Konfettibe írt szavak
Benczúr Emese Bright Future című kiállítása

Tayler Patrick

Benczúr Emese Bright Future című, padlóhoz igazított, ám rögzítetlen installációja, érintetlen állapotában úgy töltötte be a teret, mint feszített víztükrű medencét a folyadék. Az ezüstfelirat és a konfetti multikolor zúgása a jelenidejűséget hisztisen követelő jövőt sugározta. A járólapon kirajzolódó betűk körül fényes, szivárványos mező biztosította, hogy a megnyitón összekeveredő konfettiben eltűnjön a verbális közlés. Ez persze csak a közelmúlt gondolati visszapörgetése… Későn érkeztem, a finisszázson kopott orrú cipőmmel turkálok a csiliviliben. Mellettem egy férfi láthatatlan rendezőegyeneshez tereli a cukorkapapírra hasonlító szilánkokat: konceptualizálja az érzékit. Rendet tesz. Egy fiatal pár jókedvűen dekonstruálja az eleve amnéziás anyaghalmot. Én a hömpölygő buckákat egyengetem kabátban. Áltisi, elsőhavazásflash.

Benczúr Emese: Bright Future, 2019 | közelnézet | A szerző felvétele

A horizontálisan elterülő mű – ez az örökké idegen, évszakonként megjelenő anyag: a konfetti – kitölti és át is lépi a rendelkezésére álló teret. A vizuális szenzáció vándorútra indul egy-egy ember cipőjén, kincsjellegét szétszórt, magányos partyemlékmű státuszra cserélve a Bródy Sándor utcán. A galériatérben maradt matéria az érzékelésemet időnként a talpaimba fókuszálja, ahogy a puha réteg korábbi csapásokat őrizve megvastagszik, vagy épp szégyenlősen félrehúzódik.

Ahhoz, hogy ezt a folyamatosan növekvő entrópiát visszafordítsuk, vissza kellene kérnünk a pénztárcákba és farzsebekbe tömködött, archiválási szándékkal ellopott konfettidarabokat a kiállításlátogatóktól. Ez nyilván lehetetlen. Az eredeti pompájában megjelenő szavak visszaidézésében a murálisan installált, szétszedhetetlen tökéletességét ünnepélyesen hirdető, falvédőként bölcselkedő mű és a kiállításmegnyitó videófelvétele segítenek. Nézem a kijelzőn a megnyitót: a mű metamorfózisának dokumentumát. Nem lehet hallani, viszont könnyű észrevenni a beszéd végét, ahogy az első ember keresztülsétál az installáción. Máskor is fontos gesztus ez: a megnyitó frontális-centrális hierarchiáját egy demokratikusabb felállásra cseréli. A műtárgyat a kiállításlátogató aktivizálja és rombolja szét. A feliratban nagykapitálissal döngető jövővel kapcsolatban nem alakul ki konszenzus, a figyelem egyre inkább a jelen idejű élményre terelődik.

Benczúr Emese: Bright Future, 2019 | installációs nézet | Fotó: Lázár Eszter, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Festészeti értelemben színkeverés történik, de az anyag nem enged: mintha pixelekből akarnék homogén masszát előállítani. A részek azonban megőrzik autonómiájukat. A lila konfetti mintha kevésbé gyűrötten nyújtózna a poros zöld mellett, ami súlyát veszítve libben arrébb néhány vékonyka, citromsárga flitterszál felé. Közelnézetben vagyok. Amire rálátok, az a narratíva nélküli jelen. Hová tágul a pillanat? Nem tudom… Lehet, hogy csak technikaórán vagyok, de az is lehet, hogy Donald kacsa gazdag nagybátyjának széfében úszkálok. Nagyon élem. A jövő holnap kezdődik.

 

Molnár Ani Galéria,

2019. 10. 11. – 11. 30.

Print Friendly, PDF & Email
2019-12-17T21:42:48+00:00 december 17, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!