Gilgames
Vásárhelyi Antal kiállítása

Kozák Csaba

Sopron óvárosában, egy csendes sikátorban található az a galéria, ahol Vásárhelyi Antal grafikusművész Gilgames című kiállítása látható. A művészt még a nyolcvanas évek közepén ismertem meg. Akkoriban, a legendás Fiatal Művészek Klubjának a művészeti vezetőjeként, olyan nemzetközi kiállítások szervezése, rendezése fűződött a nevéhez, mint a Kísérleti művészet (1985) vagy a Művészet ma (1986, 1987, 1990). A sokszorosított nyomatokat, grafikákat – később festményeket – is alkotó képzőművész akkor még a pályája elején járt, mára beérett. A soproni tárlatra a 2016 és 2019 között datált, tussal készült Gilgames-sorozatát hozta el.

Vásárhelyi Antal: Gilgames, Teremtés II., 2016, papír, tus, ceruza, 70×50 cm

Grafikáinak főhőse Gilgames, a sumer városállam, Uruk királya, aki  i. e. 2650 körül az ókori Mezopotámia földjén – a Tigris és az Eufrátesz folyók ölelésben elterülő vidéken –  uralkodott, tehát egy valós, történelmi személlyel állunk szemben. A sumer eposz hőse a halandó Lugalbanda király és Ninszunna istennő fia volt. A Gilgames és Agga eposz leírja Kish királyával való összeütközését, a termékeny föld öntözésével kapcsolatos vitájukat és harcukat. Engedelmesség és uralkodni vágyás párban jár az eposzban, az öregek és az ifjak harca adja a mű tematikáját. Az életéről és tetteiről szóló sumer–akkád eposz egy laza füzérből álló, agyagtáblákra írott irodalmi mű, melynek léteznek óbabiloni, hettita és újasszír változatai. Gilgamest kétharmad részt isteni, egyharmad részt pedig emberi lénynek írják le, ezzel ő lett az első emberfeletti hérosz, akinek a neve az irodalomban fennmaradt. Ő az a hős, aki  a lét értelmét kutatva küzd meg a halál misztériumával. Alakja köré utólag mitologikus és mondai elemek fonódtak, míg bölcsessége okán Gilgamest idővel az alvilág bírájának tették meg. (Lásd Gilgames – Agyagtáblák üzenete, Európa Kiadó, Budapest, 1974)

Vásárhelyi Gilgames-sorozata az agyagtáblákra vésett verbális mű vizuális parafrázisa, sajátos értelmezése. Művein feltűnik Etana, aki egy ősi király volt Kish városában, ám gyermeke nem lehetett. Egy napon megmentett egy éhező sast, aki hálából felvitte a mennybe, hogy ott ráleljen az élet füvére. Így születhetett meg fia, Balih. A művész grafikai lapjain ott van Istár, aki alámerült az alvilágba, ám arra is képes volt, hogy  visszatérjen onnan. Az egyik munkán látható Adapa, egy mezopotámiai mitikus figura, aki volt annyira bölcs, hogy visszautasította a halhatatlanság ajándékát. És itt van Az isteni viharmadár, Zú, aki az istenek közötti, a főhatalomért folytatott harcban egy akkád eposz szereplője. A sorstáblákat birtokló Enlil – a sumer istenek ura, a vihar és a levegő istene – egy reggelen egy forrás vízében mosdott, miközben levette diadémját, és melléjük tette a sorstáblákat is. A lesben álló Zú lecsapott ezekre, így válhatott teljhatalmú uralkodóvá az istenek között. Az eposz többi része ugyan nem került elő, de más, későbbi eposzokból tudjuk, hogy Marduk – a babilóniai isten, akit a Hamurabi-periódusban asztrológiailag a Jupiterrel azonosítottak – elvállalta a feladatot, és a Hét Szél segítségével visszaszerezte a sorstáblákat Zútól, akit Enlil ítélőszéke előtt halállal büntettek.

