Rembrandti kompozíció és sváb lator az Üllői úton

Hagyományok és modernitás László Dániel festményén

Vig György

László Dániel: Golgota, 2014

László Dániel: Golgota, 2014

Új szakrális műalkotással gyarapodott Budapest. December óta László Dániel festőművész Golgota című monumentális, 8 x 4,5 méteres festménye segíti elő az áhitatot a Külső Ferencvárosi Szent Kereszt templomban. A festményt Bíró László püspök szenteli fel a 2015. február 1-jén, 10:30kor kezdődő szentmisén.

Hogyan közelít egy mai festő a művészettörténet egyik legtöbbet megörökített témájához, a keresztre feszített Megváltó ábrázolásához?
László Dániel: Nem akartam új kompozíciót kitalálni. Eszembe sem jutna megújítani azokat az évszázadok alatt kialakult keresztény művészi hagyományokat, ahogy a keresztre feszítést ábrázolják. A másik szempontom az volt, hogy nem szerettem volna egy már létező festmény reprodukálni. Kerestem tehát egy olyan centrális kompozíciót, amelyen még lineáris összefüggésekben áll a középkori Golgota-képekkel a szerkezet. Így találtam rá egy Rembrandt-rézkarcra. Rembrandt élete végéig dolgozott ezen a rézkarcán, mintha dédelgetett terve lett volna, de végül sosem festett belőle olajképet.

Tehát a rembrandti gondolatot egyfajta beteljesítetlen feladatnak tekintette, amit befejezhet?
L. D.: Akár így is tekinthetünk rá. Az eredeti képet már középiskolás korom óta nézegetem, mert nagyon szép kompozíció. Az egyházi felhívásra kiírt pályázatomban is az szerepelt, hogy én ezt szeretném megfesteni.

A kompozíció tehát rembrandti, a megvalósítás, az alakok azonban nagyon maiak. Hogy talált rá a modellekre?
L. D.: Budaörsön több mint húsz éve tartanak passiójátékokat. A résztvevőket kértem meg arra, hogy álljanak nekem modellt. Készségesen segítettek, hozták a jelmezeket, lovakat, felállították a kereszteket hegy tetején. Nagy segítség volt, hiszen egy organikus hagyomány résztvevőit, művelőit használhattam modellként.

Kik vannak a képen?
L. D.: Budaörsi svábok, tehát az ottani német önkormányzat tagjai. Egy közös zarándokúton kerültem kapcsolatba egyikükkel, így született az ötlet.

Hol rótták közösen az utakat?
L. D.: Santiago de Compostellában még egyedül zarándokoltam el, de a Budapesttől Csíksomlyóig vezető zarándokutat már társakkal jártam végig. A Mária út kilencszázhatvan kilométer hosszú, amit negyven nap alatt tettünk meg. Az én csoportomban heten vágtunk neki az útnak, mely pünkösdkor fejeződött be Csíksomlyón. Itt ismerkedtünk meg a budaörsi passiójáték egyik résztvevőjével. Korábban nem igazán foglalkoztam egyházi témákkal, de ez a zarándokút olyan mélyen megérintett, hogy negyven képből álló sorozatban festettem meg az El Caminót és a Mária utat is.

Ezeket is láthatja a közönség?
L. D.: Az ország több helyén is, legutóbb Sopronban állítottam ki a Mária út képeit. Egy vándorkiállítás-sorozatot terveztem, melynek az a célja, hogy a volt vármegyeközpontok mindegyikébe eljussanak a művek. Volt már Lugoson, Aradon, Temesváron, Miskolcon, Nyíregyházán, Egerben, Kassán, Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Gyulán, Makón, Sárospatakon, Esztergomban, Pécsett, s járt már Veszprémben, Szombathelyen, Győrött. Sopron után, Székesfehérvár, Mosonmagyaróvár, Pozsony, Nyitra és Ipollyság következik.

