BUM
Műteremházak 1.0

Margl Ferenc

A Budakalászi Műteremház nemrég csoportos kiállítással ünnepelte egyéves fennállását, amelynek a Pécsi Nick Galéria adott otthont (angol nyelvű cikkünket lásd itt). Az egykori Partizán műteremházból kivált képzőművészekkel a közös kiállítás és a jövőbeli tervek kapcsán beszélgettünk.

Mióta létezik a Budakalászi Műteremház, és kik a jelenlegi tagok?

Veres Balázs: Tavaly márciusban költöztünk be a régi budakalászi vattagyár irodaházának épületébe. A műteremházban az egykor sok művészt számláló Partizán műteremház alkotóiból állt össze ez az új csapat.

Karácsonyi László: A budapesti bérleti díjak detonációjának lökéshulláma pedig Budakalászig vitte a csapatot, melyet a korábbi helyen megtapasztalt közösségi inspirációs erőtér és a barátságok tartanak egyben az “együtt könnyebb” működési elve mellett. A Budakalászi műteremház alapító és jelenlegi tagjai: Karácsonyi László, Keszeg Nándor, Nagy Zsófia Magdolna, Szalay Péter, Tollas Erik és Veres Balázs. Egymástól független alkotókként vagyunk jelen ebben a kinevezett műteremházban, ami eredeti funkcióját tekintve egy valahai gyártelephez tartozó, különálló, kertes telken álló kis irodaépület. A kerten motorkerékpárok felújítására szakosodott műhelyekkel és rózsabokrokkal osztozunk…

Nagy Zsófia Magdolna ˜– Tollas Erik: A hely előnye hogy egyszerre vagyunk külön és együtt, de a mi szabályaink szerint, amik még szintén formálódnak. A hely megtalálása több hónapnyi keresés után már reménytelennek tűnt, ahogy azon vágyunk is, hogy csináljunk egy műteremházat – itt Balázsra és ránk gondolok, mert annyira szomorúak voltunk, és a költözés napján is ezen sikertelenséggel pakoltuk ki a műtermünket. Akkor azonban a haverunk, akivel költöztünk, mondta, hogy tud egy helyet, de szerinte az már nekünk messze van (ezért nem szólt eddig). Na, ezt a helyet a költözés után aznap este megnéztük. Ez a kisház sátortetővel és kerttel a mostani helyünk. Mikor megláttuk Zsófival tudtuk, hogy ránk várt. Telefon telfont követett, és a “jókor, jó helyen” nálunk is érvényesült. Örömteli egy hónap volt amíg kicsinosítottuk. Azután mi már be is tudtunk költözni, míg a többieket március 15-én fogadta a ház szabadsága.

Milyen fenntartási formában tud működni a műteremház? Gondolok itt arra, hogy magánszemélyként vagytok-e ebben vagy valamilyen alapítvány? Tudtok-e pályázni az önkormányzathoz vagy máshova?

K. L.: A házat magánszemélyekként béreljük, önerőből, minden támogatástól vagy bármiféle befolyásoltságtól mentesen. Pont ez volt az egyik fő szempont a költözéskor, hogy a lehető legteljesebben függetlenedni tudjunk a mecenatúrából származó függőségi viszonytól, ahol ki vagyunk téve a fenntartó, a brand, a bérbeadó stb. kénye-kedvének, így mondhatni, a partizánnál is partizánabb helyzetbe sodort minket az új műterem megtalálásának vágya.

V. B.: Az elmúlt hosszú évek tapasztalataiból kiindulva, többen úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk önfenntartók lenni. Szeretnénk a saját utunkat járni, mind egyénileg és mint művészeti közösség. A bérleti díjat és az egyéb járulékos költségeket a műteremház művészei vállalták. Alapítványi vagy pályázati forrásokban egyelőre nem gondolkodunk, ahhoz még sok mindent el kell érnünk. De ha már megkérdezted, személy szerint úgy gondolom, hogy új fajta finanszírozási modellekben kell gondolkodnunk. Átalakulóban van az egész művészeti piac, új szereplők jelentek meg, így nem biztos, hogy csak a pályázati források jelentik a lehetőséget. Nagyon sok cég egyre jobban elköteleződik a művészet iránt, társadalmi szerepvállalásuk ilyen irányú is lehet. Szerintem az ma már nem elképzelhetetlen, hogy akár több cég támogatását élvezze egy ilyen közösség. Van ilyen irányú tapasztalatom, és bármennyire meglepő, nagyon együttműködőek és segítőkészek a cégek.