Vásárhelyi Antal: Gilgames XIV., 2018-2019, papír, tus, ceruza, 70×50 cm

Ezt a bonyodalmakban gazdag történeti folyamatot, színtereket és eseményeket Vásárhelyi gazdag képi anyaggal, változatos formai és képszerkezeti megoldásokkal ábrázolja. A művész – az itt-ott felvillanó fehér és fekete képmezők mellett – sokszor teljesen belakja a kép virtuális terét. A reprezentáció során ebben a térben egyaránt léteznek ábrázoló, figuratív és absztrakt fragmentumok. Vásárhelyi megjeleníti az egykori házakat és lépcsőzeteket, téglafalakat és medencéket, piramisformációkat és zikkuratokat, boltíveket és kolumnákat, tartópilléreket és pedesztálokat. Az architektonikus fogalmazásmódot – ami korábbi munkáinak is egyik legjellemzőbb sajátossága – geometrikus motívumokkal, párhuzamosokkal, téglalapokkal, négyzetekkel, háromszögekkel, körökkel és mindezeknek a térbe kivetített háromdimenziós variánsaival oldja meg. Az architektonikus elemeket részletgazdagon kidolgozott figurákkal ellenpontozza. E két véglet között burjánzó növényi vegetációval és az állatvilág valós és mitikus reprezentánsaival (kecskével, bikával, lóval, kígyóval, sellővel, szárnyas oroszlánnal, szfinxszel, sakálfejű emberrel /Anubis/) népesíti be a képteret.

A mű felépítése lehet egy vertikális tengellyel ritmizált szimmetrikus, aszimmetrikus vagy disszimmetrikus, azaz ahol a szimmetria picit sérül. Munkáin a csillagos égbolt vagy a felkelő Nap alatt dinamikusan zajlanak az események. Az emberek, a hősök, a félistenek és istenek megjelenítése az ókori ábrázolásokat egyrészt hűen követő, másrészt a szabad akarat jogán metamorfózison is átmehet. A szem sokáig kalandozhat a művész munkáin, hiszen azok motívumokban gazdagok, a fekete, a fehér és köztes átmeneteiknek használata szinte színessé teszik ezeket a műveket.

Vásárhelyi Antal: Gilgames VI., 2019, papír, tus, ceruza, 70×50 cm

Vásárhelyi munkamódszere időigényes, mivel hihetetlenül aprólékos, mérnökien precíz. A tárgyak és testek apró vonalkákkal történő satírozása, a pontozott, pöttyözött, morzsával hintett felszínek mellett sok helyen feltűnnek az eredeti, ókori sumer ékírás jelei is. (Ennek a piktografikus előzménye 2000 szimbólumot használt, ami az Uruk kultúra idejében – azaz Gilgames idejében – már csak 700 karaktert számlált.) A művész különleges érzékkel játszik a térrel sík munkáin. A két dimenzióban úgy forgatja el az elemeket, hogy sokszor nem tudjuk, hol van a kint, és hol van a bent. Optikai illúziói hasonlatosak a XVIII. században élt Giovanni Battista Piranesi rézmetsző és építész munkáihoz, aki a illuzionista- és perspektíva művészet előfutára volt. Valamint szintén hasonlóak a XIX. században élt holland grafikusművész, Maurits Cornelius Escher műveihez, aki fametszetein és kőnyomatain olyan geometriai formákat rajzolt le, melyek fokozatosan más alakot vesznek fel. Vásárhelyi Antal grafikusművész tehát egyrészt a saját eszközeivel idéz meg egy ókori eposzt, másrészt klasszikus európai nagymesterek előtt tiszteleg úgy, hogy alkotói módszere másokéhoz nem hasonlítható.

 

Torony Galéria, Sopron

2019. október 26. – november 30.

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2019-11-06T11:30:46+00:00 november 6, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!