Save the link!
Az acb Galéria Gimnasztika című virtuális tárlatáról

Komoróczky Tamás: Cím nélkül, 2016, Nike cipő, vasbeton, 30 x 9.5 x 40 cm

Lassan véget ér a tavasz és beköszönt a nyár, ilyenkor pedig be szokott köszönteni az általában szeptember elejéig tartó kortársművészeti uborkaszezon is. Ám ebben az évben, a viszonylag váratlanul lecsapó világjárványnak köszönhetően, a legeseménytelenebb nyarakat is felülmúló tavaszi szezont tudhatunk magunk mögött, amely szinte teljesen lenullázta a kiállítási szezont és takarékra csavarta a múzeumok és galériák működését. A kiállítások és kiállítóhelyek március közepén teljes bezárásra kényszerültek, a megnyitókat, finisszázsokat és egyéb eseményeket pedig törölték, vagy határozatlan időre napolták el a szervezők. A járvány okozta teljes sokkból a hazai kereskedelmi galériák közül leghamarabb és egyedüliként az acb Galéria ocsúdott, már április közepén megnyitva első virtuális tárlatát (A kezek amelyek, a karantén alatt is mozgatják a világot). Azóta újabb másfél hónap telt el, az intézmények túlnyomó többsége pedig még mindig zárva tart és kívülről kevéssé látható aktivitást mutat. Az acb azonban online lendületbe jött és május 7-én megnyitotta második virtuális anyagát, Gimnasztika címmel.

Ladik Katalin: Tour de Merde, 1979/2017, zselatinos ezüst, nagyítás 24 x 18 cm egyenként – Fotó: Tóth Dávid

Bár visszatekintve elképesztően távolinak tűnik 2020 márciusának eleje, mégis határozottan emlékszem, hogy mennyire szürreálisnak tűntek a nemzetközi hírek az olasz helyzetről, az egyetem és boltbezárásokról, a rendezvény tilalmakról és a Kelet-Európa felé szépen lassan közeledő vírusról. A pár héttel később Magyarországon is bejelentett óvintézkedések és az ebből fakadó kényszerű kiállítóhely bezárások így cseppet sem meglepő módon igen felkészületlenül érték az egész szcénát, ezzel együtt az acb Galériát is.

acb Galéria: Gimnasztika, enteriőr – Fotó: Tóth Dávid

Mivel a kortárs művészet alapvetően offline műfaj, amelynek működését a fizikai jelenlétet igénylő kiállítások, művészeti vásárok és a különböző művészeti események alapvetően határozzák meg, így értelemszerűen nem állt rendelkezésre semmilyen kész eszköztár, amely segített volna a működés online térbe való átmentéséhez. A kelet-európaiság előnye azonban, hogy mindig lehet a pár lépéssel előrébb járó nyugat felé fordulni és pont így tett az acb stábja is; a legnevesebb nemzetközi galériák (Pace Gallery, Gagosian, David Zwirner Gallery) praxisát követve a teljesen új, virtuálisan bejárható tartalom készítése mellett döntöttek. Az elhatározásban fontos szerepet játszott, hogy egy friss, eddig még nem látott online kiállítás egyrészt alkalmas arra, hogy fenntartsa a galéria közönségének és gyűjtőinek figyelmét, másrészt alkalmat teremt a galéria széles művészkörének és műtárgy állományának legalább részleges bemutatására, harmadrészt pedig jó apropót ad az online kommunikációra (Facebook bejegyzések, hírlevél, stb.).

Méhes Lóránt Zuzu: Kerékbetörés, 1982-2002, akril, rétegelt lemez, 148 x 172 x 160 cm – Fotó: Tóth Dávid

Virtuális kiállítást azonban többféleképpen lehet csinálni, az acb pedig egy egészen különleges megoldást választott; valódi kiállítást építettek fel, igazi műtárgyakkal, amelynek fotódokumentációját egy speciális szoftver (Matterport) segítségével fűzték össze 360 fokban bebarangolható háromdimenziós virtuális maketté. Azok számára azonban, akik jártak már az acb Galéria letisztult, neutrális kiállítótereiben, első látásra egyértelmű, hogy ezeknek a virtuális tárlatoknak a helyszíne valahol máshol van. A speciális helyzetre való tekintettel ugyanis a galéria munkatársai úgy határoztak, hogy a békeidőben használt terek helyett egyik, szintén a Király utca 76. alatt található és amúgy raktárként funkcionáló helyiségét lépteti elő kiállítótérré. A kiválasztott tér ebben a helyzetben több szempontból is alkalmasnak bizonyult, hiszen intimebb dimenziói, valamint a sokkal inkább lakásra és nem kiállítótérre emlékeztető jelleg reflektált a karantén szituációra, emellett a galériához és a többi raktár helyiséghez való közelsége praktikusan is kivitelezhetővé tette a kiállítások berendezését.

