Tayler Patrick Nicholas

Az idegenség mázába merített tervezőgrafikai megfontolások, az olykor luxusipari termékek tökéletesen illeszkedő felületeit, máskor fiktív jövő időkből előderengő, nomád esztétikát idéző precíziós anyaghasználat, a reliefbe emelt, szintetikus és organikus anyagok feszült dinamikája, valamint a teret virtualizáló installációs stratégiák tudományos-fantasztikus aurát kölcsönöznek Kiss Adrián Lethal Dose of Time (2020) című egyéni kiállításán szereplő munkáinak.

Kiss Adrián: Cím nélkül (Durva kocsi), 2020 (részlet), polisztirol lemez, csemperagasztó, poliuretán gyanta, zománcfesték, járműipari szövet, papír, falap, fém, víz, tégla, 290×140×213 cm
Fotó: Biró Dávid

A négy műtárgy által áthangolt térben komplex fénybeállítások és materiális vonzódások vázolják fel azt az észlelési és értelmezési teret, melyben a befogadó különböző narratívák elképzelésén keresztül keresheti a kapcsolódási pontokat – szubjektív, érzéki spekuláció útján összekötve a hófehér térben izoláltan elhelyezett alkotásokat.

Kiss Adrián: Leather towel 2, 2020, steppelt bőr, 89×130 cm
Fotó: Biró Dávid

Az XOX (2020) című mű esetében a felületen áramvonalasan végigsikló csillanásokat taktikusan elhelyezett Osram-fénycsövek biztosítják. A rézsút a felszínbe ütköző, Cool Daylight árnyalatú neonnyalábok előhívják a mű topográfiájának archeológiai óvatosággal kikezdett rétegeit. A hamisított történeti dimenziókat felmutató, téglákra installált mű közepébe ékelt fehér, kerámia hatású gyűrű körvonalát nyálkásan irizáló, beazonosíthatatlan anyag hozza mozgásba: felvillanások a kép szájszervénél. A porózus, megkövült hatású, leletszerű műből élesen kiemelkedő motívumokba – az iszlám kalligráfiára és a külvárosi graffitire is hasonlító hieroglifákba – bordakosarak ritmusai szervesülnek. Az agyagos hatású felületbe karcolt O- és X-motívumok az emberi beavatkozás tényét rögzítik, a fehér mintázatban szétfutó repedésháló pedig egyfajta fizikai természetű korrodálódásról tanúskodik. A kép enigmatikus olvashatatlanságát azonban a közelnézet sem oldja fel, a mű ellenáll a befogadásnak.

Kiss Adrián: XOX, 2020, polisztirol lemez, csemperagasztó, poliuretán gyanta, zománcfesték, tinta, lenvászon, 200×200×10 cm
Fotó: Biró Dávid

Kiss Adrián: XOX, 2020 (részlet), polisztirol lemez, csemperagasztó, poliuretán gyanta, zománcfesték, tinta, lenvászon, 200×200×10 cm
Fotó: Biró Dávid

A Cím nélkül (Durva kocsi, 2020) című alkotás egy sima víztükrű, minimalista medence fölé emelkedik. A high life asszociációja helyett inkább egyfajta stalkeres, posztindusztriális apparátus részének tűnik a bokamagasságban vízbe merülő téglákra állított relief. A folyékony matériában rozsdás tónusban tükröződnek vissza a 61-es villamosról is ismerős kárpitanyag entoptikai hallucinációi és a kidolgozott gépjárműizomzat minden hófehér idoma. A robbantott ábrába komponált alkatrészekből archaikusan szimmetrikus, zoomorf félelmet keltő szembenézetben rajzolódik ki egy totemszerű bestia. A német autóipar spoilereinek vizuális evolúcióján nevelkedett befogadó a síkból kiemelkedő íveket vizsgálva azonosítani tudja a dominanciát kifejező formatervezői szándékot. A műanyagos fényű elemek és a mintás kárpitanyag első pillantásra ismerős tapintású felületén a közlekedés testi élménye szervesül futurisztikus képpé – felerősítve azt a jelenséget, hogy bizonyos felszíneket bőrfelületeink és testérzeteink emlékarchívumaiban böngészve közelítünk meg. Két apró applikáció zökkenti ki a mű aerodinamikailag kiképzett formai egységét. Az egyik szögre feltűzött papírképen két köríves gesztus látható, míg a másikon egy gége átszúrt traumájára koncentrálódik a figyelem. Az emberi test esendőségének beemelése a mű hermetikus zártságát asszociációk útján lékeli meg.

