Horváth Márk

Az Art Salon Társalgó Galéria és a Poli-P kollektíva közös szervezésében megvalósult Nonhuman című kiállítás a poszthumanista elmélet és a nonhumán fordulat művészeti reprezentációjára vállalkozik. A kiállítás egyértelmű előnye az, hogy aki megtekinti a tárlatot, betekintést nyerhet azon filozófiai, kultúrelméleti és esztétikai fejtegetésekbe, amelyek áthatják a poszthumanizmus egészét. A kiállítás kurátorai – Keresztury Dorka, Lak Róbert és Máté Zsófia – kiváló érzékkel válogatták ki a csoportos kiállítás alkotóit és a különböző műalkotásokat, nem megriadva a sokrétűség, a kaotikusság és az elsőre talán túlzónak tűnő heterogenitás veszélyétől.

Nonhuman, kiállítási enteriőr. Fotó: Art Salon Társalgó Galéria

Ahhoz azonban, hogy megértsük a 2020. február 21. és március 6. között látogatható Nonhuman kiállítás lényegét, röviden be kell mutatnunk a poszthumanizmus fogalmát.[1] Rosi Braidotti szerint a poszthumán állapot egy alapvető változást jelent az emberről és annak társas kapcsolatairól, valamint környezetéről való gondolkodásban.[2] Stefan Herbrechter rámutat, hogy a jelenlegi technológiai fejlődés erőteljes hatással van, és egyben meg is ingatja hagyományos antropocentrikus, humanista fogalmi rendszereinket, és egyre sürgetőbbé teszi a „mi az ember?”-kérdés rekontextualizált és radikálisan aktualizált újra feltételét.[3]

A Nonhuman tehát nemcsak az ember fogalmának és esztétikai megjeleníthetőségének dekonstruálására vállalkozik, hanem elsősorban az ember technológiai környezetének érzékeny bemutatását viszi véghez, miközben a természet és a kultúra elkülöníthetőségét is meghaladja a technoszféra vagy mechanoszféra természetkulturális viszonyainak felvillantásával. Thomas Foster könyvében az ember kibernetikai átalakulását vizsgálva kiemeli, hogy a technológiai eszközökkel való egyesülés és hibridizáció során nem beszélhetünk többé tisztán emberi közösségről, sőt a technológiával ötvöződő embert többé nem tekinthetjük egyszerűen homo sapiensnek.[4] A Nonhuman kiállítást leginkább a mechanoszféra által áthatott technológiai önevolúció és koegzisztencia esztétikai megnyilvánulásaként lehet értelmezni, ahol többek között az ember számára nem hallható, különböző elektromos eszközök melléktermékeként keletkező, a valóságon hipertárgyként elterülő, extrém alacsony frekvenciájú hullámokat megjelenítő alkotás (Interferencia), a valóság ember elől visszahúzódó, csak komplex technikai és képalkotó, valamint orvosi diagnosztikai eszközök által feltárható poszthumán szféráját megjelenítő installáció (1/10), robotporszívó által létrehozott kvázi-automatikus nonhumán művek (Start), valamint 3D nyomtató által átdolgozott poszthumán zeneművel találkozhatunk (Contrapunctus).

