Tayler Patrick Nicholas

A kérdés az, hogy a művészet képes-e bizonyos rövidített útvonalak mentén is korrodálódás nélkül komplex problémákat átmenteni és játékba hozni, úgy, hogy a bőrünkön érezzük annak sürgősségét és jelentőségét. A Gawęda és Kulbokaitė által képviselt attitűd egyfajta határhelyzetre épít.

Dorota Gawęda és Eglė Kulbokaitė: RYXPER 1126AE, 2019 | ipari aromadiffúzor készülék, rozsdamentes acél, RYXPER 1126AE illat (amely az International Flavors and Fragrances Inc.-kel való együttműködésben készült | Fotó: Biró Dávid

Az RYXPER1126AE (2020) című kiállítás online közvetítő közegében – a glitchekkel felszabdalt és halszemoptikával eltorzított virtuális térben – egy irányított befogadói élmény pályáját követheti a tekintet. A Trafó Galéria tartóoszlopaira felszerelt hangosbemondók különböző irányokba sugározzák a többrétegű audiótextúrát, ami az első pillanattól kezdve betölti a hófehér, patikatiszta helyszínt. Az öt sávban megszólaló, egy litván népdalból összefonódó hanginstalláció mellett a tér rideg, klinikai hangulatát a művészek egy, az International Flavors and Fragrances Inc.-kel kollaborációban létrehozott aroma segítségével aktivizálták. Az ipari aromadiffúzor 3 percenként újabb illatmennyiséget enged a művészek által digitális diorámaként értelmezett térbe. Illatba konvertált, megfoghatatlan érzések és emlékek. Fiolába tölthető adathordozó anyag, szintetikus termék és bezárt jelentés.

Installációs nézet | Fotó: Biró Dávid

A hang és illat kombinációjából létrejövő, delokalizáltan érzékelhető információáramlás testközelbe hozza a kognitív folyamatokat és feloldja a térben elhelyzett tárgyak szigorú különállóságát, annak ellenére is, hogy a kiállítás címét adó – 1-Hexanolt és mirhát is tartalmazó – RYXPER1126AE-illat online közvetítése technikailag megoldhatatlan és az énekhang által implikált testi tapasztalat is különböző mikrofonok, kábelek és hangszórók áttételes hálózatán keresztül oldódik szét a befogadó tudatában. A videófelvételben rögzített pásztázó mozgás újra és újra megközelíti a kiállítás tárgyiasítható összetevőit: a két hegyes acélrúdra feltűzött szénaboglyát, a polírozott rozdamentes acélból készült, falra installált, vázszerű struktúrákat, valamint a két videóművet, melyeknek folyamatos, mesterséges intelligencia által működtetett transzformációjában elvesznek a körülhatárolható természeti kiindulópontok és helyette egy fortyogó, kialakulófélben maradt életforma holografikus nyújtózkodását látjuk. Egy gép meséi a természetről.

A tárlat holisztikus egységét a gépi közvetítőn keresztül futtatott webes platformon rövid kizökkenések bontják meg, ahogy a videók és szövegek között navigálva a kijelző szabadon hagyott, fehér felületeibe – a köztesség állapotába – csúszik tekintetünk. Erre az offline valóság és digitális szféra közötti elmozdulásra rímel a kiállítás alcíme, a Slipped Online is. Az ideiglenesen elérhető tartalmak, melyek jelenléte vagy hiánya belebegi a projektet, jelzik, hogy a RYXPER1126AE nem egy izolálható egység a két művész pályafutásában, hanem egy lehetséges érintkezési pont, ami pillanatnyilag tapinthatóvá tesz nagyobb léptékű, horizontálisabb együttműködéseket és gesztusokat is. A szabadon áramló, édeskés és ünnepélyes illat egy expanzív, földrajzilag és időben eltérő pontokat összekötő folyamat eredménye, mivel a művészek egy 2018-as, athéni performanszukat akarták fotónál vagy filmél közvetlenebb érzéki médiumban, molekuláris szinten dokumentálni. A Tollasodás (2019) című videóműben, az extrém közelnézet digitális homályában, tizedmásodpercnyi intervallumokig feloldódnak a fényes szemek, melyek visszatérő elemek Gawęda és Kulbokaitė ikonográfiai nyelvezetében. A videóban szintén megjelenő kibernetikus kiegészítőkkel ellátott arcok villogó vizualitása mögött zöldségszínekről, árnyékokról és a földbe süppedés tapasztalatáról beszél egy objektív narrátori hang, mondandójába többek között beleszőve a művészek által teoretikus előzményként felfogott Margarida Mendes gondolatait is. Ez az ideiglenesen elérhető videó, mint ahogyan a Szellemidézés (2019) című, háromcsatornás mű is, egy korábbi performansz dokumentációján alapszik. Ezek a mediális átfordítások szintén aláltámasztják a kiállítás decentralizált jellegét. Mivel az online látogatás időpontjától függően is változik az elérhető művek listája, a befogadó eleve kritikai távolságba helyezi az alkotók művészeti tevékenységéből sérülésmentesen kiemelhető műegyüttes mítoszát.

