Könyvek… által… elébb

Illumináció a Gutenberg-galaxis stopposainak

Sinkó István
„A szent könyv fogalma, mint a Koráné, a Bibliáé vagy a Védáké – ahol szintén az áll, hogy a Védák teremtették a világot – megszűnhet, de a könyvnek van bizonyos szentsége, amit nem lenne szabad veszni hagynunk. Ha kezünkbe veszünk egy könyvet, és kinyitjuk, fennáll az esztétikai élmény lehetősége. Mik a könyvben sorakozó szavak? Mik ezek a holt szimbólumok? Abszolút semmik. Mi egy könyv, ha nem nyitjuk ki? Egyszerűen egy papírból és bőrből készült téglatest, ami lapokból áll; de ha olvassuk, akkor valami különös dolog történik, állandóan változik, azt hiszem.” (Borges)

Barabás Márton: Kis könyvkút és üres könyv

Barabás Márton: Composition celebres (hegedűs könyv), 2012

Belépve a Műcsarnok projekttermének előterébe, Nagy Barbara északi, viking vagy kanadai könyvtárfílingje üt meg bennünket. A két oldalon magasodó polcokra a művésznő könyvgerinchatású rönkfákat helyezett, egyes polcokon, akár a könyvtári olvasópolcokon, táblák igazítanak el. Valójában kis képernyőkön mintha egyes témákat látnánk a Fagy (ez a mű együttes címe) tematikájában. Készüljünk hát arra az időre, amikor már nem lesz könyv, hideg lesz, hó és halál.

Orbán György, az Illuminációk könyvész kurátora nem a jövő rémképeit vetíti azonban elénk, éppen nem a könyv halálát. A múltból közelít. „Egyáltalán nem vagyok a ‘régi jó értékek’ védője. Arrieregárdista vagyok: szeretném tudni, hogy honnan jöttünk, hogy legyen viszonyításom arról, hogy merre megyünk”- vallja Orbán, s ennek szellemében hívta meg a kamaratermi kiállításra Nagy Barbara mellett Pataki Tibort, Barabás Mártont, László Bandyt, Szőnyei Györgyöt és Czakó Zsoltot. A terem falaira szerelt, helyezett s László Bandy esetében posztamenseken látható munkák két különleges könyvre is reflektálnak Orbán elképzelése szerint. Egy ősnyomtatvány, mely egyszerre nyomtatott és illuminátorok által meg is festett 1466-körüli kötet, és Kornis egyedi nyomatait tartalmazó, mára egyedivé vált 1946-os illuminációi Mezei Árpád írásával, alant pedig az ebből készült Kovásznai György animáció.

Az alkotók reflexiói a Gutenberg-galaxis esetleges végéről, vagy épp annak átalakulásáról rendkívül személyesek. Barabás objektjei egy polgári múlt felől tekintenek a könyvre, kottára s persze a zene létrehozójára, a hangszerre. Pataki szinte tájfestményekké alakítja több könyv egymásba forgatott, elszíneződött lapjaiból készült metszeteit. Geológiai, bibliofil rétegekké alakulnak a könyvlapok. László Bandy pop-up térkönyvei bibliai idézeteket hordozó kora konstruktivista emlékművekké, s csipkeszerű áttört apácamunkává alakulnak. Szőnyei György Mainz font és Mainz contour printjei egy bravúros grafikus-betűtervező lenyomatai az egykorvolt gótikus betűkincs pixelesített, s így kortárssá nemesült lapjai által.

Nagy Barbara: Fagy 2, installáció, tűzifa, polc

Nagy Barbara: Fagy 2, installáció, tűzifa, polc

Czakó Zsolt könyv-tárgy haikui és videoinstallációja a könyv állandóságáról szól, fekete, szürke, fehér purista printjein Ulises Carriont idézve egy tér-idő sorozatról elmélkedik.
Orbán György felkérése inspiratívnak tűnik, az alkotók régebbi és újabb művei így egymásra és a térre, a könyvek szellemiségére felelve megújuló műcsoportokká állnak össze. A viszonylag kis tér talán radikálisabb mennyiségi válogatást igényelt volna, a rendezés kisebb anomáliái – szegényes posztamensek, a világítás /elsötétítés megoldatlanságai – okozhatnak a nézőben némi rossz érzést, ám maga a kurátori szemlélet, a kiállított művek kvalitásai mindezt felülírják. Jó lenne, ha ennek az izgalmas gondolatkísérletnek folytatása lehetne a későbbiekben, ahogy Orbán György elmondta: megszülethetne a “Könyv pont kettő” is.

 

Műcsarnok

2015. február 21 – március 22.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:44+00:00 március 5, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!