Olgyai Viktor és tanítványai a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1906–1914 között

MKE, Barcsay-terem, 2014. IV. 5-ig

Gellér Katalin

12-A művészi grafika születéseA Miskolci Galéria 2001-es, a „rézkarcoló nemzedék” 1921 és 1929 között készített munkáit bemutató kiállítása reflektorfénybe állította Olgyai Viktornak a magyar grafika történetében játszott meghatározó szerepét.1 Tanítványainak a Magyar Nemzeti Galériában és a Képzőművészeti Egyetemen őrzött munkáiból most az 1900-as évekre fókuszálva válogattak a rendezők, Földi Eszter és Zsákovics Ferenc.

A 2001-es kiállítás óta Olgyai Viktor neve más szempontból is felmerült. A Mednyánszky László életművét bemutató kiállításon a már a miskolci katalógusban is említett misztikus elméletek hatása került a figyelem középpontjába.2 Az 1895-ben Nagyőrön tartózkodó Olgyai Czóbel Béla, Mednyánszky sógora hatására teozófussá lett. Reggel az erdőn című (1909) litográfiáján, ahogy például a kortárs belga Jean Delville ugyanerre a témára készült munkáján a fákból épült katedrálisra emlékeztető erdőrészletet átvilágító nap a misztikus üzenet hordozója. A mostani kiállításon látható Erdő (Egy szép nap vége, 1902 körül) az előbbi kevésbé misztikus párdarabjának tekinthető. A fák merev függőlegese által tagolt teret, finom mintázatot alkotva, fénnyel telíti, átlényegíti a nap. Olgyai misztikum utáni sóvárgása, a teozófia, a spiritizmus, a buddhizmus hatása naturalista tájképein csak áttételesen, például a havas tájképek gyakoriságán, a szinte tapintható csend megjelenítésén keresztül nyilvánult meg.3 A Tavaszi este című (1908) színes litográfiáján, amely a magyar szimbolizmus kiemelkedő darabjának tekinthető, a vízben tükröződő fák megjelenítésével a valónál fontosabbnak tartott belső életre utal.

A kiállítás számos felfedezést ígér, például egy eddig rejtőzködő, öreg fát ábrázoló rézkarcot. Nagy Sándor „rézkarcvonalait” már a Julian Akadémián felfedezték társai, nevezetesen a neves francia illusztrátor, Auguste Lepère fia.4 A kiállításon két ismert rézkarca mellett (Attila palotája; Magyarvalkói temető, 1908) az ágas-bogas öreg fát ábrázoló munkáján a világosan kirajzolt részletekkel szemben a felületet szinte beszövik a finom rézkarcvonalak, melyből sejtelmesen egy gyermek alakja bontakozik ki. Az Apokalipszis című linómetszetét, oldalán az Olgyainak írt levéllel, a Jelenések könyve inspirálta, vágtató lovakkal és egy különös szörnyalakkal. A gödöllői mesterek közül mások is szerepelnek, például Raáb Ervin, többek közt, egy gondosan komponált, árnykép hatású grafikával (Fekete fenyők, 1913).

Magas technikai színvonalú munkákat látunk, így arcképeket, jellegzetes szecessziós karakterű női portrékat Dienes Jánostól, valamint Krón Jenő rézkarc arcképeit. Vida Árpád lírai, Ferenczy Károly portréinak könnyed nagyvonalúságát idéző Önarcképén (1910 körül) Edward Munch képeiről ismert, a fejet nimbuszként körülvevő mélysötét vonalháló látható.

Az Olgyai-tanítványok névsora hosszú, Dobai Székely Andortól Kozma Lajosig szinte mindegyik alkotó külön elemzést igényelne. A grafikák egyik jellemzője, a japanizálás divatjának érvényesülése. Tichy Kálmán virágcsendéletei mellett a japán metszetek dekoratív felszínalakításának visszhangja – az előtérben látható fák és a különböző mintázatú részletek egymás mellé helyezése, illetve az üres felületek hangsúlya – többek közt Wagner Géza Téli hangulat (1910 körül), Erdőssy Béla Víz mellett (1912) és Tipary Dezső Átkelés a hídon című (1908 körül) színes linómetszetein érzékelhető.

Jegyzetek

1    Zsákovics Ferenc: A rézkarcoló nemzedék 1921–1929. A rézkarcművészet megújulása Magyarországon az első világháború után. Miskolci Galéria, 2001

2    Tanítványai is beszámoltak misztikus tanok iránti vonzalmáról. Keleti tárgyakból álló gyűjteménye is volt. Ld.: F. Antal Elemér: Visszaemlékezések. Olgyai Viktor (1870–1929). In: Zsákovics, 2001, 88-89

3    Egyik litográfiáján a szfinx, az ezoterikus művek egyik jellegzetes motívuma is feltűnik. Olgyai a Louvre királyszfinxét rajzolta a Beethoven Symphonie III. Marcia funebra sulle morte vagy ismertebb nevén Ciprusok útja című grafikájára.

4    Nagy Sándor: Önéletrajz. In: Varga Nándor Lajos: Adattár a magyar művészi grafikához. Rézkarcolók 1900–1936, Budapest, 1937, 329

 

Print Friendly