Kiss Adrián: Cím nélkül (Durva kocsi), 2020, polisztirol lemez, csemperagasztó, poliuretán gyanta, zománcfesték, járműipari szövet, papír, falap, fém, víz, tégla, 290×140×213 cm
Fotó: Biró Dávid

Kiss Adrián: Cím nélkül (Durva kocsi), 2020 (részlet), polisztirol lemez, csemperagasztó, poliuretán gyanta, zománcfesték, járműipari szövet, papír, falap, fém, víz, tégla, 290×140×213 cm
Fotó: Biró Dávid

A síkplasztikák sorát egészíti ki a művész Leather towel 2 (2020) című alkotása. A monokróm bőrfelület organikus hullámzását kiemelik a tárgyat rokokó komplexitással átszelő, varrógéppel steppelt egyenesek és hajtűkanyarok, melyek felülírják a bőr fogyasztói kényelmet sugalló hagyományos jelentésrétegeit, és inkább egy síkban megmunkált, ismeretlen szobrászati anyagként hozzák működésbe. A négy ponton kifeszített matéria felszíne olyan hatást kelt, mint egy vákuumcsomagolt hús redőzöttsége vagy egy ragadozó állat bőrfelülete alatt mozgásba lendülő izomzat kidolgozott domborműve. A jobb oldalon végigfutó rojtok nomád jelleget kölcsönöznek a műnek, a kézműves esztétika és a gépi gyártás találkozása pedig egyfajta technológiai társadalomból kivonult, futurisztikus közösséget vázol fel, akinek fétistárgyait titokzatossá teszi a jövőidő homályos távolsága. Ezt az utópikus képzetet erősíti fel a gyűrű alakú fénycső is, ami a felszín fény-árnyék hatásait dinamizálva hívja fel a figyelmet a mű sajátos ornamentikájának motívumkészletére, mely egyfajta olvashatatlanná torzított tipográfia benyomását kelti.

Kiss Adrián: Leather towel 2, 2020 (részlet), steppelt bőr, 89×130 cm
Fotó: Biró Dávid

A kiállítás fő terében a két, síkra hangolt, portálszerűen elhelyezett mű alapvetően egynézetű jellegével ellentétben a padlón egy felcsavart textil plasztikus tömege is látható. A földre borított tárgyegyüttest – Body wrapped in Active Dunyha (2020) fekete gyorskötöző és organikus zsineg tartja össze. Belsejéből növényi elemek buknak elő, és egy szita tartozékai. A lenvászonba bugyolált száraz növények a kiállítás rideg és technicista összefüggésrendszerében egy valaha volt élet távlatát nyitják meg. A nyílegyenes varrásnyomokkal behálózott, second-hand sorsra jutott textília mutatja azt a folyamatot, ahogyan a mű médiumát jelentő vászon csomagolóanyaggá válik, elveszíti kikezdhetetlen fényét és bálványi státuszát. A mű itt már nem akarja legyőzni a befogadót, helyette arra emlékeztet, ahogy a természeti és humán átrendeződések során megváltozhat a művészet fogalma, és a szükségállapot az anyagoknak új funkciókat jelölhet ki.

Kiss Adrián: Body wrapped in Active Dunyha, 2020, steppelt lenvászon, steppelt bőr, száraz növények, 73×140×60 cm
Fotó: Biró Dávid

Installációs nézet, Kiss Adrián: Lethal Dose of Time, 2020, EASTTOPICS SPACE, Budapest
Fotó: Biró Dávid

A kiállítás által felvázolt mitológiai térben, melynek fő összefüggéseit, szereplőit és helyszíneit sűrű homály fedi, poszthumán perspektívák rajzolódnak ki. A design koordinátarendszerében manipulált anyagi tapasztalatok és motívumok mintha csak nyomokban őriznék az emberi jelenlét ismerős rendezőelveit, így a kiállítás tárgyai zártak maradnak és csupán enigmatikus idegenségüket fedik fel a befogadónak.

 

Kiss Adrián: Lethal Dose of Time | EASTTOPICS SPACE

  1. június 26. – szeptember 19.
Print Friendly, PDF & Email