Magma

Avagy a provincia keze a változó világ pulzusán

Aág Abigél

 

Jaro Varga: Library 16.2.2012–27.5.2012, 2012, a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdona, Mester és tanítványa 4, Németh Ilona és Jaro Varga kiállítása, 2012

Jaro Varga: Library 16.2.2012–27.5.2012, 2012, a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdona, Mester és tanítványa 4, Németh Ilona és Jaro Varga kiállítása, 2012

Egy kisvárosnak számító megyeszékhelyen, amilyen Sepsiszentgyörgy, nem feltétlenül várná el a kívülálló, hogy európai színvonalú kortárs képzőművészeti kiállítóteret talál. Ám pont az ilyen „extrák” miatt van a köznapi diskurzusok nyelvére is lefordítható evidenciája annak, amit ma már egyre több helyről hallani, elismerően vagy éppen irigykedve: tényleg Székelyföld kulturális fővárosának koncepciója vajúdik, forrong Sepsiszentgyörgyön nap mint nap, és táplálkozik tovább álmokból, tervekből, akaratból, tettből. Sok tényező együtthatója kellett ahhoz, hogy ma Erdély egyik legprofibb kiállítótere legyen a Magma: a meglévővel, az adottal, a kényelmessel való hamis megelégedettség elutasítása, bele nem nyugvás a nemzetközi művészeti trendek, folyamatok, koncepciók áramlatából való kimaradásba; intézményépítési készség, kísérletezés, vakmerőség, szenvedély és kíváncsiság. Ugyanakkor kellett a helyi vezetők és finanszírozók nyitottsága, akik felismerték ennek az utilitarista értelemben kétséges és bizonytalan vállalkozásnak az értékét. Az, hogy a működtetők sikerrel kapcsolták be ezt a még nagyon fiatal intézményt a város életébe. Van állandó közönségük, a látogatottság kiemelkedőnek mondható, és ez a 200 négyzetméter alapterületű, belülről dinamikusan alakítható kiállítótér központi fekvésének is köszönhető.

2007-ben álltak elő helyi fiatal képzőművészek a tervvel, végül 2010 áprilisában nyitották meg a Magma Kortárs Művészeti Kiállítóteret (előzményei voltak többek közt a Maybe, a Maybe 2.0, a HOTPixels kiállítások1). Kispál Attila, Kispál Ágnes-Evelin és Vetró Bodoni Barnabás alapítók abból az igényből indultak ki, hogy a hozzájuk hasonló, főképp médiaművészetben, installációban, public artban gondolkodó, kísérletező képzőművészeknek korábban csak ad hoc, alkalomszerűen megszervezett kiállítások, akciók keretében nyílt alkalmuk a bemutatkozásra.

Sepsiszentgyörgy nemzetközi hírű Tamási Áron Színháza, további társulatai, mozgás- és táncműhelye, zenekarai és más kulturális intézményei, nemzetközi fesztiváljai (Reflex, PulzArt) révén kiemelkedő helyszín az erdélyi és nemzetközi kulturális életben. Értékes állandó és időszakos képzőművészeti kiállításoknak ad otthont a Gyárfás Jenő Képtár is a város központjában, ugyanez mondható el a Kós Károly tervezte impozáns Székely Nemzeti Múzeumról, valamint a 2009-ben civil szervezetek számára átadott Lábas Ház kiállítótereiről és a napjainkban székházat avató EMŰK-ről2 is, melynek fókuszpontjában az 1920 utáni erdélyi képzőművészet áll. Ám ezek a terek kevésbé felelnek meg a mai, kortárs képzőművészet bemutatását megkövetelő kritériumoknak, infrastrukturális, technikai felszereltségük vagy a szakemberek hiányának okán. Ehhez a gazdag kulturális kínálathoz szervesen kapcsolódik és kiegészíti azt a 2010 előtt hiányzó láncszem: a Magma.

