Magyar fotó exportra

Modern fotók a Thomas Walther-gyűjteményből, 1909–1949

Museum of Modern Art, New York, 2015. IV. 19-ig

Jeffrey Taylor – Megyes Andrea

1849.2001.11

Willi Ruge (1882–1961): A második fotó, landolás előtt, a Saját magamat fotózom ejtőernyős ugrás előtt sorozatból, 1931, zselatinos ezüst nyomat, 20,4×14,1 cm, MoMA, Thomas Walther-gyűjtemény

A MoMA-ban megrendezett, az 1920-as, 30-as évek európai avantgárd fotográfiáját bemutató kiállítás azt a pillanatot ragadja meg, amikor a fényképezés művészeti ággá lép elő. A fotózás ekkor vált a művészeti szabadság egyik szinonimájává, s az alkotói technikák között egyre gyakrabban jelentek meg a képi feldolgozás játékos elemei, a képek újrakombinálása, kifordítása, egymás mellé másolása, valamint a képkidolgozás és nyomtatás új technikái.

A kiállítás nagy népszerűségnek örvend – az esemény weboldala pedig szinte példa nélküli. A Thomas Walther-gyűjtemény a két világháború közötti fotográfia alkotásainak egyik legjelentősebb kollekciója, amely egyúttal bőséges anyaggal dokumentálja a magyar származású és magyar alkotóknak a fotóművészet kialakulásában és fejlődésében betöltött szerepét. A gyűjtemény mélyreható elemzését több mint egy évtizede végzik fotó- és anyagtörténettel foglalkozó kutatók, akik tudományos anyagvizsgálatokat is készítettek mind a 341 darabról. Mindezt az információt a weboldalon hozzáférhetővé tették, csakúgy, mint a gyűjteményről készült 29 szaktanulmányt – ami így jóval több, mint a kiállítás puszta ismertetése. Digitális platformot kínál, amelyen áttekinthetők a nagyrészt kozmopolita, a nemzetközi színtéren számtalan helyen megforduló művészek közötti alkotói és geográfiai kapcsolatok, interakciók. A kutatásnak, tudománynak és digitális hozzáférhetőségnek ez a hatalmas tárháza alapvető bázist nyújt megbízható tudás felépítésére egy olyan területen, amely a közelmúltban keltette fel a kurátorok és a műkereskedelem fokozottabb figyelmét. A korszakot kedvelő fotórajongók pedig akár órákra is belefeledkezhetnek a térképekkel és a művészek közötti kapcsolatokat jelző hiperlinkekkel való játszadozásba.

A kiállítás tematikai logika mentén halad, amelyben a rendezők fejezeteket szenteltek a portréknak, az absztrakcióknak, a városi élet ihlette képeknek, a tárgyak közeli megfigyelésének, ezen túl pedig néhány teremben kiemelik egy-egy fontos fotóművész életművét. André Kertész és Moholy-Nagy László is külön, színben is elkülönített teremrészt kap, ami különleges jelentőségüket hangsúlyozza a kiállítás koncepcióján belül. Így mutatják be például a Kertész korai párizsi életműszakaszából származó kisméretű képeslapnyomatokat, amelyek bohém, montparnasse-i baráti társaságát örökítik meg, köztük Piet Mondrian és Magda Förstner táncosnő portréival. Kertésznek erről a sorozatáról Nancy Reinhold tanulmányát olvashatjuk a weboldalon, Exhibition in a Pocket: The Cartes Postales of André Kertész címmel, a kiállításon belül pedig egész falszakaszt kapnak a 1925 és 1928 között készült képek, amelyeket Kertész párizsi manzárdlakásának sötétszobájában képeslappapírra hívott elő ezüstzselatinos technikával, egyszerű kontaktnyomtatást használva.

A Walther-gyűjteményben összesen harminckét olyan fotó van, amelynek alkotója magyar származású vagy magyar művész: Kertészen és Moholy-Nagyon túl itt van még Kepes György, Kerny Imre, Kinszki István, Munkácsi Márton, Pap Gyula és Pécsi József.

Baki Péter Hungary Between the Wars: A Photographic portrait című tanulmánya Magyarország mint fotóművészek nagy exportálójának ellentmondásos szerepét vizsgálja, amellett, hogy az itthon maradó alkotóknak nem jutott elismerés, és a külvilág számára ismeretlenek maradtak. Pécsi József pesti stúdiója például teljes egészében megsemmisült a második világháború alatt, és a háború után igazolványfotók készítéséből tartotta fenn magát.

Különösen jó látni, hogy Kinszki Imre művei is helyet találtak a kiállításban: Kinszki 1945-ben halt meg, útban a sachsenhauseni koncentrációs tábor felé, és életműve még Magyarországon is alig volt ismert, egészen a 2011-ben a Budapesti Zsidó Múzeumban rendezett kiállításig, amely méltó emléket szentelt fotóhagyatékának és életének.

A Thomas Walther-gyűjtemény művészettörténeti fontosságát és a darabjain az elmúlt tíz évben végzett rendkívül alapos kutatómunka jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A MoMA fotó- és papírrestaurátorai minden egyes fotó hordozóját és a készítéséhez használt technikát megvizsgálták, többek között röntgenfluoreszcens spektroszkópiát (XRF) használva. A gyűjtemény ezáltal kontrolladatbázissá válhat, amely később ezeknek a fotográfusoknak egyéb munkáihoz szolgálhat összehasonlítási alapul. A kutatás globális megközelítéssel készült, és a kurátorok nagy hangsúlyt fektetnek a különféle országokból származó művészek közötti kapcsolatokra. A fotóművészet történetének tanulmányozását kiemelik a nemzeti színtérről, és olyan kontextusba helyezik, amely elismeri a műfaj alapvetően voltát.

A 20. század első felében a fotográfia olyan művészeti ággá nőtte ki magát, amely szenvedélyesen felkarolta a modernizmust, és a technológiai újítások leplezetlen elkötelezettje volt. A MoMA-ban megrendezett kiállításnak sikerült megvilágítania mindezeket az esztétikai és mechanikai változásokat, és érzékeltetni, hogyan formálta mindezt együtt és egymásra hatva a szoros kapcsolati hálózattal rendelkező fotóművészek közössége.

A kiállítás weboldala:
http://www.moma.org/interactives/objectphoto/#home

 

Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá!