Mi a határ?

Mi a határ?

Határtalanul – design és antidesign

Bálna, 2014. X. 3–XI. 23.

Sinkó István

 

Nyilas Kálmán műve

Nyilas Kálmán műve

A madeinhungary + 03.meed design rendezvénysorozat keretén belül a Budapest Galéria kiállítótermében, a Bálna első emeletén szürreális bútorraktár jött létre. Designerek, tervezők, képzőművészek munkái láthatók, akár egy KIKA- vagy IKEA-bemutatóterem falai közt: lámpák, asztalok, formatervezett high-tech elektronika, valamint blaszfémikus tárgyak – ijesztően olyanok, mintha valóban termékek lennének.

A Budapest Galéria munkatársai, valamint Szigetvári Lilla textildesigner és Radnóti Tamás belsőépítész szervezésében hazai és szlovák, cseh, valamint lengyel iparművészek és képzőművészek állítanak ki egy – vagy majdnem egy – légtérben. A bemutató – kicsit termékbemutató feelinggel – a hazai ismert designerek egy jelentős részét felvonultatja. Úgy tűnik, a hazai design teljes mértékben egyenrangú a nemzetközi trendeket ugyancsak figyelő szomszéd országok tervezőinek munkáival. Pyka Zsolték furcsa, kagylószerűen villogó lámpája, Albert Virág és Pongrácz Farkas egyszerűnek tűnő, rafinált falemez-szalag lámpaernyői vagy Bloch Gábor asztalkája, esetleg Fock Máté roncsderbis motorja, Kerékgyártó András formaterve ott van a topon. Ugyancsak finom és elegáns a textilesek kollekciója, így Söptei Eszter térfüggönye is többek között.

A nemzetközi anyag még talán haloványabbnak, kevésbé kiérleltnek, bátortalanabbnak is tűnik, mint a hazai mezőny tárgyai. Talán a válogatás volt túl óvatos, talán a bemutatandó tárgykör volt túlságosan ipari, de kevesebb a merészség, a formatervezői bravúr (ez ugyanakkor a magyar anyag egy részére is igaz).

A kiállítótér másik felén a hazai konceptuális művészet ismert személyiségei jelentkeznek „tárgyaikkal”. Itt már több az ismerős mű, korábbi kiállítások során felbukkant alkotás. Legelőször Lakner Antal oly sokat látott gépezeteinek egy darabja a profi dokumentációval kísérve. A SZAF utazós-címkés koporsója sem először látható, ugyanakkor számos izgalmas és szellemes újdonsággal is jelentkeztek az alkotók. Szalay Péter ironikus vödör-focilabdája, Mascher Róbert repülőroncsokból kialakított álbútorai, Koralevics Rita izometrikusmetszet-tárgyai vagy a mindig megújuló Németh Ilona komódja, melynek több funkciója között az imazsámoly is szerepel, szellemes (politikai) utalásokkal is színesíti a kiállítás eredeti tartalmát. Azaz ez a tartalom a képzőművészek esetében egyértelműen az antidesign létét, a design a grandartba való beépülésének határeseteit mutatja. A rendezők szándéka világos, de nem biztos, hogy a néző el tudja választani a „nem tárgyat” a tárgytól (Lakner, Németh, Várnagy munkáit). Nemcsak a profi kivitelezés, de az irónia konszolidált külsőbe rejtése miatt sem könnyű felfedezni az eltéréseket.

Azután van még néhány sajátos kérdésfelvetés, például Gerhes Gábor fotói kapcsán. Mi a fotó szerepe egy design-antidesign kiállításon, mióta része ez az ipari művészetnek, és annak szélsőséges változatainak? A Gruppo Tökmag gigantikus játékkockái vagy Kokesch Ádám pszeudo-hőfokszabályzója sokkal inkább részei ennek a koncepciónak. A lomiból, a giccsből építkező – szoborviccnek is tekinthető – munkák (Fekete László) is inkább megférnek itt, mint Gerhes – amúgy remek és provokatív – „portréi”.

