A szubjektum ereklyéi
Interjú Murányi Mózes Mártonnal

Sirbik Attila

A kiállított reduktív és személytelen művek színek és formák érzelmi szempontok nélküli vizsgálatával létrehozott alkotások. Olyan átgondoltan megtervezett tárgyak ezek, melyek újraértelmezik az anyagi valóság bizonyos elemeit. A tér síkjából kiemelkedő, plasztikus objektek szabadon és sokféleképpen értelmezhetőek.

Képeid sok esetben az időből vonják ki a múltat és a jövőt, hogy megmaradjon az állandó jelenidejűség, ami már csak egyfajta, az emlékezettől elvont térben lebeg.

Murányi Mózes Márton: Először is szeretném megjegyezni, hogy az általad képeknek nevezett tárgyakat én nem tekintem festészeti értelemben vett képeknek. Számomra ezek falra tervezett képzőművészeti objektek, melyeknek elsődleges célja érzékeltetni a határt a fal síkja és az azon elhelyezkedő plasztika között. Nem célom az állandó jelenidejűség, de nem határolódom el a munkák efféle értelmezésétől. Ellenkezőleg, azt a fajta emlékezést szeretném előhívni, amely sorra veszi a művészettörténet, valamint a kortárs művészet rokon alkotásait, és azok fényében egy időn, történelmi tényeken és földrajzi elhelyezkedésen alapuló, vizsgálódó értelmezésbe kezd.

Alkotásaid esetében az esztétikai élményen túli tudás megszerzéséhez a befogadás során szükségünk van egyfajta pallérozott elméleti tudásra is?

M. M. M.: Az előzetesen megszerzett elméleti tudás segíti a szélesebb spektrumon történő értelmezést, ugyanakkor korlátoltságot is szülhet a csak művészettörténeti ismeretek alapján történő befogadás.

Mit jelent számodra, képzőművészeti értelemben a hiba fogalma?

M. M. M.: A perzsaszőnyegekbe készítésük során szándékosan egy-egy hibás elemet rejtenek, melyektől aztán az elkészült munka egyedi és tökéletlen lesz, ugyanis tökéleteset csak Allah alkothat. A munkáim elkészítése során törekszem az általam hibamentesnek vélt standard elérésére, bár hiszek abban, hogy egy-egy pontatlanság sok esetben jótékony hatással van a mű végső állapotára a néző szempontjából.

Miért döntöttél úgy, hogy a színfestést választod a figurális irány helyett? Hogyan talált rád a homogén felület problémája?

M. M. M.: Megnyugvásra találok egy forma és egy hozzárendelt szín esetében, ezek a munkák elgondolkodtatnak, meditatív állapotba kerítenek a figurális iránnyal szemben. Természetemből fakadóan vonz a rend, a tisztaság és az egyszerűség, ami elvezetett a homogén felületekkel való foglalkozáshoz.

A Monochrome Order reflektál a festő dolgára és művészetének eredményére, a táblaképre. Annak színe, formája, mérete, a falsíkhoz, a térhez való viszonya érdekel?

M. M. M.: Igen, elsősorban a tárgyak térhez való viszonya foglalkoztat, legyen az plasztika vagy éppen táblakép. Szándékos volt a festői képre való reflektálás, de nem festményt szerettem volna létrehozni. Ez a három panelből álló mű úgy készült, hogy darabjaira bontva, valamint összeillesztve is működhessen akár a falon, akár a földön elhelyezve is, mint egyfajta járólap.

Egyszerre könnyű és súlytalan, ugyanakkor egy szakadatlan belső teherrel bíró elgondolás az, hogy nincs megértés csak elfogadás?

M. M. M.: Általában a megértés után tudunk csak elfogadni, azonban ha a munkáimra fundamentalista formalizmusként tekintünk, akkor kénytelenek vagyunk beletörődni, hogy nincs megértés, csak elfogadás.

Jól érzem, hogy Groys gondolatmenetét követve, tudatában vagy annak, hogy a gyenge, transzcendens művészi gesztust nem lehet egyszer s mindenkorra végrehajtani, ezért arra törekszel, hogy azt újra és újra megismételd, hogy a transzcendens és az empirikus közötti különbség jól látható maradjon, és hogy ellenállhassunk a változás, a haladás ideológiája, illetve a gazdasági növekedés ígérete erős képeinek?

M. M. M.: Az ismétlésben egyfajta tanulási metódust látok, nem pedig egy törekvést a transzcendens művészeti gesztus végrehajtására. A gazdasági növekedésben nem hiszek, míg a változásban és a haladásban igen, ezért nem áll szándékomban ellenállni.

A Monochrome Order képei elektronikus zenei áthallásokkal is játszanak?

M. M. M.: Játszhatnak, de az én fejemben sokkal inkább az elektronikus képkészítési eljárások voltak a meghatározóak, gondolok itt a pixelekből előállított látványvilágra. A képek dekódolhatóak mintegy felnagyított képpontokként is, mely részlete a nagy egésznek, ami számunkra nem látható, csak elképzelhető, és imaginárius képként kell rá tekinteni.

 

Murányi Mózes Márton: Monochrome Order

Lollipop Factory Budapest,

2019. 10. 25. – 2019. 12. 10.

Print Friendly, PDF & Email
2019-12-04T13:37:43+00:00 december 4, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!