállításon az a csere, amely szintén létező gyakorlat művészek között, bár ez a kölcsönös ajándékozásnak egy extrém esete.

Szalay Péter: Szerelmi zálog, 2012 / Fotó: Juhász G. Tamás © Budapest Galéria

Tekinthetünk egyes kiállítási tárgyakra korrajzként, művészettörténeti szempontból releváns pillanatfelvételekként. Gondolok itt például Antal Balázs fotóira, amelyek egy Fischer Judittal közös akciót örökítettek meg 2010 nyarán, amikor Fischer épp a Budapest Galéria művészcsere programjának keretén belül tartózkodott a francia fővárosban. De ebbe a kategóriába tartozik a nászajándék, amelyet Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor adtak Bencsik Barnabás és Skaliczki Orsolya esküvőjén a friss házasoknak 1994-ben egy Bencsik által kurált ’92-es kiállításukra emlékezve, de éppúgy ide tartozik Várnai Gyula Pados Gábornak ajándékozott műve, amelyhez a galerista-gyűjtő kislányának rajzát használta fel. (Ez a kollázs egyébként beleilleszkedik Várnai korábban már bemutatott Hogyan merítsünk erőt másokból? sorozatába.) Süveges Rita művészbarátoknak készített ajándékai is a meglévő szociális kapcsolatokról árulkodnak, de ezen tárgyak érdekessége, hogy sokkal inkább kapcsolódnak az ünnepelt művészeti praxisához mintsem Süvegeséhez, pl. Pálinkás Bene Györgynek készített invazív fajokat ábrázoló borospoharak jó eséllyel mosolyt csalnak minden kortárs képzőművészetben jártas arcára. Süveges másik kiállított tárgya – pontosabban két kesztyűből álló tárgypárja – pedig mintegy emléket állít egy nemrég megszakadt kapcsolatnak, ahogy ezt ő maga is kiemeli: „[…] egy művészpárosnak készült…talán az utolsó alkalom, hogy a kesztyűpáros egymás útját keresztezheti.”

Művészettörténeti szempontból a műtárgyak és/vagy ajándéktárgyak mozgásának ilyen informális módja szintén releváns eleme lehetne a különböző értelmezési stratégiáknak és művészettörténeti rekonstrukcióknak.  Követjük az aukciókat és akvizíciókat, hogy tisztában legyünk a piaccal és az árakkal, de érdemes volna figyelni az ajándékozás irányait, sűrűségét és kölcsönösségét is, amely faktorok pedig a bizalmi tőke és a szociális kötődések szökésvonalait rajzolnák ki. A Budapest Galéria tárlata izgalmas és emberi oldalát mutatja a kiállító kortárs művészeknek, és talán a szakmabelieknek okozott mosolyokon, összekacsintásokon és felismeréseken túl a laikus látogató számára is tartogathatnak megejtő, személyes pillanatokat.

 

Budapest Galéria,

2019. január 24. – március 10.

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2019-02-13T10:50:36+00:00 február 12, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!