Médialázadás

Vigyázat! A kiállítás megváltoztathatja az Ön életét!

21er Haus, Bécs, 2014. X. 17–2015. I. 18.

Lesi Zoltán

Peter Weibel: Kiállítási enteriőr, Médialázadás

Peter Weibel: Kiállítási enteriőr, Médialázadás

A bécsi 21er Haus retrospektív kiállítást rendezett Peter Weibel műveiből, a művész 70. születésnapja és a 2014-es Kokoschka-díj alkalmából. Weibel nemzetközi szinten ismert médiaművész, emellett színész és művészettörténész, aki a 60-as években kezdett alkotni, amikor a konvenciók, a konzervativizmus elleni lázadás, a nemi szerepek újraértékelése az egész nyugati világban jellemző volt. A kiállítás szinte időutazás, ahol a 60-70-80-as évekből származó (talált) tárgyak uralják a hangulatot, amelyek egy része hajókonténerekben látható. A konténerek ablaktalanok, ami hasznos tulajdonságuk, mert néhány installációhoz sötétre, vagy legalábbis félhomályra van szükség. A kiállítás címe Médialázadás. Letagadhatatlan, hogy a média és a számítógépek elterjedése az utóbbi ötven évben tényleg gyökeresen megváltoztatta az emberek életét. A virtuális világ adta térben egyre többet időzünk, és szinte már felvetődik a kérdés, mi szükségünk van egy terráriumra, amikor az arról készített videó a képernyőn teljesen azonos látványt nyújt. Weibel éppen ennek ellentételezésére használ archaikus anyagokat, mint a követ vagy a fát, amellett, hogy hanglemezekkel, fotókkal és videókkal is dolgozik. Teljes szobaberendezéseket készít, besétálhatunk az egykori osztrák miniszterelnök tárgyalószobájának nemzeti színekkel leöntött másába, sőt beleolvashatunk egy ott felejtett könyvbe, miközben kamerák vesznek minket, és úgy érezzük magunkat, mint egy biztonsági őr, aki rajtakapja a tolvajt, de rájövünk, hogy a képernyőn is magunkat nézhetjük.

Valie Export, a feminista média- és performanszművész több közös projektben is együtt dolgozott Weibellel, amelyek közül az egyik legismertebb, A kutyaság mappájából (Aus der Mappe der Hundigkeit, 1968), ahol Valie egy kutyapórázon vezette élettársát, Weibelt. Az ötletet egy Andy Warhol-interjú adta, aki az asszisztensét szerette volna kutyaként pórázon vezetni. Egy másik előkép Félicien Rops, belga grafikus akvarellje, ami egy bekötött szemű nőt ábrázol egy malac pórázán vezetve. Először a St. Stephan galéria megnyitóján hajtották végre az akciót, majd egy héttel később Bécs egyik legforgalmasabb belvárosi utcáján. Az akcióról készült fotók és a film olyan nagy botrányt kavart, hogy ez Bécsben még ma is közismert, újra és újra felmerülő téma. A cél a figyelemfelhívás a társadalmi anomáliákra, a női szolgaságra, a férfi elnyomásra. A szociális, szexuális és feminista perspektíva mellett a filmes reflexió is fontos, hiszen egy rajzfilmben könnyebb az emberek elállatiasodását bemutatni, mint egy akció filmfelvételén, amely az összes kommunikációs csatornát használja.

Weibel művei jellemzően a néző bevonásával működnek, akinek nincs is választása, hiszen kamerák veszik és torzítják, ha úgy esik szókártyákat rak sorba mondatokká vagy nemzeti lobogós autóba száll be. A kiállítás a megértés mechanizmusait boncolgatja, milyen lenne mégis megválaszolni egy költői kérdést. A látogatót már a kiállítótérbe belépéskor provokálják, mire észreveszi, már sárba tiporta a jogokat, azaz részese lett egy akciónak és a padlóra írt „jog” szavakon áll (Das Recht mit Füßen treten / A jog letiporva, 1968). A krétával írt szófelhő csak a néző aktív részvételével együtt válik műalkotássá. Az 1968-as akció konkrétan az osztrák állam 1945 utáni, poszt-fasiszta működése ellen kívánt tiltakozni, de sajnos a jogtalanságok ellen való tiltakozások még mindig aktuálisak. A szólások szó szerinti kifacsarása jellemző a művészre, erre példa még a videó, amelyben Weibel és egy hölgy (Susanne Widl) megesznek egy Grüß’ és egy Gott alakú szót (Grüß’ Gott / Isten hozott, 1967). A „Grüß Gott” egy dél-német, osztrák köszönési forma, amely a 19. században terjedt el. Míg a hölgy jóízűen elfogyasztja a Grüß’ (a Grüße szó rövidítése, jelentése: üdvözöljön, áldjon) szót, a férfinak láthatóan nem ízlik a Gott (Isten), kiköpi a megrágott részeket, de mégse hagyja abba az evést.

Weibel egyik legfontosabb videomunkája a Pluriversum (1986–1988)1. Leibniz – a kettes számrendszer feltalálója, a digitális számítógép alapjainak megalkotója – elmélete2 szerint a lehetséges világok száma végtelen. Isten a halandókra bízta, hogy kiválasszák a nekik tetsző világot, sőt forradalmi tettekkel meg is változtathatják. Voltaire Candide-ja ezt a tételt figurázza ki. Az amerikai anarchista, Benjamin Paul Blood 1920-ban kiadott egy a párhuzamos világokat tárgyaló könyvet Plurivers címmel, amely rögtön felkeltette az érdeklődést olyan komoly kozmológusok körében is, mint Stephen Hawking. Azóta számos cikk jelent meg a témával kapcsolatban, legutóbb a Der Spiegelben3 Andrei Linde kozmológusról, aki azt állította, tudja bizonyítani a párhuzamos világok létezését. A látogató a falon a „possible” (lehetséges) szót látja kivetítve, de a projektor úgy van elhelyezve, hogy ahhoz, hogy megtekintse a kiállítás többi részét, át kell mennie a fényen, és akkor pillantja meg, hogy a szó a falra van írva. A „lehetséges” tehát valóság, nem egy árnykép, mint Platón barlanghasonlata esetében. 300 évvel ezelőtt még senki nem tudott az elektromos áram létezéséről, de a feltalálásának lehetősége mindig is adott volt. A lehetőségek részei a még nem megismert valóságnak, és a művészet feladata, hogy ezt megmutassa. Ezt felfoghatjuk ars poeticaként is, amely alapján a kiállítás installációi vagy akciói létrejöttek.

Az ideák világa helyett magát a realitást láthatjuk, a „barlang” helyett bemehetünk néhány művészettel teli konténerbe s konklúzióként megállapíthajuk, hogy Peter Weibel művészete és játékosan komoly kiállításai megkerülhetetlenek az osztrák és az európai művészeti szcénában egyaránt.

Jegyzetek

1  Peter Weibel: Gesänge des Pluriversums. http://90.146.8.18/de/archives/festival_archive/festival_catalogs/festival_artikel.asp?iProjectID=9269

[2014. 11. 18.]

2  G.W. Leibniz: Theodicy: Essays on the Goodness of God, the Freedom of Man, and the Origin of Evil. Open Court Publishing House, 1998

3  Johann Grolle: Panne am Südpol http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-129568375.html [2014.11.18.]

Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá!