Utazás fémben, fényben
Bojti András fotói és szobrai

Sinkó István

Ha van road movie, akkor lennie kell road sculpture-nek vagy road artnak is. Legalábbis Bojti András üvegművész, szobrász, filmrendező e kis kiállításán épp ebben „utazik”. A Műcsarnokban néhány hete bezárt csoportkiállítás részeként láthattuk, milyen az, amikor az üvegművész installációkkal, fénnyel, színes felületekkel és áttetszőséggel mozgatja meg a teret, és egyben a nézőit is (egy fiatal lány végigtáncolta a kis kiállítási teret a zene és a fényszobrok hatására). Most Bojti esetlegesen készült – ilyen valójában nincs, mert az esetlegesség a belső tudatosság nem koordinált fázisa – egyszóval esetlegesnek tűnő úti képeit, útközben, jártában-keltében elkattintott fotóit gyűjti látványos csokorba és hozza kontextusba korábbi műveinek részleteivel.

Bojtit, az üvegművészt a transzparencia, az áttetszőség – ha már társadalmi szintre is vetíthetném, az átlátszóság – érdekli. Színes, színezett vagy matt esetleg fehér és fémes felületekkel épít teret, hoz létre falakat, ível át szobákat, termeket. Ugyanakkor mintegy mikro-mágus kicsiny csavart fémszobrai ugyanezt a mozgalmasságot a felületekre applikált anyagokkal továbbviszik, továbbalakítják. Mesterségbeli bravúr kicsiben leképezni a nagy formát. Bojti ezt is létrehozza. A geometrikus elemek hol Tatlin műveit, hol egy Bauhaus-színházi díszletet idéznek fel a nézőben. A rájuk applikált színes és  szürkés-ezüstös felületek derűssé varázsolják a szögletesen csavarodó formákat.

Bojti András: Listák

Műcsarnoki munkáin a fénynek rendkívül fontos szerepe volt. A plexik, hálók, fémek egyaránt más „megvilágításba”, más értelmezési tartományba kerültek a reflektorok, lámpák segítségével. Színes árnyékok jöttek létre, egymásba vetülve, szinte fényszoborként funkcionáltak. Itt ezen a tárlaton ebből a fotórészleteken keresztül kaphatunk bepillantást. Nyilván más hatásfokkal és más összefüggésekben érezzük az egymásra vetített, applikált színes síkok játékát, mert játékok ezek a munkák. Bojti András derűs alkotó, nem elsősorban a drámai, inkább a lírai világkép leképezője. Szerencsés alkat, mert egyszerre képes humánusan szemlélni egy dehumanizált világot és abban fellelni a természetes és mesterséges anyagok harmonikus egymásra találását. A kiállítás érdekes párhuzamot is vont – vagy talán kiegészítőként értelmezhető – a műcsarnoki terem nagy installációival. Ott a térszerkezetek domináltak, és köztük felbukkantak az anyag- és fénykísérletek, kihasználva a terem kicsit szűkös adottságait. Még a szellőzőrácsok is a kompozíciók részévé váltak. Most az Artézi Galéria kamaratermi lehetőségei között a grafikai, fotós – tehát a síkszerű – megközelítések idézik meg azokat a tereket, melyek annyira részei Bojti művészetének, ugyanakkor a fotós-filmrendező utazásélményei rögzülnek a falakon. Így válik teljessé egy alkotói habitus, egy életmű, melynek létrejöttében fémnek, fénynek mozgásnak azonos hangsúlyú szerepe van.

 

 Artézi Galéria,

2019. április 12. – május 3.

 

Print Friendly, PDF & Email
2019-04-15T23:53:45+00:00 április 15, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!