Életérzések, életkutatás
A mi kis falunk – a lácacsékei művésztelep kiállítása

Feledy Balázs

Egyértelmű felpezsdülését tapasztaljuk a különböző képzőművészeti (és iparművészeti) művésztelepeknek. Mind a működtetők, mind a kurátorok, szervezők, mind a művészek érzékelik, hogy a művésztelep lehetőségeket ad a magányból történő kilépésre, új impulzusok szerzésére, lehetőséget ad esetleg új ismeretek befogadására, s valljuk be: sokaknak az otthoni környezetből való kimozdulás, „kiemelődés” további inspiratív körülmény.  A fenntartó, a működtető oldaláról is sok szempont lehet mozdító erejű, például hogy híre megy az adott településnek, egy működő művésztelep része lesz a településmarketingnek, s végső soron lehetőségét adja egy önálló művészeti gyűjtemény felépítésének.

A művésztelepeket több szempont szerint is csoportosíthatjuk, melyek egyike, hogy ki működteti a kezdeményezést. Természetesen a legtöbb esetben egy-egy adott települési önkormányzat, annak hivatala, de sok példát tudunk arra, hogy művésztelepet működtetnek magánszemélyek (vendéglátótól üzemtulajdonosig), vállalkozók, de iskolák és egyházak is. A legtöbb természetesen azokból a telepekből van, melyeket a helyi önkormányzat tart fenn, ahol mindig kell, hogy legyen egy, az ügy iránt elkötelezett művészetbarát vezető. Kell olyan személy, aki könnyebben képes megteremteni, megszervezni a háttér infrastruktúrát, a szállást, az étkezést, a munkafeltételeket, az esetleges kiegészítő programokat. A sok nagyvárosi telep vagy szinte már „nagyüzemként” működő telep mellett kiemelkedő a szerepe a kistelepüléseknek, melyeknél az tapasztalható, hogy ezek a „vállalkozások” szinte pillanatok alatt be tudnak épülni egy-egy kis közösség szövedékébe, hogy a település és a művészek kollektívája egymásra talál.

 

Ghyczy György a festményei előtt

Nos, erre kiváló példa a nemrég alakult lácacsékei művésztelep, ahol a helyi polgármester lett a kezdeményezés legfőbb támogatója, s ahol már három éve működik a művésztelep. Lácacséke Budapesttől messze van, túl Sárospatakon is, a legközelebbi város talán Záhony, de közelebb van hozzá a határ túl oldalán fekvő Királyhelmec. Két név fontos: Fedor Lászlóé, aki a község polgármestere és Éles Bulcsúé, aki a telep művészeti vezetője. Utóbbinak azért nagy a felelőssége, mert döntő szempont, hogy kik a meghívottak – akik mindannyian valamilyen művészi felfogást képviselnek – s hogy a meghívottak tudnak-e valami sajátos és egyedi arculatot adni az adott kezdeményezésnek, amelyből egy közösségi szemlélet alakítható.

Úgy tűnik, Éles Bulcsú eddig jó döntéseket hozott, melynek a közelmúltban műtárgyesszenciája volt látható: kiállítás keretében, Budapesten, a Bartók 1 Galériában, amely amúgy is hivatásának tekinti a különböző hazai művésztelepek tevékenységének a bemutatását. A résztvevők közül ezúttal hat művész munkáit láthattuk, akik más és más generációt képeznek, más és más helyet foglalnak el a kortárs magyar képzőművészet struktúrájában, s ugyan szemléletük, anyaghasználatuk is eltérő, mégis e kiállítás keretében érzékelhetőek voltak bizonyos találkozási pontok. Fontos körülmény, hogy a résztvevők nem feltétlenül a művésztelepen készített munkáikat állították ki, így válogatásuk inkább a Lácacséke-ügy melletti kiállásnak tekinthető, ami viszont igen rokonszenves.

 

Gáspár Gyula képei

E szervezési elv miatt lehettek ismerősek Olajos György grafikus-festő munkái, melyek jellemzően a Hübrisz-sorozatot állították elénk. Ugyan meggyőződésünk, hogy Olajos sorozata inkább a szophroszüné kategóriájával írható körül, mint a hübrisszel, különböző technikájú művei, azok organikus formáltsága, igényesen felépített kompozíciójuk felfedezéseket is hoznak a néző számára. Míg Olajos Györgyöt tehát inkább filozófiai kérdések foglalkoztatják, addig Gáspár Gyula képzőművész az ember, az emberi arc, a figura belső és külső konfliktusaira utal fekete-fehér, szorongató műveiben, érintve a jelenlét és az eltűnés szélső pontjait. Papíralapú munkái kicsit meghökkentően zárják magukba Breznay András festőművész programfestészete által létrejött képeit. Emberi szituációk, viselkedésformák jelennek meg, melyeket a festő sajátosan kezelt téri szituációkba helyez. A képek felfokozott színessége egyfajta korjelenséget mutat be bizarr helyzetekkel, kevés harmóniával, több disszonanciával. S ha felmegyünk a nem túl jó állapotban lévő kiállítótér felső emeletére, akkor annak főfalán, szinte precíz elrendezettségben, azonos méretben látjuk Ghyczy György festőművész jellemzően akril technikával készített festményeit, melyek most is Lao-ce igézetében születtek. Az osztatlan egész, az út filozófusának szelleme jótékonyan hatja át a festő munkáit, aki képes a gondolatiságot egyedi jelrendszerben – és szinte attraktívan – érzékelhetővé tenni.

Éles Bulcsú: Syngonium sagittifolium, sorozat

Éles Bulcsú festőművész bemutatja azt a már ismert, lírai konstruktivitással telített akvarellvilágát, mellyel egy közhelyes tematikába friss szemléletet tudott beemelni. S látható az igen erőteljes tanulságokkal is járó Syngonium sagittifolium című sorozatának néhány darabja, melyek a feltűnően gyors növésű kúszónövény fejlődésére, változásaira koncentráló művész festői megfigyeléseit állítják elénk. Éles Bulcsú dinamikus, elvontba átemelődő, már-már gesztusfestészete egy intenzív műhelymunka fontos állomásának tűnik. S végül hadd emeljük ki Laczkó Andrea festőművész igazán nagy reményekre jogosító képeinek intenzív erejét. Belülről, a lélek mélyéről érkező inspirációk és organikus megjelenésű természeti világra történő utalások egyaránt megjelennek képein. Finom, ám határozott színkultúra, eredeti vonalvezetés, a folt és vonal találkozásának személyes újraértelmezése egyaránt jellemzik képeit. Lácacséke tehát jól jár. Más művészek mellett ez a hat alkotó értékes személyiségével, attitűdjével új színt hozhat a magyar művésztelepek világába, ahol sok a rutin, de kevés a keresés-kutatás. Itt nem.

 

Bartók 1 Galéria, 2019. február 14-ig

 

Print Friendly, PDF & Email
2019-02-14T16:35:35+00:00 február 14, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!