Tatai Erzsébet: Csáky Marianne

Libratallér Bt., Budapest, 2014, 272 oldal

Sinkó István

Csáky Marianne művészete szem előtt lévő, s egyben rejtőzködő is. Időnként felbukkan a hazai és/vagy a külföldi szcénában, aztán évekig nem lehet tudni róla, látni tőle semmit. A 90-es évek elején induló művészeti pálya kulcsmomentumait, összefüggéseit, a provokatív vagy épp szelíden érzékeny állomások belső okait és összefüggéseit elemzi nagy alapossággal Tatai Erzsébet a nemrég a közönség számára is bemutatott, tavalyi évre datált kötetében.

Csáky művészetét csak egy hasonlóan kreatív, előítéletektől mentes, érzéki-érzelmi empátiával rendelkező elméleti szerző képes hitelesen tolmácsolni. Tatai ilyen elemző. Maga is végigjárta az elmélet és a gyakorlat útjait, művészettörténészként volt kreatív alkotócsoport tagja, kreatív ifjúsági csoport (GYIK Műhely) egyik vezetője, tehát úgymond belülről is szemlélhette egy-egy alkotói folyamat változásait. Mint a „feminista kritika és a konceptuális művészet szakértője” (idézet a fülszövegből) Csáky Marianne művészi munkásságának egyértelműen alkalmas interpretátoraként írta meg elemzését.

Csáky Marianne – ha szabad ezt mondani – a külső körön, azaz nem képzőművészeti tanulmányokon át jutott a mai magyar kortárs művészet berkeibe. Elméleti szakember bölcsészdiplomával (tanulmányai, elemzései, kritikái jelennek meg), ugyanakkor filmes tanulmányokat is végzett (animáció, dokumentumfilm, 3D, stb.). Ezekkel az ismeretekkel és családja, környezete erős szellemi hátterével felvértezve érkezett az alkotóművészet, a képzőművészet világába. Erről az útról Tatai lineáris módon – az időrendet követve – számol be az első, az 1991-es Francia Intézet-beli fonal-bőrtárgy installációktól egészen a 2000-es évek lightboxaiig és fotótárgyaiig.

Csáky múltja, szellemi „útjelző kövei” családjának egykorvolt egységéből és a családtagok életből való kilépéséből, ezek drámai és felemelő élményeiből táplálkoznak, ugyanakkor Tatai remek mikroelemzéssel világítja meg a női szerep megjelenését, a testiség emblematikus kifejeződését Csáky korai munkáiban is (Caliban; Ferde tér; Tenyerek és talpak – kiállításcímek a 90-es évek végéről).

A végtelenül provokatív, ugyanakkor szintre blaszfémikus művek egy polgári és egy szellemi-fizikai szélsőség összesimításának termékei. Megjelenésük egybeesik Csáky időszakos névváltásával (Caliban, mely egyfajta rejtőzködést is magában foglal. A nőművészet nemzetközi porondján nem ismeretlen a szerep-, illetve névváltás, a személyiség elbújtatása – lásd Cindy Shermant, Pipilotti Ristet, Nan Goldint –, valamint a nemiségre való erős női reflektálás (például Louise Bourgeois, akivel Csáky Marianne személyesen is találkozott). A hazai pálya ezt az attitűdöt, saját hagyomány híján, nehezen fogadta be. Ezért is fontos most Tatai tárgyszerű elemzése ezekről a Csáky-munkákról.

Csáky későbbi, fotóalapú munkái között is felbukkan a test és a hagyomány problémája (Time Leap-videó), s ennek elemzése is rendkívül képszerű Tatai tollából. A kötet végén egy szokatlan exkurzus olvasható, ahol a szerző részben összefoglalja a művészről vallott gondolatait, másrészt hitet tesz a művészi fejlődés szellemi-fizikai bejárásához szükséges utazás (a Vándorévek) létjogosultsága mellett. Csáky, aki jelenleg is kétlaki életet él (Brüsszel–Budapest), bejárta Európa nagyvárosait, élt Kínában és az Egyesült Államokban, tehát az egykori mestervándorok létformájának modern követője. Ezt tartja Tatai is fontos elemnek Csáky szakmai fejlődésében.

A kötet szépen tervezett, elegáns tipográfiájú, remek színes képanyagban gazdag kiadvány. Talán a nemzetközi eladhatóság okán előbb az angol nyelvű részt olvashatjuk, majd következik a tanulmány magyarul is. Viszont a képanyag az angol szövegrészben helyezkedik el, magyar fordítás nélkül, s így kissé nehézkes az összevetés a képek és a szöveg magyar változata között. A biblio-gráfia, a jegyzetek imponáló teljessége komoly tudományos művé emeli Tatai Erzsébet munkáját, melyet feltehetőleg Csáky Marianne is (filoszelőéletéből fakadóan) kellően értékelni tud. A szerkesztői munka Andrási Gábor érdeme.

 

Print Friendly