Mészöly Suzanne: Cím nélkül, 1990, festett fémvödör, 9 darab, 28 x 21 x 20 cm egyenként – Fotó: Tóth Dávid

Nemcsak a kiállítótér választás szokatlan azonban az acb online tárlatainak tekintetében, hanem a műfaj is, hiszen az első és a második kiállítás esetében is tematikus koncepció mentén összeállított, csoportos kiállításokról beszélünk. A rendszeres acb látogatók bizonyára érzékelték, hogy a műtárgyvásárokon bemutatott prezentációkon kívül a galéria az elmúlt években szinte kizárólag egyéni kiállításokat szervezett, amelyek egy-egy művészt retrospektíven, vagy egy-egy alkotói pályaszakaszra koncentrálva mutattak be. Ehhez képest az április óta bemutatott mindkét anyag tematikus válogatás, amely az acb rendelkezésére álló grandiózus műtárgyegyüttesből olyan műveket helyez egymás mellé, amelyek valamilyen módon reflektálnak az aktuális járványügyi helyzetre. Teszi pedig mindezt, generációra, nemzetiségre és médiumra való tekintet nélkül, ami szintén a nehéz helyzetre nyújtott empatikus reakció. Ahogy Heszky András elmondta, a válogatásnál fontos szempont volt, hogy lehetőség szerint a galéria által képviselt minden generáció legalább ebben a formában jelen lehessen, tükrözve az intézmény multigenerációs szemléletét. Emellet a választott ideiglenes kiállítótér is hatással volt a válogatásra, hiszen egy elhagyatott lakásról van szó, ahol az ottfelejtett falióra, vagy egy piros villanykapcsoló műtárgyak mellérendelésével apró, helyspecifikus gegekre adott lehetőséget.

acb Galéria: Gimnasztika, enteriőr

Ahogy az első online tárlat, úgy a második is a kényszerű bezártság és az izoláció témaköréből táplálkozik, tizennyolc magyar és külföldi művész változatos médiumokban készült munkáit bemutatva. A címként választott Gimnasztika kifejezés egyrészt utal önmagunk saját testünkhöz való kapcsolatára (akár erotikus értelemben is), az otthoni testmozgásra, de akár belehallhatjuk a 2020-as tokiói olimpia elmaradását is. A gimnasztika ugyanakkor általában bemelegítésként végzett testgyakorlat, így előrevetíti a normál üzemmódhoz való visszatérés vágyát is, egyben utalást téve arra, hogy az acb már készül a visszatérésre és a második online kiállítás után inkább már az offline jelenlétre koncentrál. A kiállítás különlegessége, hogy alapvetően a galéria raktárából válogat, ugyanakkor egy egészen friss, már a karantén alatt született művet is bemutat, Mátrai Erik cianotípia sorozatának formájában. A kiállított munkák a legváltozatosabb módokon reflektálnak a sport és az erotika metszéspontjaira, rajtuk pedig rengeteg festett, rajzolt, vagy lefényképezett idegen emberi testet és testrészt látni, ami a szociális távolságtartás időszakában különösen üdítő élmény. A virtuális kiállítás maketthez egy igen professzionális kiállítási vezetőt, vagy inkább kiállítási katalógust tartalmazó pdf társul, amely minden igényt kielégítően mutatja be a kiállításon résztvevő művészeket és a kiállított műveket.

Mátrai Erik: Tondó 01 & 03, 2020, cianotípia, 47 x 37 cm egyenként – Fotó: Tóth Dávid

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon ebben a szorongásokkal teli világvége hangulatban, amely a járvány kitörése óta uralkodik, van-e egyáltalán igény bármilyen új kulturális tartalomgyártásra? A válasz az adatokban rejlik, hiszen az online kiállításrendezés egyik legfőbb praktikuma, hogy a kattintásokon keresztül a látogatószám objektíven és meglehetősen pontosan mérhető. A webanalízis alapján az acb első online kiállításának megnyitó estéjén csaknem hétszázan “jártak”, a teljes látogatószám pedig a a két kiállítás esetében összesen több mint hétezer volt. Ezek a számok önmagukért beszélnek és a legtöbb magángaléria számára hagyományos kiállításlátogatók formájában szinte elérhetetlenek. Természetesen a konklúzió semmiképpen sem az, hogy csak virtuális tárlatban érdemes gondolkdoni, hiszen élőben látni műtárgyakat természetesen sokkal jobb élmény (hogy miért, lásd Walter Benjamin: A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában), ugyanakkor talán annyit tanulhatunk ebből a szerencsétlen vírushelyzetből, hogy a jövőben érdemes lehet elgondolkodni például a valós térben megrendezett kiálltások online elérhetővé tételén. Bemelegítve a normál élethez gimnasztikázzunk tehát egy kicsit a virtuális tartalmakkal és addig is, ahogy az acb online tárlat nézésre invitáló meghívói zárultak a járvány alatt: Save the link!

acb Galéria: Gimnasztika, enteriőr