A rendezésre visszatérve még, a szétválasztás esetén talán célszerű lett volna nem hasonló zsúfoltsággal rendezni a két teremrészt. Az átmenet ugyan megvalósult, de a termék-nem termék fogalom elveszett. Jó lett volna a társadalmi design (meghirdetett témakör) több szereplőjével találkozni: így a különböző tűzfalfestő brigádok, a városi díszítőgerillák (virágosító, horgoló) munkáival, ha legalább dokumentáció keretében is.

A Bálna – és benne a Budapest Galéria – létéért, látogatottságáért küzd. Ez a tárlat a gyerekfoglalkozásokkal, szimpóziumokkal, táncperformanszokkal nyilván sok látogatót, érdeklődő szakembert és civilt vonzhat. Része a Design hétnek, események, találkozások zajlanak a tárlat ideje alatt. Mégis kihaltnak, alig látogatottnak tűnik, s bizony maga a kiállítási szóróanyag sem túl informatív. Pedig a rendezvény (tárlat, kiállítás, bemutató) talán több figyelmet és propagandát (is) érdemelne.

A tárgyak kultuszának korában az antitárgy is kultusszá nemesedik, látjuk e kiállítás kapcsán, hogy mindaz, amit ironikusan, szociális kritikával a képzőművészek tárgyak létrehozásával kifejezni kívánnak, hogyan válik maga is design-elemmé, s így teljesítve be például a rendezők címadásának igazát: Határtalan design.

Print Friendly, PDF & Email

4 hozzászólás

  1. szilvisziget@gmail.com 2014-11-11 at 18:59 - Reply

    Kedves Sinkó István!

