A szubjektum ereklyéi
Interjú Murányi Mózes Mártonnal

2019-12-04T13:37:43+00:00 december 4, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
"Megnyugvásra találok egy forma és egy hozzárendelt szín esetében, ezek a munkák elgondolkodtatnak, meditatív állapotba kerítenek a figurális iránnyal szemben. Természetemből fakadóan vonz a rend, a tisztaság és az egyszerűség, ami elvezetett a homogén felületekkel való foglalkozáshoz."

Anyagok változása
Interjú Dobokay Mátéval a Denzitás című kiállítása kapcsán

2019-11-20T17:32:05+00:00 november 20, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
Bizonyos automatizmusnak tűnő munkafolyamatok sokszor előkerülnek az én projektjeimben is, de ezen képek épülését inkább az organikusság, az exponálásnál hosszabb munkafolyamatok jellemzik. Na, de ha ez a leképezés nem automatikus, akkor milyen viszonyban áll a fotóssal és a környezettel? Mennyire hiteles a fénykép? Ezek régi kérdések, amikkel sokan foglalkoztak, foglalkoznak ma is. Engem viszont az jobban érdekel, hogy ha úgy jön létre egy „fénykép” vagy a fényképekkel valamilyen módon viszonyt ápoló mű...

Az élmény hatásosabb, mint a logikus magyarázat
Beszélgetés Orr Mátéval az Éden darabokban című kiállítása kapcsán

2019-10-09T12:24:46+00:00 október 9, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
A groteszk és a harmonikus, a valódi és a szimbolikus, valamint a naturalisztikusan megfestett és a sematikus formák kontrasztja jellemzi Orr Máté műveit. A sötét, homogén háttérben megfestett jelenetek egyaránt idézik a holland festészet aranykorát, Hieronymus Bosch hibrid alakjait és a 20. századi francia szürrealizmust. Az Éden darabokban című kiállítás a művész legújabb alkotásait mutatja be.

Az összeomlás esztétikája
Beszélgetés Győrffy Lászlóval Nekrospektív című kiállítása kapcsán

2019-09-03T12:18:09+00:00 szeptember 3, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
Nem vagyok biztos benne, hogy a filozófiai háttértudás mellett nem jelent-e hasonló előnyt esetleg a popkulturális és/vagy horrorhagyományok ismerete, de nem feltétlenül bölcsészeknek készítem a műveimet. Ahogy mondtam is, munkáimban egy olyan referenciaháló bomlik ki, aminek számtalan rétege van – ha valaki képes elveszni a rétegek között, már önmagában élmény. A Nekrospektív megnyitójának másnapján – annak ellenére, hogy a kiállításom korhatáros besorolást kapott – egy csapat kisiskolás látogatta meg a galériát, akik folyamatosan nevettek a látottakon. Ez a legjobb, ami egy kiállítótérben megtörténhet, mert a white cube egy olyan eufemizált halottasház vagy high-tech mauzóleum, ami igyekszik a modernizmus hulláját a lehető legsterilebben tartósítani, miközben tudja, hogy nincs benne semmi szent.

Az építés rombolás
Beszélgetés Kőszeghy Flórával Techno Organic Creatures (T. O. C.) című kiállítása kapcsán

2019-08-06T15:02:25+00:00 augusztus 6, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
"Lelket adni valaminek emberi gesztus, de az életadás határán táncolni már emberfeletti. Anélkül, hogy ilyen babérokra törnék, igyekszem képeimet elevenné tenni, a tárgyakba életet lehelni. A valódi, kézzel fogható eszközökön túl ehhez magamból kell kiszakítani egy darabot. A tárgyak a maguk antropomorf gesztusaival magukban hordozzák az ember szándékát az életadásra. Ez a végső kreativitás anyaként, referencia számomra, éppen ezért keresem ezt a lehetőséget mindenben."

Ha egyszer csak visszavadulunk
Beszélgetés Szabó Eszterrel Homo Domesticus című kiállítása kapcsán

2019-06-13T13:23:10+00:00 június 13, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
Lehet-e tágítani a képzelet határait a nők ábrázolásában? Meg lehet-e fosztani egy portrét a „nőiesség” fogalmához mélyen rögzült ideáktól? A kiállított rajzok, festmények, lentikuláris printek és rövid videó animációk ezekre a kérdésekre keresik a választ. A fiktív portrék az utcán, tömegközlekedési eszközön látott arcok emlékeiből összegyúrt karakterek, melyek a minél ismerősebb és tipikusabb elemek újrarendezéséből jöttek létre.

