Designt, közelről

Designt, közelről

  1. madeinhungary + 03. MEED

Made in Hungary, fotó: Imre Barnabás

Made in Hungary, fotó: Imre Barnabás

Az Új Budapest Galériában látható madeinhungary + MEED/Határtalan design kiállítás kurátorai, Szigeti Szilvia és Radnóti Tamás belülről ismerik a design világát, maguk is tervezők; textiltervező, illetve belsőépítész. Szakmagyakorlásuk mellett, jó húsz éve már rendezvényeket, kiállításokat is szerveznek, ezek közül a legismertebb a szakmai napokkal, kortárs táncelőadásokkal kibővített, most 10 éves madeinhungary és a 3. alkalommal megrendezett MEED (Meeting of European and Central Eastern European Designers).

Az idei válogatásban jórészt az elmúlt 5-7 év során debütált munkák kaptak helyet. Sokszor a világsajtót is bejárt (Vidó Nóri sajátos székszobrai, Kele Sára újrahasznosított fából készült éjjeliszekrénye, a Wally stb.), nem ritkán díjazott új és továbbfejlesztett tárgyak láthatók (Agata és Jan Lutyk többszörös fesztiváldíjas Ribbon ülőkéje; Szikszai László fabútorai; Tomáš Vacek rőzse-hintaszéke és ottománja stb.). A választott tematika, határtalanság, a kelet-európai országok (cseh, lengyel, szlovák) designkultúrája közötti határátlépésekre, az anyaghasználatban korábban kialakult „határok” átszabására utal. Továbbá a funkció és a narráció közötti éles határ eltűnésére és a kiállításon szintén látható antidesign és társadalomkritikus képzőművészeti művek közötti kapcsolatokra, átjárhatóságra.

Made in Hungary, fotó: Imre Barnabás

Made in Hungary, fotó: Imre Barnabás

A kortárs designt bemutató térrészekben jórészt bútorokat, használati és dísztárgyakat láthatunk. Installálásukra jellemző, hogy nincsenek a tárgyakat „felmagasztaló” kiemelések (posztamenseket a rendezők akkor alkalmaztak, amikor azt a tárgy jellege vagy a használat megkövetelte, például asztali lámpák elhelyezésekor), de funkció szerinti csoportképzés sincs, így a kiállításon sajátságos otthon-atmoszféra a domináns. Minden megközelíthető, titkon megérinthető, közelről szemügyrevehető, az előtérben eligazító táblák segítik a tájékozódást a kiállított tárgyak között. A szóróanyag birtokában otthon, internetezve további mélyfúrásokra nyílik lehetőség az egyes alkotói életművek jobb megismeréséhez; nyilván jó lett volna, ha a kiállítóterekben, közvetlen internetkapcsolattal, interaktív mód megkaphatná ezt a látogató, azonban ez már egyértelműen pénz kérdése: vagy van erre kerete a kurátornak, vagy nincs – itt az utóbbi helyzet állt elő.

