Egy forma újraéledése
Új Dunántúli Tárlat

Péntek Imre

A kortárs képzőművészetnek vannak kivételes pillanatai, meghatározó ünnepei, amikor a hagyomány találkozik az újítani akarással, az új értékek felszínre kerülésével. Ilyen ünnepnek lehetünk részesei Balatonalmádiban, a Magtár Rendezvényházban, az Új Dunántúli Tárlaton. Régi álma valósult meg a szervezőknek, elsősorban Veszeli Lajos festőművésznek, aki következetesen hiányolta a rendszerváltás előtt több évtizedig jól működő, regionális tárlat formát, a Dunántúli Tárlatot, mely akár közvetítő is lehet a városi, területi és az országos megmutatkozás között.

Csak a rend kedvéért: a Dunántúli Tárlatokat a Lektorátus, a Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Művészeti Alap és az Északi és Déli Területi Szövetség hozta létre és működtette. A tárlatot kétévente rendezték meg más és más helyszíneken, utolsó fogadó városa 1990-ben Kaposvár volt, ahol a Somogyi Képtár adott helyet az események a Somogy Megyei Múzeum rendezésében. Számos díjat adtak át, szerintem ma is vállalható értékítélettel. Katalógus is megjelent, amelyben egy résztvevők egy-egy műve is szerepelt. Igaz, csak fekete-fehérben, de ma is örülnénk sokszor hasonló produkciónak.

Supka Magdolna A drámai groteszk című kötetében jelent meg az Alföldi Tárlat 1977-es katalógusának szövege, amelyben így ír: „Képzőművészetünk országos térképén éppen az elmúlt két évtized folyamán kapott tájilag meghatározó elnevezést az Alföld festészete, létezésének egyszerű dokumentálásaként. Nem kívánt privilégiumot hazánk többi vidékének művészetével szemben, sem megkülönböztetni nem kívánta magát az ún. urbánus művészettől, legkevésbé annak ellenlábasát, avagy vidéken ragadt fattyát. Az Alföld művészete, épp úgy, mint a Dunántúlé, tájának és népének, társadalmának és történelmének múltjából hozott a jelenbe olyan karakterjegyeket, amelyek nyilvánvalóan gazdagítják, ízesítik művészeti anyanyelvünk egészét.” Az a fogalmi, észjárásbeli gazdagodás, amiről ír, beleivódik az összművészet alakuló körvonalaiba. De lehet ennél több. Működhet összehasonlító, összekötő kapocsként is. Oldhatja az elszigeteltséget a nagyobb egységek között, és kínálhat új inspirációkat a művészi versengésben.

Nagy Gábor: Tájseb X., 2019, olaj, farost, 54×40 cm

Amikor az Új Dunántúli Tárlat megszerveződött, elsősorban a helyben működő városi egyesületek közreműködésével, akkor egy egészséges folyamat indult el: egy alulról induló kezdeményezés, amely a megmutatkozást régi/új szintre emelte, helyet adva-engedve azoknak a karakterjegyeknek is, amelyek a helyi kötődésekből táplálkoznak. Csak példaként, az Új Dunántúli Tárlat beadandó anyagát a helyi csoportok „zsűrizték”, akik legjobban ismerik tagjaik kvalitásait (a MAOE-tagságot helyesen alapkritériumnak tekintve.) Így tíz megye 15-15 alkotójának két műve szerepelhetett a kiállításon.

Balatonalmádi régóta küzd megfelelő kiállítási helyszínért. A teljesítmények megvoltak: megadták az alapot a több évtizedes Balaton Tárlatok, később az Európa Szoborpark vagy az AluljáróArt és a nemzetközi művésztelepek. A jezsuita kolostor gazdasági épülete sokáig megfelelő hasznosításra várt, és végre elérkezett az idő: a Magtár gyönyörűen felújítva valódi rendezvényközponttá vált, amely nagyszabású képzőművészeti kiállításoknak is helyet adhat. A földszinti két terem, az emeleti galéria és a tágas pince megfelelő teret biztosít akár nagyobb műtárgyaknak is, és mennyiségileg is eléri egy nagyobb kiállítóhely volumenét.