    Szigeti Szilvia textiltervezô vagyok – nem Szigetvári Lilla -. Radnóti Tamás belsôépítésszel TÍZ éve meglehetôsen komoly áldozatokkal szervezzük, rendezzük a madeinhungary tárlatokat, a kiállítások anyagi hátterét pályázatok útján biztosítjuk, közel egy évet megfeszített munkával dolgozunk a létrejöttéért.
    – Tehát érdemes lett volna a cikkbe befoglalni, hogy 10.madeinhungary, ahogy az Ön véleménye szerint kevés információt tartalmazó plakáton több helyen is kiemelten szerepel.)
    Én magam Ipari Formatervezôi Nívódíjas vagyok, a HÚSZ ÉVES Eventuell Galéria alapítója, közel 200 kiállítás, rendezvény szervezôje, kurátora, jelenleg a stuttgarti Akademie Schloss Solitude kuratóriumának tagja. Nyilván érthetô, hogy érzékenyen érint, hogy – annak ellenére, hogy nagyon részletesen, de meglehetôsen felületesen foglalkozik a kiállítás méltatásával – megtisztelô lett volna, ha legaább a fôszervezô nevét helyesen írta volna le, amit szintén tartalmaz a szóróanyagunk és a honlapunk is(!).www.madeinhungary.co.hu
    Szeretném figyelmébe ajánlani, hogy a kiállítás, ahogy a címébôl is kiderül, “HATÁRTALAN DESIGN
    design, antidesign és társadalmi design
    kiállítás cseh, lengyel, szlovák és magyar designerek és képzőművészek munkáiból” , és mint ilyen fôleg DESIGN kiállítás, többek között a Design Hét programja volt, a szakmánk természetébôl adódóan pedig tárgyakat, kollekciókat mutat be, amik -nem szégyen (!) – termékek, sôt sok esetben Ipari Formatervezôi Nívódíjas, hazai és nemzetközi sikereket maguk mögött tudó alkotók munkái, távol esnek a KIKA és az IKEA tömegtermékeitôl.
    Nagyon megtisztelô, hogy ilyen részletesen foglalkozott a kiállítás méltatásával, de örömteli lett volna, ha a kiállítás rövid ismertetôjét, vagy a honlapját részletesebben elolvassa, hiszen ott megtudhatta volna, hogy a 10.jubíleumi madeinhungary kiállítás a tárgyaikat, kollekcióikat önállóan fejlesztô magyar designerek munkáit mutatja be elsôsorban. Itt hívnám fel a figyelmét pl. “Pyka Zsolték furcsa, kagylószerűen villogó lámpája”-ra – többek között (!) – az az érdekes kagylószerû anyag Szentirmai-Joly Zsuzsanna és a “Laokoon Design Kft” munkája, a 2013 évi stuttgarti “Blickfang Formatervezési Kiállítás” Fôdíját nyerte el, és elsôsorban Szentirmai-Joly Zsuzsanna nevéhez köthetô. A madeinhungary kiállításhoz kapcsolódik a 3. meed ( Meeting of European and Central Eastern Europen Designers ) kiállítás a Visegrad Fund támogatásával, amely a cseh, lengyel és szlovák tervezôk munkáit mutatja be. Itt jegyzem meg ismét, hogy érdemes kicsit jobban elmélyedni a szórólapunkban honlapunkban, ami kiváló linkcenter is egyben, és külön-külön megnézni a külföldi kollégáink honlapjait, akik nagyon komoly nemzetközi díjas munkákat állítottak ki nálunk (Pl. Agata Matlak Lutyk Red Dot díjas (!) “Ribbon” széke, Jan Kochanski, – aki többek között Karim Rashid, a világ egyik leghíresebb vezetô designerének irodájában is dolgozott (!)Tomas Vacek, Helena Darbujanova stb bútorai….a londoni 100% Design, vagy a Tent stb kiállítások sikerdarabjai. )
    Tehát semmi okunk nincs bátortalanságot említeni. Szerencsére ebben Galit Gaon a Holon Design Múzeum fô kurátora is megerôsített minket, aki a szakmai napunkon meghallgatta az elôadásainkat, és világszínvonalúnak nevezte a kiállítást. (Érdekes módon a cseh és a lengyel tervezôk közül jó néhányat már ismert a párizsi és a londoni kiállításokról.)
    A kiállítás elsô ízben egészül ki a tárgyszimulációkat alkotó képzômûvészek munkáival. Erre nem is szeretnék reflektálni, hiszen az Új Budapest Galéria kurátorai válogatták és rendezték a kiállításnak ezt a részét. Fontos megjegyeznem, hogy nagyszerû volt közöttünk az együttmûködés, nagyon örültünk a közös munkának! Fontos információ, hogy a designereket bemutató kiállítást Ôk fogadták be azzal a feltétellel, hogy az kiegészül a tárgyszimulációkat alkotó képzômûvészek munkáival.
    A Bálna mûködésébe nem látok bele. Azt mindenesetre felháborítónak tartom, hogy ezt a nagyszerû teret, ami kiválóan alkalmas lenne egy Design Center létrehozásának – ha már az évtizedekig áhított Design Centerbôl az Erzsébet téren kocsmakomplexum lett -, szóval ezt a teret is elöntötte a “folkgiccsáradat”. Szerencsére mindezzel dacolva a “HATÁRTALAN DESIGN” kiállítás már közel 3000 látogatónak örvend, köszönhetô annak a marketingnek, amit nap-mint nap folytatunk facebookon és a szórólapjainkkal.
    A szórólapjainkon megtalálható a kiállítás története, célja, jövôbéli terveink, a közel 150 kiállító elérhetôsége….Szerintem meglehetôsen informatív módon.
    Amiben egyet értünk, hogy a kiállítás lényegesen nagyobb figyelmet érdemelne, igazán nagyszerû lenne, ha az a rengeteg sajtóanyag, amit körbeküldtünk, a sajtótájékoztatónk, a honlapunkról letölthetô sajtóanyag – jogtiszta fotókkal -, egyszóval a kiállításunk, ami a civil összefogás kiemelkedô eredménye, a közbeszéd tárgya lehetne. A közel három hónap azonban meghozta a hatását, a kiállítást az utóbbi évek legsikeresebb design tárlataként emlegetik.
    Ezzel a lendülettel és hittel már készülünk a 11.madeinhungary, magyar és a 4.meed, cseh, lengyel és szlovák designereket bemutató tárlatunkra.
    Üdvözlettel: Szigetvári Lilla helyett, Szigeti Szilvia