Dorota Gawęda és Eglė Kulbokaitė: Ne hagyj nyomot I, 2018 – részlet |polírozott rozsdamentes acél, mirha, LED, mintatartó üvegcse, headspace tű, nyál, öngyújtó; 140 x 120 x 40 cm | Fotó: Biró Dávid

A RYXPER1126AE-n látható tárgyak és gyakorlatok tágasabb kontextusának megértéséhez nélkülözhetetlen a két alkotó által performanszokon keresztül, testi és materiális vonzatú események során is katalizálódó szöveganyag. A kiállítás elméleti-textuális hátterét biztosító szöveggyűjtemény a Trafó Galéria Hangover Reading Club-sorozatának részeként, valamint a két művész gyakorlatában jelentős szerepet betöltő, 2013-ban alapított Young Girl Reading Group (YGRG) nevű olvasókör anyagaként került a kiállítás lehetséges interpretációjának véráramába. A kollektív olvasás gyakorlata révén relevánssá válik Donna J. Haraway állítása, miszerint jelentősége van annak, hogy „milyen gondolatok gondolnak további gondolatokat” [1]. Gawęda és Kulbokaitė esetében az elméleti szövegek nem legitimizáló konstrukcióként működnek, hanem szükséges alapfogalmak bevezetését és árnyalását segítik elő, amelyek a kiállítás félmondatait és enigmatikus hallgatásait tágasabb kulturális és politikai összefüggésbe helyezik.

Az egyik kulcskérdés az ember poszthumán és ökológiai érzékenységű megfontolások mentén történő dekonstrukciója. A performativitásában megvalósuló, porózus identitás, a Karen Barad által megfogalmazott téridőanyag (spacetimematter) komplex, összefonódó elosztásában kerül újragondolásra. [2] A test integritását vizsgálja felül a két alkotó által idézett könyvének egyik fejezetében Margarida Mendes is. Mendes szerint a vállalati szektorban bizonyos cégek a genetikailag módosított és terjesztett termékek révén kolonializálják a testet, ami az egyén számítógépeken tárolt adatainak meghackelhetőségével egyidejűleg az individuumot egy összetett hálózat részévé alakítja. [3] Ezzel párhuzamba hozható Paul B. Precaido kiterjesztett önéletírása, amiben a szerző a jelent farmakopornografikus korként (Pharmacopornigraphic Era) definiálja, ahol a gyógyszeripar ostroma és az árucikké tett szexualitás révén a test szintén gyarmatosítás tárgyává válik. [4] Ezek együttese egy heterogén mitológiai teret rajzol ki, amiben a filozófia, a tudományok, az összeesküvés-elméletek retorikája és a költészeti gondolkodás fogalmai mind releváns viszonyítási ponttá válhatnak. A kiállított műtárgyak a szövegekhez kapcsolódó elméleti és történeti kérdéseket – melyek közül most csak egyet emeltem ki – az anyag érzéki adatveszteségébe helyezik.

Dorota Gawęda és Eglė Kulbokaitė: Gusła, 2020 | állókép a videóanimációból

A kognitív és érzéki közötti hierarchia feloldásának igényét – ami a kiállítást szerkezeti szinten is jellemzi – a használatban lévő fogalmainkba kódolt ontológiai sémák ugyanakkor egy kissé problematikussá teszik, illetve az is, hogy a diskurzusban való részvétel exkluzív nyelvi struktúrák alkalmazását feltételezi, ami egyfajta küszöbfélelmet okozhat a dialógusba belépni vágyó egyénnek. Az elméleti szövegekben való széleskörű tájékozódás ráadásul bizonyos privilégizált státuszhoz is kapcsolódik, mint a tőkébe fordítható munkaerő felfüggesztésének anyagi szabadsága és a figyelem fókuszálásának egyéb fenyegetettségektől való mentessége. A kérdés az, hogy a művészet képes-e bizonyos rövidített útvonalak mentén is korrodálódás nélkül komplex problémákat átmenteni és játékba hozni, úgy, hogy a bőrünkön érezzük annak sürgősségét és jelentőségét. A Gawęda és Kulbokaitė által képviselt attitűd egyfajta határhelyzetre épít. Az általuk szervezett olvasókörök a tudás rituális közvetítését célozzák meg, ami túlmutat az egyénben tárolt magányos ismeretanyagon és a test molekuláris összeköttetésének analógiájával élve a tudást a közösség érrendszerébe áramoltatják vissza. Az olvasás itt – az egyik mű címét appropriálva – szellemidézés, ami a fix identitásokat és adatforrásokat örök vándorlásra készteti.

Installációs nézet | Fotó: Biró Dávid

[1] Haraway, Donna J.: Tentacular thinking. Anthropocene, Capitalocene Chtulucene. in. Staying With the Trouble. Duke University Press. Durham and London. 2016. 35. o.

[2] Barad, Karen: Nature’s Queer Performativity. in. Qui Parle. Vol.19. No.2. Spring/Summer. 2011. 125. és 141. o.

[3] Mendes, Margarida: Molecular Colonialism. in. Matter Fictions. Museu Coleção Berardo. Sternberg Press. 2017. 129-131. o.

[4] Preciado, Paul B.: The Pharmacopornographic Era. in. Testo Junkie. The Feminist Press at the City University of New York. New York. 2008. 53-54.

Dorota Gawęda & Eglė Kulbokaitė
RYXPER1126AE
Trafó Galéria
2020. március 24. – 2020. április 26.

Print Friendly, PDF & Email