Grafikák átváltozása
A magyar műgyűjtők, magángalériák újra hallatnak magukról. Kiállításokat rendeznek, albumokat adnak ki, aukciókat szerveznek. A veszprémi Vass-gyűjtemény, a fehérvári Deák Gyűjtemény jótékony hatása kétségtelen, még ha – olykor – a helyi alkotók háttérbe szorításával jár együtt felkarolásuk. Mostanában jelent meg a Kieselbach Galéria kiadásában Molnos Péter Elveszett örökség című könyve, amely a 20. századi jelentős magyar műgyűjtőket és gyűjteményüket veszi számba. Hiánypótló mű, mely alapos kutatás után mutatja be a 45 előtti műkincshagyatékot, a műgyűjtők típusait, s hogy mi lett ezek sorsa. De a kortárs gyűjtők – hála Istennek, vannak ilyenek – sem maradnak tétlenek, legutóbb a Völgyi–Skonda-házaspár jelentkezett egy különös könyvritkasággal, a Kor-képek I-II.-vel, amely a kortárs férfi és női alkotók munkáinak javából merít.
Kondor Béla: Készülődés a forradalomra, Dózsa-sorozat VIII., 1956, rézkarc, papír, 20×21,4 cm / fotó: KOGART
A KOGART egy feltörekvő galériával, a kápolnásnyéki Halász-kastéllyal szövetkezve rendezett kiállítást Kép-történetek címmel, az újabb magyar grafika jeles mestereit vonultatva fel gazdag gyűjteményéből. A Velencei tó környéki intézmény az utóbbi években született újjá. 2016-os indulása után több rangos kiállításnak adott helyet. Bemutatkozott itt az MKB Bank művészeti kollekciója, a Ferenczy-család – az apa, Károly és két gyermeke, Noémi és Béni –, a szolnoki művésztelep festészete és szobrászata, és legutóbb a már említett grafikai anyag.
A modernitás úttörőivel kezdődik a tárlat. Kondor Béla rajzsorozata megelőzte az 1956-os forradalmat, de hangulatában a felkelt nép félelmetes erejét közvetítette. A sorozat jelentős darabjai kerültek a KOGART gyűjteményébe. A stilizálás során nem vesznek el a hitelességet jelző ruhák, viseletek, a felidéző jelenetek. A konstruktivitás és expresszivitás pedig felfokozza a látvány drámaiságát. A Dózsa népe az összegyűlt figurák haragját tükrözi, míg a Győzelem és dicsőség a mindent elsöprő eufóriát. A sorozat érdekessége, hogy Kondor kitért a kísérő motívumokra is, e között vannak realisztikus zsánerek (Készülődés, Kisemmizett szegények) és jelképi erejű megoldások (Parasztsors, Dózsa halála). Különös hangsúlyt fektetett az utóéletre: Így jár minden népvezér, A népvezér mennybemenetele. Ezeknek a legtöbb az áthallásuk.
Csernus Tibor: Illusztráció Louis Bromfield Huszonnégy óra című regényéhez (L’ Hotel Valparaiso), 1970, monotípia, papír, 26×19,2 cm / fotó: KOGART
Borsos Miklós szobrászata mellett jelentős grafikai anyagot hozott létre. A KOGART-gyűjtemény ebből hangsúlyos elemeket szerzett meg, például a Zene-sorozatot. A hajlékony vonalakból komponált, könnyed hangulatú látvány a kamarazenélés élményét jeleníti meg. A kottafejek, hangszerek válnak előadókká, egybeolvad zenész, hangszer és zene. Szalay Lajos külföldről, Argentínából csatlakozott e kórushoz. Bibliai témákat vonultat fel kollekciója, mint Bűnbeesés, a Teremtés 5. napja, Kain és Ábel. Jellegzetes lapjain képes lelki folyamatokat elénk tárni, az érdes, vaskos kifejezésmód épp úgy kezére áll, mint a légies, könnyed, érzékeny vonalakból szőtt alakzatok. Kéri Imre Caravaggio életének különböző fordulatait a mezzotinto technikával örökítette meg. Az olasz festő kalandos, változatos, olykor a bűnügyekbe keveredő életének mozzanatai is előkerülnek a sorozat darabjai között.
Varga Zsófia: Íves átjáró I., 2007, litográfia, papír, 100×70 cm / fotó: KOGART
Rékassy Csaba a görög és római mitológiából merítette témáit. Daphné, Niobé, Daedalus és Ikarus, Pygmailion, Pythagoras kerültek elő az arcképcsarnokból. Szemethy Imre szintén történeti hőst választott magának: Zrínyi Miklóst és a szigeti veszedelmet. Grafikai mítoszt teremt a két szereplőből: Zrínyiből és Szulejmánból, s ebből nem hiányozhat a főhős apoteózisa sem. Orosz István néhány nagy méretű lappal szerepel (Shakespeare színház, Anamorfózis oszlopfőkkel, Önarckép A. I.). Kókay Krisztina az archaikus idők hőseit tárta elénk: ásatásokból előkerült idolokat, rovátkákból szőtt mondabeli pásztorokat. Kesellyák Rita Átmenet címmel készített mozgalmas grafikai lapokat. Az alig megvilágított tér gyűrődéseit, elmozdulásait, fura deformációit éri tetten, rögzíti, azokat a pontokat, ahol valami jellegzetesség keletkezik. Csernus Tibor szintén értékes lapokkal képviselti magát a gyűjteményben. A reklámalakokból válnak eljárása nyomán hiteles alvilági fickók (Három alak), a Férfi tükör előtt pedig az öntetszelgés komikus ábrázolása.
Takáts Márton Piranesi nyomán készített képeket a képzelt rommá vált Budapestről. Persze, e képzelődésnek megvoltak az alapjai a II. világháborúban vagy 1956-ban. A művész azonban a jelen látványainak „átváltozásait” írta le, az olasz művészt idézve, így váltak a jellegzetes mai épületek sérült romdíszletekké. Varga Zsófia Töredékes városa utcarészletekből komponált kifejező lapokat Ives átjáró). Prutkay Péter félti a világot: a fenyegető veszélyekre emlékeztet (Bozót II., Tűzfészek), Kakukktojása pedig nem más, mint a földgolyó, mely meghitt fészekben fekszik a kozmoszban. A nyomasztó mintázatokkal telített lapok után felüdülés volt látni Pérely Zsuzsa János vitéz-illusztrációit.
A vállalkozás – a kastély és a KOGART összefogása – mindenképpen tiszteletreméltó. A Halász Galéria „kép-történetekkel” csábítja a Velencei tó közönségét, a rangos magángyűjtemény pedig ismételten bizonyítja: nem idegen tőle, hogy gazdagságát a szélesebb látogatói körrel is megossza.
Halász-kastély, Kápolnásnyék
2019. VI. 30-ig