PR2 2017-10-18T08:38:13+00:00
  • Hajótöröttek – Madaras László és Szilágyi Rudolf kiállítása

    Nagy T. Katalin
    Amilyen kitartással gyűjtötte és festette Van Gogh korai időszakában a leesett, elhagyott madárfészkeket, olyan mániákusan rakja fészkeit néhány év óta Szilágyi. Mintha minden otthontalannak, minden hajótöröttnek hajlékot szeretne építeni. A kövekkel telehordott fészek felidézi azt a zsidó szokást, hogy a hozzátartozók és barátok virág helyett kis köveket, kavicsokat helyeznek a sírokra, így emlékezve meg a halottaikról.

  • A jövő folyton ismétlődik

    Sinkó István
    „S töprengnél bár reggeltől estvélig, estétől a hanyatló éjfélig: akkor sem töprenghetnéd ki, tárhatnád értelemmel elő a kifürkészhetetlen Túlnant." Caspar David Friedrich beszél így a világban való gondolkodásról, a festészetről. Vajon a Túlnan a jövő? Vagy épp az a transzcendens Túlnan, mely megvált minden jövőtől? Nem tudhatjuk. Mózes Katalin következetesen e túlnanságból tekint vissza ránk, hol keserédes, hol fanyar ízeket keverve képeibe, hol bölcselkedik, hol meg játszik (velünk), mint gyermek, ha ceruzát kap és árkus papírt.

  • A “rendjeink” különböznek – Beszélgetés Zékány Diával

    Sirbik Attila
    Zékány Dia korán felismerte és azóta is tudatosan dolgozik a tárgytömegek entrópiájának eleve absztrakthoz közeli képiségével. A túlzsúfolt szobák látványát affirmatív iróniával festményekké transzformálja, és rendszerint üres white cube terekben mutatja be. A modernség tiszta művészeteszménye, technoutópista strukturalizmusa, valamint a halmozódó felesleggel, szeméttel, rendezetlenséggel szembesítő hétköznapi és művészeti ellenhagyomány (Kurt Schwitterstől Thomas Hirschhornig) egymásba fordításával kísérletez.