Páros esszé Pintér Gábor kiállításáról

Deák Csillag: Hulló fejek

A Deák Erika Galériában harmadik önálló kiállításával van jelen Pintér Gábor, a bad painting hazai képviselője. Műveivel közbeszól, vibrálón, hozzátesz, kihagy, elhagy, előáll egy lehetséges verzióval. Színesben, kontrasztokkal. Expresszív vásznai valós és elképzelhető jeleneteket rögzítenek. Létra (2014) az egyik kép címe. Nem tudjuk, hol vagyunk. Keresem a hibát, a „rosszat”, a szándékos elrontást. Behúztak a csőbe, bár a csövek csak további képeken tűnnek fel, itt közönséges létrát látunk, falhoz támasztva, használható, semmi szürreális. Aztán máris itt a Tavaszi szellő (2014), varjút hoz, károgást, tiszta levegőt, ilyenkor a fény másként esik, inkább zubog, akár egy vízesés. Ránk zuhognak az épületek, fejünkre nőttek, nem létező fejünkben vannak, és máris bent vagyunk a szűk térben, rácsok között, talán bejön egy kis szellő.

Pintér Gábor: A művészet élvezet, 2014, olaj, vászon, 100 x 100cm

Pintér Gábor: A művészet élvezet, 2014, olaj, vászon, 100 x 100cm

A művészet élvezete (2014) című képen nem a szőnyeget csavartuk fel, hanem a padlóburkolatot tettük a fejünk elé, nem kockafejek vagyunk, annál rosszabbak, lapos, síkfejűek. Piranesi síkideg lenne ettől. Vagy ez egy homályos tükör? A női figurának már fájhat a karja a cipeléstől, a tartástól. Dőljünk hátra mégis, és élvezzük a művészetet. A Felhős éjszaka, 2014 a dolgozó, munkában megfáradt, bevásárló nő figuráját hozza, a kínt, ahogy a nagyon göröngyös, sziklás terepen, dombon felfelé szinte kúszva tolja teljes erőbedobással a bevásárlókocsiját. Üres a kocsi. Rossz álom.

A legújabb képeken egy gondolkodási folyamat pillanatai jelennek meg. A korall (2014) című képen futóversenyt látok, a futó csövet visz. Ekkora terpesz nem létezik, két félembert látunk és még egy felet, minden és mindenki fél. A madárcsicsergés füleimnek zen-e? (2015) – kérdi Pintér. Mintha játszanának a képen, mondjuk egy hoki meccset, de lehet, hogy csak tökölnek, időt húznak. A kék világ megidézi a fajanszvilágot, annak finom vonalait, a könnyedséget. Semmi fáradtság, csak rátesznek még egy lapáttal, a geometriát ellapátolják.

Pintér Gábor: Madárcsicsergés füleimnek zen-e?, 2015, olaj, vászon, 150 x 155 cm

Pintér Gábor: Madárcsicsergés füleimnek zen-e?, 2015, olaj, vászon, 150 x 155 cm

A Reményteljes pillanat (2014) groteszkségével hat, saját magát tolja a kidomborodó hasú figura, önképét, miközben a szájában lévő csikkel a közöny szobrát avatja fel. A szobor egyik lába emberi, a másik egy állaté. A talicska előtt kődarab, talán így nem jut messzire, minden marad a helyén. Pintér a hétköznapi dolgok szürrealista összeillesztésén keresztül valamiféle képrejtvényeket tár a látogatók elé, tessék, bíbelődjetek, keresztben, hosszban. A Nagy kék dolog (2014) képben ott van a boldogság kék madara, egy mese. Pintér a bemutatott festményekkel a gondolkodás egyik sajátos jelenségére reflektál, vagyis arra a folyamatra, amikor önkényesen, akaratlanul jutnak eszünkbe dolgok mindenfajta kontextus vagy nagyobb narratíva nélkül, amikor elhomályosított, eltakart, elfedett összefüggés vezet egyik képtől a másikig.

Pintér Gábor: Az aktuális hírek, 2014, olaj, vászon, 150 x 200 cm

Pintér Gábor: Az aktuális hírek, 2014, olaj, vászon, 150 x 200 cm

Az aktuális hírek (2014) erről a jelenségről számolnak be. Minden kinyílik, akár a könyv két lapja, előttünk a világ. Fejünket itt sem találjuk. Fejünk fa, tuskó, lábunk lebeg, a kint és bent meghatározhatatlan. Aktuális? Ebben a hétköznapiságban van némi barbárság, eszeveszettség, úttalanság, töredezettség. Emlékezet és folytonos helyreállítása, mivel olyan erős az események sodra, hogy az emlékezés szűnik meg, a korábbi emlékképeket újak nyomják el, őket meg további újak. Pernamens mutáció ez, új törzs születik, jön létre. Hogy ez az új törzs rezisztens-e valami ellen, nem tudom. Pintér a tehetetlenségig lecsupaszítja a gondolkodás formáit és képeit. Az asszociációi erősek, elevenek, humorosak.

