Térformálás
Boros Tamás, Dorka Noémi és Marafkó Bence kiállítása

Kozák Csaba

 Az 1884-ben épült Győri Szeszgyár egyik épületét az 1960-as években élesztőgyártás céljára húzták fel. A rendszerváltás környékén – funkciója megszűntével – az épületet raktározásra használták, majd az 1200 négyzetméteres belső tér a Concilium Arts Alapítvány kezelésébe került, ahol kiállító- és alkotótereket hoztak létre. A fehér téglafalak, a szürke betonalap, a nagy belmagasság, a mesterséges fény és a hatalmas üvegablakokon beáradó napsütés ideális helyszíne bármilyen kiállításnak. A Torula Művésztér most a Térformálás tárlatnak ad otthont. (A „torula” szó egyébként sarjadzógombát jelent, amit az élesztőgyártásnál használtak fel.)

A Térformálás kiállítás triásza nemcsak alkotásaik okán és jogán álltak össze a jelen tárlatra, hanem azért is, mert mindhármuk mestere a tavaly elhunyt Fajó János, Kossuth-díjas festőművész, grafikus, szobrász volt. Fajót Kassák Lajos egyetlen tanítványaként jegyzi a szakma, míg Fajó több tanítvánnyal – így az itt kiállító Boros Tamással, Dorka Noémivel és Marafkó Bencével is – büszkélkedhetett. Azért merem ezt határozottan állítani, mert Fajó mestert ebben az évtizedben többször meglátogathattam műteremházában, ahol pedagógiai munkásságáról, mentor és diákjai kapcsolatáról sokat mesélt nekem. A három művészre a mester még 2017-ben bízta a Pannonhalmi Művésztelep vezetését, melynek irányítója Boros Tamás. A trió műveiben egyértelműben felfedezhető Fajó tanítása, szellemi öröksége.

Boros Tamás: Szoros négyzetek I., 1991, olaj, formázott fa, 116,5×134,5×5 cm

Boros – aki idén lesz 60 éves – egy nagyon szűk válogatást hozott el az életművéből. 1983 és 2019 közé datált munkái, reliefjei akril, olaj, vászon, formázott fa alapúak, melyeken geometrikus elemek váltogatják egymást, monokróm mezőinek színvilága hol dübörgő, hol pedig visszafogott, miközben itt-ott megjelenik az alig fluoreszkáló, vizes alapú akril festék, melynek trükkje annyi, hogy a rétegelt lemez lapjainak a néző által nem látható hátlapját reflex színekkel festi meg, melyek az alap, a háttér lapjain tükröződnek, és a súrló fények által olyan hatást váltanak ki, mintha azok is meg lennének festve, tehát optikai illúzióval állunk szemben.

Boros Tamás: A félkör hálójában II., 2005, akril-UV lux, formázott fa, 100×100×14 cm

Az 1988-as datálású, tavaly előtt felújított 4 forgó háromszög relief egy olyan térplasztika, ami az imitált rotáció által lendül mozgásba. A műben derékszögbe hajtogatott háromszögek feleselnek egymással. A mű a hajtogatás és a kitakarás által, önnemzéssel szaporodik. A mű szerves része a szín és annak reflexiója. Magjában megjelenik a négyzet mint alapmotívum. A háromszög hálójában munkán a három egyenlő oldalú háromszög piramis alakzatai egymást keresztezve, ritmizálva lépnek ki a térbe. A központi mag egy piciny, szintén egyenlő oldalú háromszöget jelöl ki. A fehér felszín magányát az élek sárgája ellenpontozza. Az Ék-pár külön érdekessége, hogy azt a 4 forgó háromszög maradék anyagából, resztlijéből hozta létre. Keret fonódását már 1986-ban elkészítette. Ennek 2017-es felújított változata az, ami: két üres, négyzetes keret fonódik egymásba, melyek egymás testén áthatolva építkeznek. Központi eleme a műnek a belső, narancssárga négyszög. A művész itt megtöri a munkáira jellemző szimmetriát, elhajlítja balra a mű gerincét. Szintén felújított Téglalap fonódás című művén is megfigyelhető a többször alkalmazott vágás és hajtogatás technikája. A fel-le mozduló „billentyűzeten” két függőleges, vékony vágás fut. Az elemek a téglalap és a négyzet formációkat egyaránt kiadják. Boros a fehér színbe mindig kever valami minimális kéket, esetünkben a bal oldali fragmentumba többet adagolt, így annak jobb oldali párján a fehér szinte kivilágít. A félkör hálójában körcikkelyek, félkörívek hatolnak egymásba, harapdálják egymás testét, miközben az alap a kör, azaz a teljesség egyetemes szimbólumát adja ki.

A Formacsavarodás című munkáján az X alakzat belső szürkéi, narancssárgája és pirosa ellenpontozzák egymást, a mű magjában pedig megjelenik a szimmetriatengelyt kijelölő piros vonal. Hajtásán szintén szimmetriába hajlítja monokróm sárga mezőit. Az Hommage à Max Bill formázott vásznán az absztrakcióban is ábrázolót kereső bizonytalan szem egy piros villámot lát bele a lila paralelogramma formába. A Szoros  négyzeteken piros-kék-sárga mezők csúszkálnak egymáson, miközben mindhárom elem egyszerre fed és kitakar. Boros Tamás elhozta még a tárlatra a Három négyzet című térkonstrukcióját is, melyet még 1984-ben tervezett. A kb. 2×4×3 méteres, fehérre színezett, rozsdamentes krómacélból készülő mű a pannonhalmi Hefter Üvegmúzeum kertjében lesz a jövő év tavaszán felállítva. Makettjén az egymásra támaszkodó, statikus elemek mozgást indukálnak, hiszen elrendezésükből adódóan egy propellerként forgó objektum hatását keltik.

