Barnie szeret
Metzing Eszter varrottas képei

2020-01-21T21:07:59+00:00január 21, 2020|ONLINE|

Révész Emese
Metzing minden képét áthatja a lebegés, a felfüggesztett paradicsomi vásznat, a baldachinos tüllre hímzett babafejeket éppúgy, mint a lávatenger felett lebegő gyerekaktokat. Lebegésük pedig megidézi az emlékek alakváltó természetét, folytonos alakulását, ismétlődő, recitáló formáját. Úgy szivárog át konkrét alakjukon a szorongás, ahogy a festék itatja át a lepedő vásznát.

Sztoriba rakok fel sok képet
Puskás Marcell pop-up kiállítása

2019-10-03T13:03:11+00:00október 3, 2019|ONLINE|

Tayler Patrick
Puskás Marcell pop-up kiállítása a telefonnal összenőtt egyén frusztrációit mutatta be az emberi kapcsolatokra épülő, ám digitálisan kiterjesztett szociális háló csapdájában, ahol a „sztori” tűnik az egyetlen biztos és értelmezhető vonatkozási pontnak. Egyik kiállított sorozatában Puskás a kép nélkül maradt keresőcímkékhez kapcsolódó vizuális memóriánkat teszi próbára a tipográfia lehetőségeinek kiaknázásával.

Space Perceptions
Bernáth Dániel, Horváth Lóczi Judit és Márton Enikő kiállítása

2019-06-01T08:46:13+00:00május 30, 2019|ONLINE|

Bordács Andrea
Az 1950-es évek után napjainkban tapasztalható az absztrakt művészetnek egy új felfutása. A két korszakban mégis lényegesen eltérő az absztrakt művészet státusa. Az absztrakt művek magáról a látványról szólnak, lemondanak a narratív témáról, tárgyról, arról, hogy bármit is reprezentáljanak. A „képen” látott formát így felesleges egy „valódi” tárggyal beazonosítani, hisz az nem reprezentál semmit. Ha valamihez érdemes hasonlatokat keresni és találni, legfeljebb a nézőben keltett élményhez lehet. Tehát az absztrakt művészet nem reprezentál, hanem prezentál.