Régi hangok, régi szavak

Németh Hajnal Imagine war című kiállításáról

Sinkó István

Legutóbb a Műcsarnokban láthattunk-hallhattunk hang és tér alapú alkotásokat a nemzetközi szcénából, most Németh Hajnal is egy újabb, hasonló felfogású munkával jelentkezett az acb Galéria egyik termében. A zenei tér, az akusztikus szobor, a hangperformansz világjelenség a 70-es évek óta képzőművész körökben. Csak Magyarországon a zenével foglalkozó képzőművészek száma messze meghaladta-meghaladja a világátlagot. Koncertek, zenélő szobrok, zenei installációk népesítették be a hazai kiállítótermeket, opera performanszokat is láthattunk (Böröcz-Révész előadásai). 1.ImagineWar_2

Németh évek óta dolgozik a zenei hangzás és a képi világ egyesítésével (lásd 2011-es roncs-operáját, mely a Velencei Biennále magyar pavilonjában volt látható). Izgalmas, ahogy a klasszikus zenei felépítés az operafilm és a színpadi díszlet egymásra hatásával új hang-, ill. képi minőséget épít fel munkáiban. Ez a mostani – a 2014-ben készült Imagine War – talán szolidabb kísérlet. A performansz lényege: ismert pop-rock nóták akusztikus gitáron énekkel előadott változata, a szöveg néhány szavának manipulálásával a tartalom átformálása.

Németh akarva-akaratlan visszavarázsolja nézőjét a hatvanas évek puritanizmusába, protest-song stílusban éneklő dalnok, kellemes hangú fiatalember (Izzy Linber) énekli az ikonikus dalokat John Lennontól, a Rolling Stoneson át a Sex Pistolsig. Ahol a szöveg békéről, álomról, érzésről szólt, oda Németh más, új, kemény és fájdalmas szavakat írt bele, ezzel a kort, a dalt és az érzést is kisajátítva. Ez a fajta megközelítés azonban – a két Lennon-lemezkép manipulálásával, a félhomállyal – számomra nem erősít, inkább a beat-balladák homályába taszít. Semmi nem úgy van, semmi nem az, mit tegyünk. A 10 dal szép komótosan elhangzik, az előadás egységes, így a különböző erősségű, hangzású dalok is egyneművé olvadnak. 2.ImagineWar_1

A néző-hallgató mereng, és talán feszeng is. Nem jön a katarzis – lehet, nincs is rá szükség. Ez tényleg nem egy katartikus kor. És a hatvanas évek, de ez talán Németh Hajnalt nem is érdekli. Nem hangulat, meg nosztalgia ez a kiállítás, mégis leginkább ezt keresi a néző. A megváltoztatott szavak – olvasva, hallgatva – adnak bizonyos feszültséget a lírai előadásmódnak, az eredetitől elváló mondandó azért nem olyan frappáns, hogy ne keressünk valami egyebet, vagy korrajzkritikát, vagy életérzés-kritikát. A puritanizmus, mely Németh Hajnal korábbi printjein, filmjein karakteres jegyként jelent meg, itt szegényes teret és visszafogott hangzást-látványt eredményezett. Lehet, a művész akaratából, ám a néző sajnálatára.
acb Galéria,

2015. február 26-ig

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:44+00:00 február 22, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!