Pintér ismeri a porcelánok, fajanszok világát is. Jelen kiállításon a festmények mellett két objektje látható (Kanna 1, 2, 2015). A műanyag hígítós kannán festészettörténeti parafrázisok jelennek meg. Ezekben butykos és benzines kanna ütközik egymással. Vigyázzunk, le ne verjük a posztamensről.

 
Kölüs Lajos: A torzítatlan létezés

Pintér Gábor szertelen és folyton változó, pörgő képeit nézem. Torzít, vagy nem torzít, kérdem magamtól. Weöres-idézet jut eszembe. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Pintér is a pőre létezést mutatja meg, miközben a gondolatok számára nem irányt és célt jelentenek, hanem asszociációt, szubtilis kapcsolódásokat, halmazokat, hálózatokat. Nem feltétlenül matematikai logikát és struktúrát akar bemutatni, feltárni, ha kell, ezt is megteszi. Számára fontosabb az, hogy tárgyai, figurái olyan rendbe álljanak be, amelyet a földi világ, az emberi elme is ismer, alkalmaz. Pintér előhív és felidéz. Minden amorf, megfoghatatlan. Elengedi a világot, nem akarja birtokolni, útjára bocsátja tekintetét, lelje azt, amit jónak lát. Jól és rosszul is láthat az ember, nem feltétlenül akarattal lát rosszat és jót. A szemüveg is torzíthat, túl éles a kép, valami eltűnik az éles fényben.

Valahol a hibákat látjuk, és nem vesszük észre, hogy mi a hiba. A valóság ilyen, vágnánk rá, így gondolkozunk, így is cselekszünk. A váratlanság erejével hatnak ránk Pintér képei. Még akkor is, ha ez a látásmód gyakran hoz létre félig érlelt művet, és hiába mondjuk és tudjuk, ez részben koncept kérdése, szándéka is, előre eltervezett. Izgalmas felfedezni, milyen távoli utakra is eljut Pintér, nem tévedésből, hanem akartan és tudatosan. A fajanszokat idéző kékje egy mandarin, császári világba vezet. Pintértől távol áll a tökéletes kép fogalma. Maga a világ sem úgy jelenik meg számára, hogy a tökéletességével hatna rá. A tökéletlenséget életigenlésnek veszi, és nem megalkuvásnak. Pintér világa illúziótlan világ is, tele líraisággal (A madárcsicsergés füleimnek zen-e?, 2015), emberszeretettel, ilyen vagy, ilyennek fogadlak el attitűddel. Nem idealizál, megfosztja nimbuszától a rációt, a gondolkodó ember arcképét. Így látom, tehát vagyok.

Pintér Gábor: Kanna 1, porcelán, máz feletti festés, 32 x 22,5 x 12,5 cm

Pintér Gábor: Kanna 1, porcelán, máz feletti festés, 32 x 22,5 x 12,5 cm

Pintér Gábor: Reményteljes pillanat, 2014, olaj, vászon, 80 x 80 cm

Pintér Gábor: Reményteljes pillanat, 2014, olaj, vászon, 80 x 80 cm

Ki minek gondol, az vagyok annak. Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad, ki e jelet vonja s vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról – írja Weöres Sándor. Pintér játéka kedves és önironikus. A szándékos rontás kiemel, a torzítás teszi teljessé a gondolatot, a képet. Ez már a totalitás felé visz, ahol a káoszban is felfedezhető valamiféle rend, amelyre mindig is vágyik és vágyott az ember (Nagy kék dolog, 2015; Tavaszi szellő, 2014; Havas, 2014). Ugyanakkor összeköti az ismeretlen világot az ismert világgal. Hidat képez, kaput nyit. Az embertelen világban is az elesett embert keresi, a groteszk és esetlen mozdulatokat, a túlélés gesztusait (A művészet élvezete, 2014). A reklámot, amely révén elévül minden korábbi hír, gondolat, az aktuális számít, az aktualitás horizontjáról kell a világot nézni (Az aktuális hírek, 2014).

Beszéde nem magánbeszéd, nagyon is közösségi, társasági beszéd (Reményteljes pillanat, 2014). Kibeszélés is, a torz maradjon torznak, de néha a torz az egész, az válik igazán fontossá, elmondhatatlanná. Amit megélünk, az minket gazdagít. Saját tapasztalatunkból építkezünk, bár nem mindig tanulunk saját hibáinkból. Pintér agykutató is, az asszociációk merész világába viszi tekintetünket. Mikroorganizmusokat lát és láttat. Jót és rosszat.

Megfog a Havas (2014) képe. Egy utcasarok, elhavazott mobil vécével, egy szoborfejjel. Lefejeztek egy szobrot? Vagy ez a szobor a sok meg nem festett, eltakart, átlényegített, hiányzó fejnek állít műemléket? A szoborfej bölcs arcot takar, talán egy filozófusét, a természet védelmében, egy nagy fa tövében. Mint fák tövén a bolondgomba. Pintérnek még erre is van gondja.
2015. 02. 27. – 2015. 04. 04.
Deák Erika Galéria
Budapest VI. Mozsár utca 1.

Print Friendly