Tayler Patrick Nicholas

Kaliczka második, Viltin Galériában megrendezett egyéni kiállításán évek óta érlelődő, érzékelhetően többször átalakított festmények kerültek narratív összefüggésbe. A művek fókuszát az önvizsgálat – az én különböző művészettörténeti-archetipikus előképekben való feloldása – jelenti.

Kaliczka Patrícia festészeti programja mintha a tudat félálomszerű kihagyásaira alapozna: a meg-megszakadó narratívák szereplői allegorikus alakokból mozdulattá visszafejtett, civilizációs határokon folyamatosan átzuhanó entitások, akik egyetlen személy – a mindenkori én – valósággá halványuló változataiként jelennek meg. Mégsem egotripp. Az én itt kiiktathatatlan ontológiai szükségszerűség, kollektíven is értelmezhető, általános vonatkoztatási rendszer. Kaliczka festészetében a megtestesülés látszata ellenére a szubjektum elsősorban nem kívülről leírható létezőként jelenik meg, hanem olyan átlelkesített térként, ami bejárható és mégis feltérképezhetetlen. Pont ugyanannyira homályos, mint megragadható bizonyosság. Ezek az állítások nem csupán elméleti szinten vonatkoztathatók Kaliczka műveire: az anyagkezelési módok és festészeti nyelvezetek közötti hasadások, az olajfesték homályosan hömpölygő, fémes színekben játszó felületei, illetve az emberi alakok agyagos klasszikuma közötti feszültség is ezt a kettőséget mutatja. A Viltin Galériában Kaliczka munkáiból nyílt kiállítás címe – Harminc nap alatt a szív körül – arra a ciklikus pályára utal, amit az egyén saját identitásának tömegvonzásában kényszerül követni.

Kaliczka Patrícia: Önarckép Diánaként, amint nőiségem hiányán tűnődöm (2017-2018) | olaj, vászon, 200×160 cm | Fénykép: Biró Dávid

 

Kaliczka második Viltin Galériában megrendezett egyéni kiállításán évek óta érlelődő, érzékelhetően többször átalakított festmények kerültek narratív összefüggésbe. A művek fókuszát az önvizsgálat – az én különböző művészettörténeti-archetipikus előképekben való feloldása – jelenti. Az alkotó tavalyi, Jagicza Patríciával közösen megrendezett kiállításán (Ritual Trail to Self | 2019, FKSE Stúdió Galéria), Kaliczka még egy a realitás esetlegességeihez szervesebben kapcsolódó összefüggésrendszeren belül vizsgálta az énnel való szembesülés mitikus dimenzióit. Kaliczka festményeiben egyre több jelzésszerű elem utal a kép formai struktúrájára. A festmény lazúros atmoszférájától elütő jelölőszínekkel kiemelt körvonalak mintha magára a festés aktusára és vektoraira mutatnának rá, az ecsettel körberajzolt alak drámai izolációjának pillanatára.

A Szív és pénz fúziója (2019–2020) című festmény esetében karhosszúságú, párhuzamos visszakaparások bontják meg a felület amúgy sem egyértelmű állításait. A képet nézve felidézhető az egész festői szövetet felülbíráló, agresszív mozdulatsor, mely ellentétes az arc leheletvékony megidézésével. A modellálás akadémikus fétiséből fakadó, tónusaiban finoman felépített részletek mellett, tubusszínekkel meghúzott sziluettszakaszok jelennek meg, amelyek szinte átmetszik a vászon derengéses, ezüstös-szürkés közegét. A bankkártyákról ismert tipográfiai elemek posztmodern beemelése szétrobbantja a festmény mitikus terét. A vásznak helyenként matt vagy épp tükörfényű rétegeit összeaszott festékragyák törik át. Végtelen meg nem érkezés. Nézőként folyamatosan ki- és belépünk az emelkedett-heroikus festészet intézményéből. A tét a festmény interpretációjának módja: az egyik pillanatban „szövegként” próbáljuk olvasni a képet, a másik pillanatban anyagként fedi fel magát a mű.

Kaliczka Patrícia: Szív és pénz fúziója (2019-2020) | olaj, vászon, 100×80 cm | Fénykép: Biró Dávid

Az Önarckép alámerülés közben (2017–2018) című festmény felületét átmetsző kék ecsetvonás erőszakos, szálakra szakadó párhuzamosai majdnem teljesen elfedik a mögötte felderengő torzót. A szándékosan durva, performatív gesztusok felszámolják a festmény illuzórikus távlatait és a figyelmet a felszínre irányítják. Az egymástól élesen elváló rétegek vizualitása lehetetlenné teszi az egyértelmű olvasatokat. Bár Kaliczka nem veti el a festészet narratív funkcióját, nem hajlandó tanulságot sem felvázolni, vagy történetének alapelemeit egy eseménysor ívének alárendelni.

Kaliczka Patrícia: Önarckép alámerülés közben (2017–2018) | olaj, vászon, 180×160 cm | Fénykép: Biró Dávid

A víz szelleme saját tükörképét nézi (2016-2019) című apró festményen a fémes, indigóba hajló színátmenetekből kiemelkedő vázát egy kígyószerű lény mozogja körbe. A festményen lévő kitüremkedések a felület többször átkent, ecsettel feltárt felszínére telepednek. Az idea álma, a szívem halála (2019) című szomszédos festményen megjelenő aktot Kaliczka Ingres Forrás (1856) című művéről appropriálja. Az alak színátmenetes teste önmaga vázlatává bomlik szét. A festményen megjelenő hatalmas, kék profil egyfajta alternatív zónaként működik. Egyes figuratív töredékeket semlegesebb színű ütközők vesznek körbe, melyek az alakok szűk mozgásterét rajzolják ki. A kiállítás legapróbb festményén (Triászkori teremtmények a kertemben | 2018) a művész homályképző gesztusai lazítják fel a valóság tűéles determinációját. Kaliczka szellemszerűen áttetsző önarcképváltozatai halkan lépkednek képről képre.

Kaliczka Patrícia: Az idea álma, a szívem halála (2019) | olaj, vászon, 150×120 cm | Fénykép: Biró Dávid

 

 

KALICZKA Patrícia: Harminc nap alatt a szív körülViltin Galéria

  1. január 29. – március 8.

Fényképek: Biró Dávid, a Viltin Galéria jóvoltából

Print Friendly, PDF & Email