Dorka Noémi: Olvadás, 2019, plexi, 22×3×2,5 cm

Dorka Noémi fémműves tervezőként végzett a Magyar Iparművészeti Egyetemen, tudását pedig jelenleg a Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskolában igyekszik átadni diákjainak. A művész a jelen tárlatra a kerámia, fa, bronz, márvány, plexi és ytong alapú munkáiból egy olyan válogatást hozott el, melyek bátor vonalvezetése, a felszínek dinamikája és eleganciája már akkor lázba hozott, amikor még csak fotókon láthattam a műveit.

A hibátlanra dolgozott, vésett, faragott, csiszolt, polírozott formák szépsége azt sejtette velem, hogy Dorka a szabályos geometrikus sík formációkból (kör, ellipszis) indul ki, hogy aztán azokat felhúzza, kigöngyölítse a harmadik dimenzióba. A fából készült alkotásai esetében még a fa testének eredeti érhálója, erezete is kirajzolódik. Mindegyik matéria formái elkezdenek körtáncot járni, hengeresedni, üregesedni, lyukasodni, hajlongani, púposodni, ölelkezni, ami által a mértani alapfelvetés élővé, organikussá válik. Absztrakció, geometria és organikus fogalmazásmód párban jár, teret formál. Plexi munkája az Olvadás. Engem ez a transzparens, áttört testű objekt valamiféle szuperszonikus, áramvonalas űrjárműre emlékeztet, melynek forróan süvítő vándorútja során még a sarkvidékek jégcsapjai is megolvadnak.

Az egyik kedvencem az Ytong téglából készült, két formából összerakott Kapcsolat, melynek tagjai féltően-óvóan hajlanak egymásra. Az Ytong tégláról annyit illik tudni, hogy alapanyagai a kvarchomok, a mész és a víz. Ez egy olyan mesterségesen előállított kőzet, ami a természetben megtalálható mészkőhöz hasonlatos. Mindenki látott már Ytong-téglából falat húzni, házat építeni. (Én viszont több rendezésem során nagyméretű szobrok, 3D-es plasztikák alá helyeztem ezeket, magyarul: posztamensként használtam a téglákat.) Arra viszont sohasem gondoltam, hogy egyszer lesz valaki, aki megszelídíti ezt az anyagot, és leendő szobrát ebből fogja formázni. Dorka Noémi ezt – sikerrel – megtette.

Dorka Noémi: Kapcsolat, 2019, ytong, 60×5×30 cm

Marafkó Bence festőművész és formatervező a Kaesz Gyula Faipari Szakközépiskola bútorasztalos szakán tanult, később a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében formatervezésből diplomázott. 2008-ban megkapta a New York-i Pollock-Krasner Foundation ösztöndíját. Erre a kiállításra két sorozatát, a Mandorla monológ három darabját és A kör metamorfózisa négyes szériáját hozta el. (A mandorla jelentése az olasz nyelvben mandula, ami a mandulafa csonthéjas termése.)  Esetünkben viszont sokkal fontosabb, hogy a korai keresztény művészetben a Jézus és Mária alakja körüli dicsfényt jelentette. Az egész alakot körülvevő dicsfény formailag lehet kör, ellipszis vagy akár négyzetes alakú.

Marafkó Bence: Mandorla monológ, horizontális – diagonális – vertikális, 2003, akril, fa, 39×210×3,6 cm; 210×41,8×3,6 cm; 210×29,6×3,6 cm

Marafkó Mandorla monológjában megjelenik a horizontális, a diagonális és a vertikális elrendezés. Parafrázisai, a narancs, sárga és halványzöld akrillal megfestett mandula alakú táblák egyforma mélységben lépnek ki a fal síkjából, akárcsak A kör metamorfózisának négy eleme. Ezeken az olajjal festett, a nyírfa rétegelt lemezeiből készült, az átalakulás különböző fázisait reprezentáló fatáblákon, a Kör, a Mandorla, a Csepp és az Ellipszis formációkon monokróm színmezők – sárgák, rozsdabarnák és narancsok variánsai – vannak ütköztetve egymással úgy, hogy mindegyik táblát egy vertikális lénia oszt ketté. A geometrikus elemekből építkező művek konceptualitást sugallnak, miközben egyszerűségükben is ütősek, ki merem mondani: szépek.

Marafkó Bence: A kör metamorfózisa 1-4, Kör – Mandorla – Csepp – Ellipszis, 2006, akril, 18 mm-es rétegelt nyírfalemez, 84×77×17 cm; 90×55,5×17 cm; 96,5×54×17 cm, 94×60×17 cm

 

Az ideális helyszínen egy következetesen válogatott anyag látható, ami a geometrikus absztrakción, a konkrét művészeten, az újkonstruktivizmuson túl, a színnel, a térrel és a formával játszva, még az organikust is magába tudja olvasztani.

 

Torula Művésztér, Győr

 2019. november 17-ig

Print Friendly, PDF & Email
2019-10-22T20:33:54+00:00 október 22, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!