Magunkat írjuk
Interjú Asztalos Zsolttal

2019-04-11T11:22:25+00:00 április 9, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
Mit keresünk egy műalkotásban? Az alkotás gondolatiságát, a művészt vagy mindkettőt egyszerre? Mennyire fontos az alkotó személye, és mennyire maga a műalkotás? Egyáltalán, elválasztható egymástól a kettő? A kérdés az újkori művészetben fokozottan hangsúlyossá vált. Egy-egy művész mögé olykor professzionális marketing stratégia épül, melynek segítségével szinte egy márka jön létre a művész nevével. Az ismeretlenségbe merült, mindenfajta hírnév nélküli alkotók egyfajta alázatot testesítenek meg – még ha nem is szándékos döntésük miatt állt elő ez a helyzet.

Deep time – Retrográd mozgás, hibrid álláspont
Interjú Fridvalszki Márkkal

2019-03-12T12:45:16+00:00 március 12, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
A vizuális nyelv tükrözi azt a szellemiséget, ami a korszakot körbelengte, az utóbbi tartalmazhatta az utópikus momentumokat, ami aztán megjelenik a nyomtatott anyagon. Persze az oda-vissza hatás nyilvánvalóan ebben az esetben is érzékelhető. Az elérhető személyi számítógépek, grafikai/mozgóképes szoftverek, a komputerizált offszetnyomtatás szabad utat engedett a innovatív ötletek kifejezésének. El tudjuk képzelni, hogy a komputerrel készített képiség micsoda lendületet adott a DIY-szellemiségben tevékenykedő művészeknek, grafikusoknak. Ami a punknak a xerox, az a rave kultúrának a full color offszetnyomtatás volt.

Minden időkapszula
Interjú Káldi Katalinnal Testek sebessége című kiállítása kapcsán

2019-02-03T18:10:32+00:00 február 3, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
"Az egyes tárgyegyüttesek egymás mellé helyezve még tisztábban mutatják, hogy a középpontjuk számít, az a közös nevező bennük, az 'egy' körüli szerveződés. Tetszőleges idomok (nem is mind szabályos), mégis meghatározott, elvi formájúak, kevéssé esetlegesek. Körül ölelik a középpontjukat vagy súlypontjukat és szállítják pályájukon. A militáns, stratégiai játékokban (sakk) a haladás, a helyváltoztatás a szervező erő, az evidencia. Ez az evidencia nyilvánul meg ezúttal.” Káldi Katalinnal beszélegettünk.

Az emberi agy mint turmixgép
Beszélgetés Fenyvesi Ottóval

2019-01-26T20:04:36+00:00 január 26, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
"Nagy felelősség hárul az emberi szemre, hiszen reggeltől estig, szüntelenül regisztrálja a világ jelenségeit. Minden ott van előtte, s közben érdektelenné válik a pillantás. Az emberi lelket eltölti valami tompa, megtört báj, unalomba süppedő tehetetlenség, sikkes bizarrság, passzív rácsodálkozás, valami gyerekes, rágógumirágó naivitás, pornográfia. A képek betöltik a memóriát anélkül, hogy bármi tanulsággal szolgálnának, a ma embere tökéletesen feloldódik a virtuális jelenlétében. A képek eltakarják a világot és a róla szóló lenyűgöző titkos tudást, és az értelmes élet fenntartásához szükséges mondatokat, melyekért érdemes élni."

Köztes állapot
Kerekes Gábor: Levicity – A lebegő város

2019-01-19T13:20:37+00:00 január 19, 2019|ONLINE|

Sirbik Attila
„A futurisztikus high-tech városokat modellező műalkotások promóciós szemétből épülnek fel. A reklámipar által uralt vizuális kultúránk emblematikus motívumainak egy-egy műben való koncentrált összefogása pedig elemi erővel mutat rá az utópiáknak a valóságból táplálkozó, mégis fiktív karakterére. Míg a recycling alkotói módszer a tömegtermelés logikájának ellentmondva a fenntarthatóságon alapul, addig maguk az újrahasznosított motívumok a posztmodern építészet technikai csúcsteljesítményeit ábrázolják” – vallja Kerekes Gábor az alkotás folyamatáról.

Minden csak torzulás
Lak Róbert: Nyugtalanok

2018-12-03T15:53:48+00:00 december 3, 2018|ONLINE|

Sirbik Attila
Lak világa egyfajta biomorf paradicsom, a pokol (-járás) paradicsoma. Van valami zaklatott folytonosság abban, ahogyan Lak állandóan visszatér ugyanoda és kezdi elölről, számos képe mintha ugyanaz lenne, egyfajta mantraszerű ismételgetés a benső kiürítésének tudatos formájaként. Olyan, mint egy lokális, egyetlen lélek felgyorsított inkarnációs kísérlete ugyanabban a testben, ami így csak némileg változik, nyúlik meg, folyik szét vagy éppen zsugorodik össze, mint ha csak kiszippantotta volna belőle valami az életet, folytonos meghalás és feltámadás.