Ezek szerint önnek a vallás és a magyarság egyformán fontos fogalmak?
L. D.: Ez a kettő erősen összefügg. Amikor az El Caminót jártam, elérkezve Szent Jakab sírjához, én is felajánlottam az utamat. Magyarországért. Akkor fogalmazódott meg bennem a kérdés: hogy miért nem itthon teszem ugyanezt? Láttam, hogy a spanyol állam milyen szépen odaállt az El Camino mellé. A szállások árából például minden két euro mellé hetet pótolnak. Aki pedig végigjár legalább száz kilométert, kap egy díszes oklevelet. Ez a diploma számunkra egy szép emlék, de a spanyoloknak például az egyetemi felvételin is pluszpontokat jelent, és akkor is előny, ha állást keresnek.

Elképzelem, nálunk mekkora felháborodás lenne egy ilyen pontrendszerből. De beszéljünk fontosabb dolgokról. Milyen mélyen épült be a vallás, a hit az életébe, művészetébe?
L. D.: Gyerekkorom óta vallásos nevelést kaptam, rendszeresen jártunk templomba. Aztán jöttek a lázadó, ifjúsági évek. Akkoriban is foglalkoztatott a hit és a vallás, de ez áttételesen jelent meg a képeimben. Emlékszem egy csendéletemre, amin egy pohár vörösbor és egy gyertya látható. Ez számomra több volt egyszerű kompozíciónál, hiszen egyértelmű szimbólumokból áll. Az El Caminóról már gyerekkoromban hallottam, de soha nem jutottam el odáig. Megnősültem, lett két gyerekünk, úgy tűnt, végleg kimarad az életemből. Ekkor kaptam egy szakmai ösztöndíjat, ami egy tanulmányútra vonatkozott. Az európai múzeumokban már sokat jártam, gondoltam egyet és elmentem belőle a Szent Jakab-útra. Miközben gyalogoltam, nemcsak azt láttam, hogy Spanyolország milyen szép, milyen eredeti, hanem azt is, hogy a kereszténységnek máig tartó szerves folyamatossága van, egy időben élhető meg a hagyomány és a jelen.

Merre vezet a magyar Mária-út?
L. D.: Az egész Kárpát-medencét átszeli: elvisz Csíksomlyóra és Mariazellbe is. Az északi, illetve a déli ága pedig Częstochowába és Međugorjébe vezet. A normafai Szent Anna réten találkozik a két ág. Nagyon szép kezdeményezés, kezd kiépülni, meg lehet találni a zarándokszállásokat is az interneten, de egyelőre elég körülményes az előkészület.

Mit jelent a hit az ön életében?
L. D.: Nincs más perspektíva itt a Földön. Valaminek kell lenni az árnyékvilágon túl is. Magam is azt gondolom, hogy az ateizmushoz kell a legelvakultabb hit, mely abban hisz, hogy minden véletlenül állt össze működő egésszé. Ez a lehetetlen ráadásul életszerűtlen is hiszen bárhová nézünk, bármit vizsgálunk, mindenütt felfedezzük az Isten jelenlétét. Mint már mondtam, korábban nem festettem Biblia-témájú képet. Most is igyekeztem a valóságot megörökíteni. Azt tudom lefesteni, amit látok. Ezen a képen is egy, a budaörsi dombon megelevenedő passiójátékot festettem meg. A szereplők is valós személyek, kivéve Krisztus arcát, ami egy Velázquez-képről került oda. A két lator közül az egyik én vagyok, a másik egy budaörsi srác, Mária pedig a feleségem.

Érdekes a fény szerepe a képen.
L. D.: Rembrandt mestertől azt is megtanultam, hogy a fények jöhetnek bárhonnan. Ő általában az előtérben álló alakok mögé rejtette a fényforrásokat. Hasonlóképpen használtam a fényeket, kiegészítve az égen a napfogyatkozás látványával, melynek fényeit próbáltam megörökíteni.

A kép méretei adottak voltak?
L. D.: Igen. Ez a kép a Külső-ferencvárosi Szent kereszt plébániatemplom számára készült. Ez egy harmincas években épült, neo-román stílusú épület, ahol az egyik falon található, meglehetősen rossz állapotban lévő szekkó helyére kerül a képem. Pontosabban elé, hiszen azt a restaurátorok lekonzerválták, tehát a régi szekkót sem távolítják el.

2015. február 1-jén, vasárnap a 10:30-kor kezdődő ünnepi szentmisén avatják fel László Dániel Golgota című festményét a Külső-ferencvárosi Szent kereszt plébánián (1091, Üllői út 145.)
Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:54+00:00 január 20, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!