Kelet-Európa periféria, ezen belül Románia, Erdély s a Székelyföld is provinciának számít. Minek a „periféria provinciájának” egy független kiállítótér és műhely, ahol kísérletező szellemű, progresszív alkotásokat mutatnak be, ahol műhelymunka, előadások, kreatív és szakterületeken átívelő kezdeményezések is helyet kapnak, ahol bemutatkozási lehetősége adódik fiatal alkotóknak, és a beszélgetések, kerekasztalok, konferenciák a különböző művészeti területek, filozófia, tudomány együttgondolkodását, átjárhatóságát segíti elő? A Magmában a műveket nem lehet passzívan szemlélni, hozzá kell tennünk a magunkét („A kép szent, a képzelet szabad”, ahogy a Ferencz S. Apor-kiállításról megjelent Transindex-kritika3 fogalmazott), és ezek a befogadási tornagyakorlatok a megismerési vágy elfojtása ellenében a szuverén gondolkodáshoz segítenek hozzá. Amire, tegyük hozzá, pont annyira, sőt még inkább szükség van a provinciaként megbélyegzett régiókban, ahol a hasonló műhelyeknek esztétikai és művelődésszervezői feladatuk beteljesítésén túl társadalmi szelepként és inspirációs forrásként kell működniük.

Olyan alkotók állítanak ki a Magmában, akik függetlenül attól, hogy honnan indultak és a világ melyik részén élnek – a Fülöp-szigeteken, Írországban vagy Bécsben –, a „folyamatosan a változó világ pulzusán tartják a kezüket, és műveikben fellelhető valamilyen formában a 21. század nyoma”.4 Workshopokat, műhelyfoglalkozásokat szánnak a fiatal generációnak, óvodástól végzős diákokig, a kortárs képzőművészet megismertetése és annak gyakorlása, a jövő műértő rétegének kinevelése érdekében.

A Magma kulturális kapcsolatai egyre bővülnek, programsorozat keretében (ART INStITUt5) mutatja be a romániai művészeti intézményeket, a kortárs művészet szolgálatában álló szervezeteket (például B5 Studio, Új Korunk Stúdió Galéria). Romániában először itt volt látható az idén elhunyt Ivan Ladislav Galetának, a nemzetközi experimentális művészeti szcéna jelentős szereplőjének kiállítása. Egyéni kiállításokon a közönség olyan művészek alkotásait láthatta, mint Baász Imre, Csutak Magda, Lia és Dan Perjovschi, Németh Ilona, Călin Dan, Bartha József vagy Antik Sándor, a teljesség igénye nélkül; nagy hangsúlyt fektetnek a fiatal erdélyi és romániai kortárs művészek bemutatására is (Kozma Levente, Anca Benera, Estefán Arnold, Daczó Enikő, Miklós Szilárd stb.), valamint tematikus kiállításokat (például a kísérleti zene tematikájú Stimulált rezgéseket) és sorozatokat szerveznek (Mester és tanítványa, Családban marad). Folyamatosan bővülő saját gyűjteményük és videogyűjteményük számára évi egy kiállítást szentelnek. Working Title címmel állították ki a Magma nemzetközi pályázatára jelentkező kiválasztott tizenkilenc művész munkáját.

A Magma ugyanakkor nem egy „steril, kizárólag a művészet bemutatására előállt tér”,6 nem egy elitista, szűk réteg élteti, odajárni „kúl”, és ha a kulturális rivális „nagytestvér Kolozsvár”-on Magma-logós pólóban jelenünk meg, a művészetekben vagy esztétikában, filozófiában érdekeltek arca azonnal felderül. Ez, többek közt, annak is köszönhető, hogy széles körben terjesztik profi kivitelezésű, háromnyelvű katalógusaikat, nagy hangsúlyt fektetnek a weboldalukon található eseményeik dokumentációjára, a közösségi hálókon való közvetlen és nem csak szimpla PR-szerű jelenlét révén is több emberhez eljutnak az eseményeik, extra tartalmaik (képgalériák, videók megnyitókról, tárlatvezetésekről stb.). Az épület fenntartója Kovászna Megye Tanácsa, az alapvető működési költségeket a Székely Nemzeti Múzeum biztosítja, míg a programok költségeit a MAGMA Kortárs Közeg Egyesület pályázatok, együttműködések stb. útján próbálja előteremteni.

További információk: www.magmacm.ro

Jegyzetek

1    http://www.maybe.ro/1/; http://www.maybe.ro/2/; http://www.magma.maybe.ro/archive.php?id=45

2    Erdélyi Művészeti Központ

3               http://multikult.transindex.ro/?cikk=22729

4               http://multikult.transindex.ro/?cikk=11608

5    http://artinsitu.ro/

6                Erhardt Miklós, in: http://exindex.hu/index.php?l=hu&page=3&id=877

Print Friendly