A puding próbája, ha megeszik. Az augusztus 17-i megnyitó volt az igazi avató, megtöltve műtárgyakkal (és élettel) a Magtár helyiségeit. Nem is tudom, hogy hol kezdjem… Én a földszinti kisebb teremnél próbáltam felmérni, mivel állok szemben. Ismerős művek, nevek szólítottak meg, úgy láttam, minden művész a legjobb formáját hozta. Sokszor szoktam kezdeni a „szemlémet” az absztrakt művekkel, s innen haladva a realista alkotásokig,  Supka Magdolnától kölcsönözve, a „drámai groteszkig”.  Ludvig Zoltán a kezdetekig megy vissza; az anyag forrongó, amorf állapotát idézi elénk. Rajs Julianna Biomorf alakzataival vállalja a maga naturalizmusát, amikor a növényi lét kezdeteit variálja, Szőke György Pendulumja zenei impressziók absztrakt kivetülése, Deák-Németh Márta Emlékrétegekje a múlt tudatállapotának vizuális leképezése a megdolgozott szürke felülettel. Ifj. Ficzek Ferenc Kis emanációja a kiáradás nyomait követi feketés-szürkés foltokkal. Melega István tájimpressziói már-már absztrakt kompozíciók, míg Jónás Péter Mindig magasbbra címmel a tájat helyezte szimbolikus értelmezésbe.

Geszler Mária: Meteorit XXI., 2018, porcelán, szitanyomat, 38×35×8 cm

Beláttam, ezzel a módszerrel aligha jutok sikerre, hisz itt „tiszta képlettel” aligha találkozunk. Még Lesenyei Márta Szent Mártonja  – mely több képből tevődik össze – tekinthető narratív műnek, különböző jeleneteket ábrázol a püspök életéből. Frimmel Gyula grafikusművész ezúttal két szimbolikus művel jelentkezett (Fehér éjszaka, Horizont), Jáger István Burokban című képe a bezártság absztrakt balladája. Rochlitz György: Dézsa tér délutánja viszont igényes vízfestmény, zsánerkép, hasonló felfogásban készült Varga-Bencsik József Szatírja és Sárkánykészítője. Lakatos József a régmúltba kalandozott el a Szkíta griffel, a mitológia ösvényein jár Mészáros Imre Szárnytemetőjével. Csabai Tibor Angyalhasadása szép grafikai megoldása a mitikus képzeletnek. Végvári Bea formációi tárgyak (lelkes tárgyak), melyek a helyüket keresik. Szerigráfiáin spirituális kalandok jelennek meg, de letisztultan, finom átmenetekkel. Horváth János (Esti utca, Kertalja) érzékeny tájképekkel hódolt Pannóniának, hasonlóan Gáspárdy Tiborhoz (Késő ősz, fényes nap).

Pintér Balázs: A kérdésekre igennel vagy nemmel kell válaszolni, 2010, ragasztott fa, 250×80×100 cm

A tájképek sorát szerencsésen zárta le Szényi Zoltán Őrző című alkotása; a háromosztatú kép, három valóságos ablakkeretbe ágyazódik, egy felmagasodó torony, szürreális motívumokkal telített struktúrájába. Tápai Nóra Skóciai Szent Margit alakját idézte meg, a szakrális témát érzékien kibontva. Pinczehelyi Sándor korábbi motívumait idézte: Utcakő PFZ koszorúval, Utcakő lyukkal. Mindkettőben érződik a nagy idők lehelete ,,a rendszerváltás ihletése”. Veszeli Lajos Hívásban című képe – mely már az emeleti karzaton található – Szent Márton emlékére készült. A katona az Úr szavát követte, végül jeles egyházfi, Tours püspöke vált belőle. De születése Savariához köti, s ezt a város számon tartja. Ugyancsak itt található Filep Sándor Hét főbűn című ezüstvessző rajzsorozata. Hét kép, hét karakter, mely képes a fiziognómiai és a lelki tartalmak összekapcsolására. Ennek a klasszicista felfogásnak ellentéte Budaházi Tibor Fekete kas című képe. Budaházi – más képein is –az elemi formák tisztaságát, erőteljes voltát teszi ábrázolása centrumába. Itt is az történik: a jellegzetes kasformát pikkelyek hálózzák be, sajátos áramlás képzetét keltve. Ebben a minimalista felfogásban dolgozik Hegyeshalmi László, A napfény útja című képe a sárga, piros, kék színek megvilágítási valőrjeit kutatja.