    • Rudolf Anica 2014-11-18 at 11:20 - Reply

      Kedves Szilvia,
      ahogy azt már szóban jeleztük Önnek és kollégáinak, akik naponta levelekkel és telefonokkal bombáznak bennünket a cikkel kapcsolatban, hamarosan online megjelentetünk egy írást válaszként a kifogásolt cikkre. Helyesbítést a decemberi printben közlünk. Még egyszer szíves elnézését kérjük a nevek elírásáért, a szubjektív véleménynyilvánítás azonban a szerző alanyi joga. Sinkó István képzőművész véleményét vállalja, mi pedig készséggel helyet adtunk és adunk neki a jövőben is. Nem gondolom, hogy ez az újság jövőjét veszélyeztetné, de köszönjük az aggódást.
      (A kommentelést ellenőriztettem a rendszergazdával, nagyszerűen működik, nyugodtan írjanak, ha jól esik.)

      Üdvözlettel,
      Rudolf Anica
      Új Művészet

  2. Szigeti Szilvia 2014-11-19 at 16:29 - Reply

    Kedves Anica,
    köszönöm a választ. A kollégáim is feltehetôleg hasonló indokkal bombázzák Önöket, miszerint a cikk sajnos meglehetôsen felületes és sajnos a szerzôje nem ismeri a design területet. Szívesen megismerném, megismernénk a kollégáink Önöknek írt véleményeit. Nekem sokan telefonáltak, hogy nem engedte posztolni a rendszerük.
    Egy múlt heti levelemben, amit Önnek és P.Szabó Ernônek címeztem, pusztán annyit kértem, hogy a nyomtatásban megjelent tartalmi és tárgyi hibáktól hemzsegô cikk helyett egy, a design területhez értô újságíró cikkét is közöljék, de NE CSAK ONLINE, HANEM NYOMTATÁSBAN is.
    Ismét kihangsúlyozom, hogy NEM a nevem, a kollégáim neve és munkáik hibás párosítása ami elsôsorban aggályos, hanem ahogy az egész szakmánkkal és azon keresztül a kiállítással elbánik a szerzô.
    Azt hiszem ezek után megérdemelné az utóbbi évek legsikeresebb, és szakmai szempontból is nagyon fontos design kiállítása, a résztvevôk, a szervezôk és a közel 3500 fôs közönség, aki a kiállítást látta, hogy a helyén kezeljék azt az értékteremtést, amit közel 150 alkotó és a szervezôk munkája képvisel.
    Továbbra is fenntartom, a kollégáim nevében is, hogy nyomtatásban kérjük, hogy helyesbítsék a hibásan írt neveket és a nevekkez rendelt munkákat (ez ügyben szívesen egyeztetek Önökkel) , továbbá kérjük, hogy ezen kívül NYOMTATÁSBAN KÖZÖLJÉK MOLNÁR SZILVIA Design újságíró cikkét is a decemberi lapszámukban.
    Üdvözlettel:
    Szigeti Szilvia
    a 10.madeinhungary+3.meed tárlat kurátora

    • Rudolf Anica 2014-11-24 at 14:29 - Reply

      Kedves Szilvia,

      mivel a decemberi lapszámunk egy hónappal ezelőtt megtelt, nem áll módunkban nyomtatásban közölni Molnár Szilvia cikkét. A helyesbítéskor azonban fel tudjuk tüntetni az online-cikk elérhetőségét, hogy olvasóink értesüljenek róla.

      Megértését köszönöm,
      Rudolf Anica

Szólj hozzá!