Made in Hungary, fotó: Imre Barnabás

Made in Hungary, fotó: Imre Barnabás

A design világa, hasonlóan a kortárs építészethez, érdekes átalakulásban van: a small is beautiful tendencia határozott felerősödése tapasztalható. Ami az építészetben a regionalizmus, a helyi anyagi, építészeti, táji értékek adaptálása, a kis méretek, finom anyagtársítások gyakorisága, az a designban a régi kézműves eljárások felkutatása és használata. Ugyanakkor a kraft és a korszerű technológiák együttes alkalmazása, a természetes és újrahasznosítható anyagok szeretete. Az ezek nyomán létrejött tárgyak nem elkápráztatni akarnak, de megkövetelik a figyelmet. Ez érzékelhető a kiállított darabok majd’ mindegyikén. Gyakori a kevés anyaggal, kifinomult vagy innovatív csomóponti megoldásokkal létrehozott tárgy. Köztük Blum & Wolf (Pongrácz Farkas és Albert Virág) szoborszerű függesztékei, a Möbio és az Angel Pillow, a korábbi bravúros („napfürdőző” vánkosokra hajazó) Plümo lámpák továbbfejlesztései. De említhetném Józsa István szinte anyagtalan, fém-üveg és/vagy lamináltlemez kombinációjú bútorait, melyeknél az egyes felületek közötti kapcsolódási pontok (pld. az üveglap és asztalláb között) szinte alig érzékelhetőek. Valami nagyon hasonló történik a szlovák, pályakezdő Veronika Paluchova Dolce vita című sorozatánál is. A tervező szálcsiszolt deszkát és/vagy csak hántolt göcsörtös faágakat kapcsol egymáshoz, s lesz belőlük lebegő hatású állvány, kicsiny kabinetszekrény. Veronika bútorainál a natúr fa különféle minőségének szellemes párosítását láthatjuk, ám ha az eltérő anyagok összekapcsolódásait szemléljük, akkor már egyre többször találkozunk a kraft és a korszerű technika egyidejű jelenlétével. Juhos Lehel padokkal kiegészített, nagyobbítható étkezőasztalánál (Masina) a gondosan megdolgozott tömörfa szerkezethez, mesteri élvágásban, kifelé tartó fémlábak csatlakoznak. A szett kézműves és ipari karakterű is egyszerre. Éppen így Juhász Ádám origami-szerű lámpái, amiket Ádám maga tervez és kivitelez. A síkban (kézi rajzban) leképzett formákat digitálisan alakítja lámpatestté, majd kézzel állítja össze őket; a kiállításon látható Flora függesztékek műanyag és fehérre szinterezett alumíniumból készültek. De említhetném a tárlat egyik kétségtelenül kiemelkedő darabját, a cseh deFORM Lavisit címet viselő, állólámpából, függesztékből és asztalból álló családját, hol a hagyományos cseh fúvott üvegből készült átlátszó asztalkorpusz és a több elemből felépülő lámpabúra részegységei a föld alatti gázcsővezetékek fémgyűrűivel kapcsolódnak egymáshoz.

A cseh deFORM stúdió Lavisit kollekciójából

 

Vidó Nóri székszobra

Vidó Nóri székszobra

Számosak a DIY-hez (Do-it-Yourself) szorosabban vagy lazábban köthető munkák. Néhányuk egyúttal az analitikus design irányzathoz is kapcsolható, mint a Laokoon, ez a pikkelyekre emlékeztető felületű, mozgó szövet, Szentirmai-Joly Zsuzsanna találmánya (kár, hogy a világítótestté formált szövet karcos, aluhabból készült posztamensen látható), vagy a vállaltan kísérleti építészettel, elemző designnal foglalkozó hazai architecture uncomfortable workshop (auw) csapatának alkotásai. Az auw egy szétfolyó, „átalakuló” könyvtámaszt állított ki, amely már átvezet a valós tárgyalkotáshoz szorosan (Németh Ilona IKEA-parafrázisai) kapcsolódó antidesign, társadalomkritikus képzőművészet felé. Megjegyezendő, hogy egynéhány esetben, mint Gerhes Gábor egyébként nagyon erős fotográfiáival, nehezen találunk kapcsolódási pontokat. De nem mehetünk el szó nélkül a szintúgy átvezetők, Nyilas Kálmán fém-beton összeállítású lámpái vagy Fock Máté átalakított Vespái mellett; mindkettő a grafika és különösen a filmek által ihletett retrofuturizmus nagyszerű hazai példái és képzőművészeti részen kiállított Halász Péter Tamás Szentségtartójával és Karácsonyi László Hipertér Habverőjével, valamint Mascher Róbert repülőroncsokból kreált kamuflázsaival azonos gyökerűek. (Molnár Szilvia)

Új Budapest Galéria, Bálna

  1. 10. 04. – 11. 23.
Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:40:07+00:00 november 21, 2014|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!