Budaházi Tibor: Fekete kas, 2017, vegyes technika, vászon, 100×110 cm

Bár az iparművészet nem volt profilja a kiállításnak, néhány ilyen jellegű munka is szerepelt az anyagban. Kustán Melinda textil Őrtornya mindenképpen ezek közé tartozik, ahogy a pincében Geszler Mária látványosan kidolgozott, fotóapplikációkkal ellátott Meteoritja is, vagy P. Boros Ilona Csipkebokor című kivágata és Wieloch-Varga Krisztina Réja című textilje.

Kádár Tibor az absztrakt művek közt egy realista kontraszt, a Kaszáló a Hargitán című képével. A virágözönnel beborított rét rendkívül hatásos látvány. Nemes László azok közé tartozik, akik felvállalták a pannon szellemiséget. Kompozíciója egy festmény-szobor sorozatból áll össze Pannon katarzis címmel. Tápai Nóra A római birodalom útjaihoz ment vissza, Bánfi József Pannon tája kissé ironikus felfogású. Erdős János villámtépte égboltjával szintén a táj misztikus erőit idézi fel. Hatos Csaba az esti Balaton hangulatának tárgyi rekvizitumait állítja elénk, míg A. Bak Péter Dunántúl télen című absztraktba hajló képével a fagyos világ szerkezetének állít emléket. Szilágyi Tibor a Balaton organikus látványával kápráztat el. Ebben a témakörben Somogyi Győző két képe viszi el a pálmát: A Somlyó-hegy és a Sárga Badacsony. Az általa jól ismert, megfigyelt vidék gazdag, elkápráztató koloritja visszaadja e közeg spirituális sugárzását. Glázer-Kozma Editet a Hanság zöld felületei ragadták meg.

 

Baky Péter: A víz színei, 2019, pittkréta, papír, 60×60 cm

Veszeli Lajos: Hívásban, 2016, vegyes technika, síkplasztika, 89×60×6 cm

A gasztronómia sem hiányzik: Nádas Alexandra A halász asztala című festményével tárta elénk a maga terítékét, Szilágyi Tibor két örvénylő színekkel megfestett pohárral hódolt a villányi bornak. Kiemelkedően jó munka Valkó László Éles tája, a roncsolt szeméttelep természetnek kitett hulladékáradata lenyűgöző, a szép és elborzasztó együtt jelenik meg, a duzzadó anyag a feldolgozó gépet is elnyeli. Számomra kedves, üde feldolgozás Baky Péter A víz színei című, több képből álló festménye. Csak a festő szeme tud ennyi valőrt, ennyi árnyalatot megkülönbö ztetni. A víz több festőnk fantáziáját is megragadta. Tánczos György a víz és az emberi test problematikáját vizsgálja az utóbbi időben. A Vízélmény I-II. világosan mutatja: sikerült az áttetsző közegben lebegő testeket (női aktokat) érzéki teljességükben megjeleníteni. Nagy Kálmán Viharja is a víz lázadása, erők egymásnak feszülése. Sárközi Anikó Köztese egybeolvadó növényi struktúra, Koppány Attila Rozsdavilága a természeti folyamatok hatását vizsgálja. Szabadvári Attila Imre fantáziaépítményei jól kidolgozott struktúrák. Szarka Fedor Guidó „építményei” – A hűség tornya, a Lélegző torony – szintén a fantázia termékei. Büki Zsuzsa Rendeződéseés Távolodása egy általa régóta gyakorolt módszer eredménye: kis, sokértelmű motívumok dekoratív halmaza szóródik szét a térképszerű síkban. Az elrendeződés foglalkoztatja Kelemen Benő Benjamint is: A bizonyos foltok helyet találnak maguknak a színes felületen. Tolnay Imre sajátos tárgykompozíciót alkotott kollázsszerűen, különböző naturáliák felhasználásával. Karner László Mozgásban című műve révén ezúttal egy dinamikus formát állított ki. Varga Gábor Farkas Weöres Sándor verseire készített grafikai játékokat, Réti Ágnes víziószerű Jelenései a szellemvilág lényei közé tartozhatnak.  Szántó István Memento morija a mulandóság árnyait hívta elő, Pinke Miklós két képe igazi helyi ihletés eredménye: Macska a kertben és Műterem székekkel.

