Sinkó István
Horváth Csilla naplót írt, a Kahan Art kiállítótermében olvashatóak a naplóbejegyzések. Hogy nem is olvashatóak? Hát persze, mert Horváth Csilla képzőművész, ő képben, plasztikában, installációban, mobilszoborban mondja el, amit érez.
Sinkó István
Vannak elveszett, vannak felbukkanó és vannak töredékeiben is konzekvens életművek. Az utóbbi jelzők Litkey György művészetére is jellemzőek. Sőt, szinte mindhárom állítást vonatkoztathatjuk a Litkey oeuvre-re. A 68 éves korában, 1975-ben elhunyt festő, művésztanár munkássága, ha feledésben nem is, de eltűnőben volt, míg a család és az általuk működtetett alapítvány újra felszínre nem emelte a munkássága darabjait.
Sinkó István
Akár ha az asztaltársaságok akár a művészeti csoportok előtörténetét szemléljük, ez a fajta – baráti, szakmai közösségi kiscsoportos – lét a századelőtől (mármint a 20. század elejétől) erős kohéziót fémjelzett a művészeti életben. Szinyei Társaság, Fészek, Gresham, Nyolcak, Aktivisták... a nevek egyfajta szolidaritást, együvé tartozást és érdekképviseletet is jelentettek. No és rangot. Az odatartozás rangját.
Hudra Klára
A műtörténelemben Kisképzőként kodifikálódott Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola diákjai után a festészetet és rajzot nekik tanító művésztanárok rendeztek maguknak egy bensőséges, önreflektáló évzárót. Ők így tizenegyen a Kisképző családiasságához híven állították ki frissebb, avagy régebbről datálódott műveiket az „öntörvényűség” jegyében: Bodóczky István, Gerber Pál, Hajdú Kinga, Makói Juhász István, Pál Csaba, Sinkó István, Somogyi Laura, Szabó Franciska, Szalai Attila, Szőke Gáspár és Wächter Ákos.
Sinkó István
Gaál Kata szociográfikus alapossággal tárja elénk megfigyeléseit a játszóterek, a lakótelepek, a belvárosi utcák világából. Stilárisan fotórealisztikus (az alakok, portrék fotó alapján festettek és rajzoltak) megoldásokkal él. Ugyanakkor e realisztikus figurák a rájuk húzott háttér nyomán nyomasztóan síkká, bábszerűekké, élettelenné válnak. A játszótéren mobilozó, jól öltözött anyukák, az ugyancsak azon a helyszínen játszódó másik képen túl féltett-védett védősisakos gyerekek már az irónia határain túl mutatják jelenünk visszásságait.
Sinkó István
Nyilván más hatásfokkal és más összefüggésekben érezzük az egymásra vetített, applikált színes síkok játékát, mert játékok ezek a munkák. Bojti András derűs alkotó, nem elsősorban a drámai, inkább a lírai világkép leképezője. Szerencsés alkat, mert egyszerre képes humánusan szemlélni egy dehumanizált világot és abban fellelni a természetes és mesterséges anyagok harmonikus egymásra találását.
Sinkó István
A parafrázis maga is egyfajta variáció, reflektálás a nagy elődök műveire. Ezeket a reflektálásokat variálja Tóth Yoka Zsolt tervezőgrafikus, könyvművész a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium tanára saját, illetve kollégáinak (Rétfalvi Orsolya és Nagy Zoltán), valamint egykori és jelenlegi tanítványainak munkáin keresztül a Copyright Yoka című kiállításon.
Sinkó István
Különös csillogású, néha groteszk színhatású formázott vászon műveket állított ki Forgó a győri kiállítótérben. Munkáin egyszerre van jelen Frank Stella kísérletező térfestményeinek szabadsága és Haász István vagy Hartmut Böhm fegyelmezett síkplasztikáinak tanulságai. Forgó azonban másfelől közelít a térhez és a geometriához. Jelek és játékok, fantasztikus – a képfelületre rávitt speciális akril felületeken megcsillanó – fények gazdagítják az élményt.
Sinkó István
Falakat, falrészleteket, falfragmentumokat lát a néző első pillantásra Dréher János kiállításán járva. Szinte azt is mondhatnánk, falakba ütközik a látogató. Kissé talán tanácstalan, miért is a számos épületrészlet. Mi készteti az alkotót, hogy ilyen felületek létrehozása révén meséljen gondolatairól? S mik ezek a témák, gondolatok? Hisz látszólag egyszerűen vakolatdarabok lógnak a terem falain, olyan vakolatdarabok, melyeket kikoptatott az idő.
Sinkó István
Milyen igazsága van egy műnek? Milyen igazság történik meg benne? Nézzünk szembe a művészetről alkotott fogalmaikkal, a hiedelmekkel, miként születik egy műalkotás, s látni fogjuk a heideggeri kijelentés lényegét. A mű az igazság és a történés egysége. Nagy Gábor és Nádas Alexandra műveiben a sajátos történés-idő dimenzió és a valóság-igazság egysége jelenik meg.
Sinkó István
„S töprengnél bár reggeltől estvélig, estétől a hanyatló éjfélig: akkor sem töprenghetnéd ki, tárhatnád értelemmel elő a kifürkészhetetlen Túlnant." Caspar David Friedrich beszél így a világban való gondolkodásról, a festészetről. Vajon a Túlnan a jövő? Vagy épp az a transzcendens Túlnan, mely megvált minden jövőtől? Nem tudhatjuk. Mózes Katalin következetesen e túlnanságból tekint vissza ránk, hol keserédes, hol fanyar ízeket keverve képeibe, hol bölcselkedik, hol meg játszik (velünk), mint gyermek, ha ceruzát kap és árkus papírt.
Sinkó István
Izgalmas párbeszédnek lehetünk tanúi e kiállításon, mert nem egynyelvű, nem egynemű ez az anyag, bár valóban összeér, valóban kiegészíti egymást, de a két alkotó személyisége, habitusa, életkorából adódó képszemlélete azt a kicsi különbséget (kleine Unterschied) azért meghagyja, amitől Siflis és Utcai szuverén alkotóként maradnak meg emlékezetünkben, a kiállításról kilépve.