Kovács Tibor: Contapunctus, (80×80×100, 2019) Fotó: Art Salon Társalgó Galéria

A Nonhuman leírásában Szemes Botond is kiemeli, hogy a „gépesített hétköznapjaink és felmelegedő környezetünk egyre kevésbé engedi fenntartani a mindentől függetlenül cselekvő Ember képzetét. Miközben frekvencia-hálózatokkal, földalatti vezetékekkel és mikroműanyaggal behálózott élővilágunkról is csak különböző eszközök révén kaphatunk hírt.” A technoszféra által áthatott poszthumán jövő az ember fogalmát átformáló és az individuum zárt kereteit meghaladó nonhumán közösség lehetőségét veti fel, amelynek a poszthumán esztétika queer élvezetébe való – akár öntudatlan – bevonódás lehet az egyik kiindulópontja: „ezek a változások együttjárnak az emberi test szó szerinti megváltoztatásával, így a technológiai evolúció egyben egy közös végzet is, hiszen emberek millióit érintheti.”[5] Különböző használati tárgyak, mobiltelefonok, gépek, közlekedési eszközök, virtuális kijelzők és érzékelők által áthatott technológiai valóságunk megköveteli a művészetről való fogalmaink dekonstruálását is. A kiállítótér falán is megidézett Richard Grusin által nonhumán fordulatnak nevezett új kultúrelméleti irányzatnak részét képezik a különböző poszthumanizmusok mellett az újrealizmusok, az új materializmusok és az objektum orientált ontológia is. A Krumplilidércek című alkotásban magukra hagyott, növekedésnek indult krumpligumók amorf, riasztó, mégis hétköznapi dologként kerülnek bemutatásra, míg a Virtual Nature című mű az antropocén során pusztulófélben lévő természet technomediális és médiageológiai sajátosságaira utal. A Nonhuman kiállítás egésze az ember decentrálásán keresztül egy olyan heterogén, széttartó művészeti és esztétikai teret kíván megnyitni, amelybe valóban rengeteg poszthumán entitás betörhet: hétköznapi dolgok, undorítónak tartott rovarok, széttöredező, lebomló archívumok, használati eszközök, a Google keresőmotorja által kiválasztott algoritmikus szelekción átesett képek (Hasonló képek), valamint a tér az emberi jelenlét elől visszahúzódó, már-már Graham Harman objektum orientált ontológiáját bemutató, különös térkonfigurációk és formák (Három alaptest- Henger, Gömb, Kocka).

Klájó Adrián: Krumplilidércek – Hommage á Bálint Endre, 10×10 cm egyenként, vegyes technika, 2020) Fotó: Art Salon Társalgó Galéria

A Nonhuman kiállítás a fiatal kutatókból és művészekből álló Poli-P csoport első nyilvános bemutatkozása volt, amelyet a poszthumanizmus fogalmait megvizsgáló beszélgetéssorozat, valamint konferenciák fognak követni. A kiállítás zárásaként március 6-án, pénteken 18 órától Nonhmumán fordulat a művészetben címmel a Poli-P kutatócsoport tagjaival lesz beszélgetés, melynek résztvevői: Bartha Ádám, Horváth Márk, Lovász Ádám, Nemes Z. Márió, valamint Szemes Botond. Azzal, hogy elsőként a poszthumán esztétika sajátosságait kívánták bemutatni, a poszthumán emberen túli, sokszor riasztó heterogenitását kívánták szenzuálisan is befogadhatóvá, megtapasztalhatóvá tenni. Szó szerint hagyták, hogy a dolgok önmaguktól működjenek, utalva ezzel a technoszféra emberen túlnyúló kísérteties jellegére, valamint általánosságban a valóság nyüzsgő, az emberi jelenlétre nem korlátozható varázslatos sokszínűségére.

Vadászi Zoltán: 1/0, CT scanned air (50×70 cm, giclée-print); MRI scanned air (50×70 cm, giclée-print); US scanned air (50×70 cm, giclée print); US scanned, segmented, 3D printed air (7×5, 5×5 cm és 10,5×8×4,5 cm) Fotó: Art Salon Társalgó Galéria

 

[1] A poszthumanizmus fogalmának magyar nyelvű részletes bemutatásához lásd: Horváth Márk, Lovász Ádám, Nemes Z. Márió (2019) A poszthumanizmus változatai. Ember, embertelen, ember utáni (Budapest: Prae).

[2] Braidotti, Rosi (2013) The Posthuman (Cambridge, UK és Malden, MA: Polity Press), 1-2.

[3] Herbrechter, Stefan (2013) Posthumanism. A Critical Analysis (London és New York: Bloomsbury Academic), VII.

[4] Foster, Thomas (2005) The Souls of Cyberfolk. Posthumanism as Vernacular Theory (Minneapolis és London: University of Minnesota Press), 1.

[5] Bieber Lake, Christina (2014) Prophets of the Posthuman. American Fiction, Biotechnology, and the Ethics of Personhood (Notre Dame: University of Notre Dame Press), 3.

 

 

Körei Sándor: Start (200×200 cm, vegyes technika, 2019) Fotó: Art Salon Társalgó Galéria 

 

NONHUMAN

Art Salon Társalgó Galéria, Budapest,

2020. február 21. – március 6.

Kiállító művészek: Eiter Tamás, Fusz Mátyás, Klájó Adrián, Kovács Tibor, Körei Sándor, Kuzma Eszter Júlia, Peternák Anna, Szécsényi-Nagy Loránd, Vadászi Zoltán, Újházi Adrienn

Kurátorok: Keresztury Dorka, Lak Róbert, Máté Zsófi

Art Salon Társalgó Galéria és Poli-P szervezésében

Print Friendly, PDF & Email