Hogy szerveződött össze a jelenlegi tagság, mindenki a kezdetektől jelen van, vagy vannak, akik később csatlakoztak?

Keszeg Nándor: Ahogy mondtuk is: a BUM a korábbi PP-centeres Partizánból vált ki. A legősibb tagok (például én) kb. négy évig voltak ilyen-olyan formában jelen a Partizánban. Párszor nagy közös kiállításunk is volt a mostani BUM tagjaival, valamint Szalayval és Veres Balázzsal volt közös munkánk. Nekem szóltak utoljára, hogy van még egy kis helyiség, tudván, hogy nekem nem feltétlen kell nagy hely, és ritkán vagyok bent, mert legtöbbször elég egy asztal ahhoz, amit csinálok. A nagyon nagy rajzaim meg amúgy sem férnének be.

Nagy Zsófia Magdolna és Tollas Erik: Output, 2019, beton, akril, polikarbonát, cca. 15×38×38 cm

N. Zs. M. – T. E.: A PP után keresnünk kellett egy új helyet. Nyilván felmerült, hogy ha olyan helyet találunk, amely több személy befogadására alkalmas, akkor minél többen maradjunk együtt, ami jelen esetben 6 személyt jelentett. Szóval szerencsénk volt. A bérbeadóval jó kapcsolatban vagyunk és tudja, hogy szükségünk lenne egy nagyobb helyre, ami a bővülést elősegítené. Itt a bővülés nem csak festőkre, szobrászokra vonatkozna, hanem fotóra, kortárs táncra, stb.

Ezek szerint terveztek, illetve van lehetőségetek bővülni új tagokkal vagy akár valamilyen kiállítótérrel?

K. N.: Új tagokról nem tudok. A kiállítótér jó volna, de egyelőre csak visszük a melókat oda, ahol kiállítják. Ezen felül mi alkotó művészek vagyunk, és galériát szervezni iszonyú extra energiákat emésztene fel, és más irányvonalakat is kell követni.

Szalay Péter: Diogenész lámpása, 2014, gyertyatávcső, 23×35×7 cm
Fotó: Orbán György

V. B.: Terv, az sok van, bővülni is szeretnénk, de egyelőre nincs szabad hely a telephelyen. Jelentkező lenne bőven, sokan küzdenek azzal a problémával, hogy nincs megfizethető és alkalmas hely, ahol napi szinten alkothatnának. Bízom benne, hogy Budakalász és akár ez a hely, egyszer a kortárs művészek fontos csomópontja lehet.

Nemrég nyílt csoportos kiállításotok Pécsen a Nick Galériában. Ezentúl programszerűen igyekeztek csoportként is megjelenni, van erre további törekvés, vagy eseti jelleggel együtt dolgoztok ketten-hárman?

N. Zs. M. – T. E.: Vegyesen szeretnénk, elvileg júniusban lesz egy műteremséta nálunk, azaz mindenkinél. Pályázunk további kiállítási lehetőségekre, többek között a jövő évi Art Capitalon is szeretnénk részt venni.

K. N.: Folyamatosan keressük a kiállítási lehetőségeket Budapesten, és Szentendrén is. Műteremkiállítás is tervben van, remélem ősztől tudjuk folyamatosan nyomatni. Ezen kívül tervezünk minden hónapban meghívni művészeket, kortárs írókat, akik az aktuális pop-up munkáról írnak pop-up írásokat. Nyitottak vagyunk a közös melókra, voltak is közös melók, általában jól működnek együtt a munkák egymás mellett. Ez egyrészt a szemlélet különbözőségéből, másrészt a technikák sajátosságából adódik. Vannak festők, szobrászok és videós, de ez nem zárja ki azt, hogy az adott koncepthez mindenki szabadon válasszon dimenziót.

V. B.: A Nick Galéria-beli kiállítás amolyan első szülinapi buli volt. Mindannyian egyénileg építjük a kis utunkat, de nagyon fontos, hogy ezek a hangok néha együtt is megszólaljanak. A közösségnek nagy ereje van, ezzel tudnunk kell élni. Most is tervezzük már, hogy együtt szerepeljünk. Még sokat fogtok hallani rólunk!

 

Print Friendly, PDF & Email
2019-06-26T16:15:19+00:00 június 26, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!