Kevés közéleti témát láttunk, ezek egyike Karczagi Endre Damaszkuszi úton című festménye. Az „átváltozás” színes, csavarodó formáját látjuk, alul a sötétes árnyak, felül a világos, éledő alakzat. Mészáros Szabolcs az ironikus A főnök reggelijével vág egyet a hatalom mániákusai felé, aki beosztottjukat fogyasztják el omlettként. Szentes Ottokár is szereti a többértelmű készítményeket, Dobozsárkánya erre utal. Ahogy Tóth Csaba bibliai témájú képén a felirat is hirdeti (az igét): Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Palotás József a görög mitológiához nyúl: Kirke (átváltozott) disznóit festi meg, emellett sportsorozatának egyik darabja szerepel tőle Küzdelem V. címmel. Lengl Orsolya szintén a torna előtt hódol Szinkronban című képével.

Pinczehelyi Sándor: Utcakő PFZ-koszorúval, 2017, rétegelt lemezre kasírozott vászon, akril, 100×70 cm

A tágas pince a szobroknak, plasztikáknak adott helyet. Nagy Edit Tócsa című plasztikája igazi meglepetés, Horváth László Jelek és Vajúdás című plasztikái az archaikus formák segítségével fejezik ki magukat. Horváth Balázs Töredéke az elemi formák és erők játéka, míg Nagy Benedek egy facsonk és gyökérzete segítségével adja meg az egészséges lélegzés paramétereit. Stamler Lajos újabban szobrokkal is jelentkezik. Torzó, Pannon töredék címmel márványoszlopok töredékeinek mintázatát dolgozza fel. Rigó István Gesztusa kifejező fakompozíció, míg Homolya Gábor Korona címmel szakrális tartalmakat idéz. Vanyur István Csőrikéje a túlzásból fakadó humorra épít. Dienes Attila kompozíciói centrumában az emberi agy áll. Lugosi László tiszteli a követ: a Bűvölet egy tökéletesen lecsiszolt kődarab, a Liguriai ékkő szintén a kidolgozottságával tűnik ki. Veres Gábor anyagkísérleteivel lep meg, a bronz és a márvány kettős alkalmazásával. Az amorf és formált közti játékos összefüggések jellemzőek Kuti László munkáira, többször láttuk kenyérvariációit. Mosonyi Tamás Vérző kapuja – a lecsöppenő vércseppel – plasztikai lelemény. A figuratív szobrok közül kitűnik Raffay Béla Manökenje: fehér márványból finom, érzéki vonásokkal kialakított női alakja igazi trouvaille. Farkas Ferenc Bosch-variációja állatfigurát jelenít meg lovasával. Szatmári-Juhos László Muzsikusai egy felmagasodó kompozícióban rendeződnek. Pintér Balázs nagy méretű plasztikája a pince végében uralja a teret. A talányos mű A kérdésekre igennel vagy nemmel kell válaszolni címet kapta. Áfrány Gábor videoinstallációja záró látványa a változatos szobrászatai-plasztikai anyagnak.

A zsúfolt termek a szervezők elképzeléseit igazolták. Szükség van hasonló, regionális megmutatkozásra. A többség megmozdult az almádiak felhívására, s java munkáiból válogatott a tárlatra. Fiatal és idős generációk jelentkeztek, olyanok is voltak, aki az utolsó Dunántúli Tárlaton még részt vettek. Talán a díjazás, a katalógus még hiányzik, a kezdeményezés azonban mindenképpen ígéretes. A házigazda balatonalmádi önkormányzat ígéretet tett a kétévenkénti folytatásra, ami egybeesik azzal, hogy Veszprém (és környéke) lesz Európa Kulturális Fővárosa. Soha jobb alkalom a kortárs képzőművészet értékeinek felvonultatására!

 

Balatonalmádi, Magtár

2019. VIII. 17. – IX. 15.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2019-09-11T12:04:44+00:00 szeptember 11, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!