Sinkó István
Milyen igazsága van egy műnek? Milyen igazság történik meg benne? Nézzünk szembe a művészetről alkotott fogalmaikkal, a hiedelmekkel, miként születik egy műalkotás, s látni fogjuk a heideggeri kijelentés lényegét. A mű az igazság és a történés egysége. Nagy Gábor és Nádas Alexandra műveiben a sajátos történés-idő dimenzió és a valóság-igazság egysége jelenik meg.
Sinkó István
„S töprengnél bár reggeltől estvélig, estétől a hanyatló éjfélig: akkor sem töprenghetnéd ki, tárhatnád értelemmel elő a kifürkészhetetlen Túlnant." Caspar David Friedrich beszél így a világban való gondolkodásról, a festészetről. Vajon a Túlnan a jövő? Vagy épp az a transzcendens Túlnan, mely megvált minden jövőtől? Nem tudhatjuk. Mózes Katalin következetesen e túlnanságból tekint vissza ránk, hol keserédes, hol fanyar ízeket keverve képeibe, hol bölcselkedik, hol meg játszik (velünk), mint gyermek, ha ceruzát kap és árkus papírt.
Sinkó István
Izgalmas párbeszédnek lehetünk tanúi e kiállításon, mert nem egynyelvű, nem egynemű ez az anyag, bár valóban összeér, valóban kiegészíti egymást, de a két alkotó személyisége, habitusa, életkorából adódó képszemlélete azt a kicsi különbséget (kleine Unterschied) azért meghagyja, amitől Siflis és Utcai szuverén alkotóként maradnak meg emlékezetünkben, a kiállításról kilépve.
Sinkó István
Pacsika Lia textilművész az anyagok sokféleségében, tárgyakban, elemekben, formákban gondolkodik. Homo ludens, játszó ember, aki rátalál, rácsodálkozik és művészi kifejezéseinek eszközévé teszi környezetének tárgyait, hulladékait. Valójában az idő hulladékait. Pacsika a múlt felől közelít, anyagképei (jobb híján e szóösszetétellel tudom leginkább jellemezni alkotásainak egy részét) ready made-jei múltbeli öltözékek, újságok, képek vagy épp ajtók, ablakok, bútorok maradványai.
Sinkó István
Sajátos megközelítésben a vázlat és az automatikus firka elegyével készült munkák kerülnek elénk, a néző néha a színek lágy, omló foltjait érzi meg először, majd kutakodni kezd a vonalháló mögött felsejlő alakok után. Egy-egy szituáció, többszöröződő alak, egymásra vetülő mozgásfázisok adják a cselekmény figuratív vonalát. E mellé spontánnak tűnő színpászmák, foltok kerülnek.
Sinkó István
Miközben felfedezni véljük a magányos, elhagyatott bányatornyokat, a megfeketedő, szénnel teli dombokat, az éjszakai sétákon a gyér világítású utcákat, Szikszai komorsága néha keserű mosolyra is késztet. Ez a sok fekete absztrakt táj nem ironikus-e valamelyest szép új világunkban? Nem felkacagni kellene ennyi súlyos, terhes látvány feloldásaként?
Sinkó István
Öt alkotó, ötféle stílus, technika, szemlélet és koncepció, s most a Faur Zsófi Galéria tereiben egységes válasz a feltett kérdésre: Mi a kemény, s mi a lágy? Gábor Áron, az ötletadó, az alkalmi csoport összeszervezője még egy újabb „terhet is rótt” a résztvevőkre; fekete-fehér-szürke megfogalmazásra sarkallta a kiállítókat. A Ferenczy Bálint kurátori munkájával által megrendezett tárlat végül a legfontosabb választ akként adta meg a nézőnek: a szürke (szín) is szép.
Sinkó István
Miskolc és Mumbai, Miami és a Falk Miksa utca között fel-, majd eltűnik megint Seres László festőművész, restaurátor. Többször felfedezett és számtalanszor visszavonult alkotó, az a festő, aki a magyar absztrakt expresszionizmust vérével, lelkével képviselte, és akinek legutóbbi, letisztult munkái épp a Missionart kiállítótermében szerepelnek.
Sinkó István
Úgy tűnhet a gyanútlan nézőnek, hogy Hajdú Kinga Ötvenszerötven című kiállításán egy csillagászat, biológia és démonológia iránt érdeklődő festő új képsorozatának darabjait láthatja. Valójában Hajdú Kinga a felszínen mindent megtesz, hogy ezt higgyük, úgy véljük, hogy 50 x 50 centiméteres képei az űrről, a vérerekről és a szellemekről mutatnak be kis asszociációs tablókat.
Sinkó István
A cím egy idézet Tóth János operatőrtől, ez az idézet állt a Mozgó Világ 1980-as egyik lapszámában az operatőr-fotográfusról szóló műhelytanulmány elején. A szerző, Dániel Ferenc is egyike volt azoknak, akik az akkor már öt éve havilapként működő Mozgó Világ hasábjain fedezték fel a nagyközönség számára kevésbé ismerős kortárs művészeket. S nem csupán felfedezésről volt szó. A Mozgó több és más volt, mint egy kulturális kuriózumokat bemutató lap.
Sinkó István
Kováts Albert a labirintusfogalmát a vonal-gubanc-fonal rendszerekben vezeti le, mintha nem is az épület, maga a labirintus, hanem Ariadné onnan kivezető fonala mutatná a néző szemének is az utat. A szépen, méltóságteljes tömörséggel és kellő arányokkal bíró kiállításaz elmúlt évtized anyagából mutat be fontos és az egész gondolatsor összefüggéseire rávilágító darabokat.
Sinkó István
Nagy Sára festményein, rajzain a szemnek kiemelt helye és szerepe van. Őt magát látjuk, vagyis arcának legfontosabb, számára talán leginkább kultivált részét, hatalmas tágra nyílt (zárt) szemeit. Szemei – azaz, mint olvashatjuk – tekintete minket keres, és a semmibe vész. A semmibe, mely mögöttünk helyezkedik el, s mely "nem-térből" kell nekünk megfejteni arcának, testének gesztusrendszerét.
