Mindvégig, tovább

Mindvégig, tovább

Szabó Júlia: Utak és tanulságok.
Válogatott művészettörténeti tanulmányok és műkritikák

Balassi Kiadó, 2014, 616 oldal, 16 oldal melléklet

Pataki Gábor

 

Szabó Júlia: Utak és tanulságok. Válogatott művészettörténeti tanulmányok és műkritikák

Szabó Júlia: Utak és tanulságok. Válogatott művészettörténeti tanulmányok és műkritikák

Ahogy azt az életműről szóló legfontosabb összefoglaló szerzője, Kovalovszky Márta is megállapította, Szabó Júlia pályájának egyik legfőbb sajátossága, hogy az annak során kutatni kezdett témák művelését sohasem hagyta abba, azok mindvégig foglalkoztatták. Kezdve Derkovits-csal, folytatva a grafikával, a kortárs művészettel, a naiv művészettel, a tudománytörténettel, a magyar aktivizmussal és általában a közép-európai avantgárddal, a 19. századi tájképfestészettel, majd a korszak egészével, a motívumkutatással, Csontváryval, a mozdulatművészettel és így tovább.

E mostani válogatás hűen tükrözi mindezt. Az adott keretek között most csak néhány olyan téma megemlítésére van mód, melyek kutatásában Szabó Júlia úttörő szerephez jutott. Ilyen például a naiv művészet problematikája. Szabó Júlia nem csupán annak recepciójával foglalkozott, de mint a Nemzeti Galéria évkönyvében közölt nagy tanulmánya mutatta, annak eredetileg egyoldalúan lineáris, a nyugat-európai modernizmushoz igazított interpretációját a közép-európai társadalmi-művészeti viszonyok alapján módosította, s az ideológia-műkereskedelmi oldalról kiinduló kínálatra adott válaszok alapján újraszakaszolta annak etapjait. Így helyezhette történeti összefüggésbe Bohacseket, az „őstehetségek” kívülről is kreált mozgalmát, Süli András, Benedek Péter vagy akár Vankóné Dudás Juli munkásságát.

Másféle bátorság is kellett a magyar aktivisták felfedezéséhez. A mozgalom a 30-as évek óta kritikai-művészettörténeti zárójelbe volt téve, s a Nyolcak vagy Uitz 1958 utáni rehabilitálása pedig legfeljebb a Tanácsköztársaság plakátjaiig terjedt. Szabó Júlia viszont doktori disszertációjában, majd az 1971-ben megjelent kisebb könyvében már a magyar művészet szerves, integráns részeként, az előzményekre adott logikus válaszként tárgyalta működésüket. Ezt az általa mindvégig határozottan képviselt nézőpontot teljesítette ki aztán az egy évtizeddel később kiadott nagymonográfia, a magyar avantgárdra vonatkozó kutatások mindmáig megkerülhetetlen kiindulópontja, mely a mozgalmat immár valós, egész Európára kiterjedő keretei között tárgyalja. E kutatás „melléktermékeiként” születtek meg olyan fontos publikációk, mint a futurizmus magyar recepcióját tárgyaló úttörő tanulmány, a nemzetközi avantgárd magyarországi kiállításait számba vevő írás, vagy az egyes alkotókkal és teoretikusokkal, Mattis-Teutsch-csal, Kassákkal, Schadl Jánossal, Máczával és a többiekkel foglalkozó publikációk.

Ugyancsak friss, addig szokatlan módon nyúlt a 19. század művészetéhez. A művészettörténet-írás addigi főcsapása a korszakot s annak művészeit inkább egy nemzetnevelési, civilizatorikus folyamat részének s alanyainak tekintette, a külföldi hatások adaptálóiként, a romantikus, szabadságszerető néplélek kifejezőiként vagy Nagybánya előjátékaként tárgyalta. Kis túlzással Szabó Júlia (s persze a részben kezdeményezése nyomán támadt újabb kutatások) adták vissza önállóságát, bizonyították be differenciáltságát, komplex mivoltát, fedezték fel rejtett értékeit.

Zárásul pár szóval a kortárs művészettel foglalkozó szakemberről is meg kell emlékezni. Nem csupán saját generációját, Keserü Ilonát, Harasztyt kísérte figyelemmel, hanem Kornisstól, Gedő Ilkától, Lossonczy Ibolyától, Kemény Judittól, Vajda Júliától (figyelem: megannyi nőművésztől!) Swierkiewiczen, Halász Károlyon át a Hajas Tiborig sorjázó neoavantgárd nemzedékeket, sőt, munkássága utolsó szakaszában a Sensaria-csoport tagjait. E remek tanulmányok mellett különösen izgalmasak, mert személyes érdeklődéséből, személyiségéből a legtöbbet mutatók művészeti útibeszámolói, melyekben többek között ő ismertette meg Kabakov nevével és művészetével a magyar olvasót.

A recenzió teljes szövege az Ars Hungarica 2014/3. számában olvasható.

 

Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá!