Vásár extrákkal

Robert Capa és Karl Wilhelm herceg találkozása

Nemzetközi Kortárs, Modern és Klasszikus Képzőművészeti Vásár, Karlsruhe, 2015. III. 5–8.

Muladi Brigitta

15-Karlsruhe

A vásár előcsarnoka

Karlsruhe városa mint képzőművészeti színtér igazán fontos hellyé a művészeti közeg számára kétségtelenül a ZKM, Művészeti és Médiatechnológiai Központ intézményi jelenlétével vált, amikor az 16 éve megalakult. Az idei nemzetközi művészeti vásár azonban némileg módosította számunkra a város fókuszát, március első hetében mindenképpen. A Kunstmesse Karlsruhe vezetősége 2015-ben ugyanis a magyar fotográfiát állította a fókuszba. A három nagy szekcióból álló vásár fő részlege ezúttal a fotóművészet lett, s a díszvendég Budapest, a Magyar Nemzeti Múzeum Capa-gyűjteményével és a Capa Központ Gerhes Gábor egyéni kiállításával. A fotókat bemutató hatalmas csarnok legelső standjai így impozáns, modernista installációkkal, igényes kollekciókként fogadták a látogatókat, és ezt két jelentős budapesti kortárs galéria, a Várfok és az Inda anyaga egészítette ki, galériánként két-két standdal, az egyik itt a Halle 1 fotográfiai, a másik a Halle 4 Contemporary Art szekciójában, ugyanígy felvezetőként.

A vásár szemmel láthatóan minden tavasszal fontos esemény nemcsak a közönségnek, hanem a környező és a távolabbi nagyvárosok nemcsak profitorientált galériáinak, hanem vezető múzeumai számára is. Standjaikkal részt vettek a helyi ZKM-en kívül a stuttgarti városi múzeum, a würzburgi Kulturspeicher Múzeum, a Schauwerk Sindelfingen, a hamburgi KunstMeile stb.

A kapcsolati háló, ami lehetővé tette a magyar kiállítók és a karlsruhei vásár igazgatójának együttműködését, a budapesti Artmarketen alakult ki tavaly év végén (amikor ott első ízben szerepelt kiemelt eseményként a magyar fotósok bemutatása) Karl Schrade és Ledényi Attila közvetítésével, aminek folyományaként az idei Artmarketen is folytatódik a fotóművészet kiemelt bemutatása.

A Rajna-menti város művészeti vásárának széles vonzáskörzete kiterjedt Párizsig, Zürichig és az északi nagyvárosokig, de a cirka 200-300 kilométeres távolságban lévő német és francia kisvárosok lakóit is alaposan megmozgatta. Nem csoda, hiszen a vásár boardja mindent megtett, hogy a PR működjön, plakátok, újsághirdetések, interjúk és nagyszámú nemzetközi meghívott vitte a hírt a nagyszabású programról.

A modern és klasszikus szekció nagy nevekkel (Picasso, Warhol grafikái, Otto Piene, Günter Uecker, Baselitz művei) vonzotta be a látogatókat, de mégis a fotós standokon tapasztalhattuk a legnagyobb számú nézősereget.

Az első számú kedvenc Capának a Picassót és Francois Gilot-t ábrázoló közös portréja volt, amelyen a művészikon a tengerparton egy napernyő árnyékával kedveskedik a szeretett nőnek. A népszerűség mellékesen köszönhető volt a Monopol (svájci székhelyű német nyelvű művészeti magazin) címlapjának is, ami Capa fotóját ábrázolta.

Nem meglepő, hogy ezek után a Várfok fotós kollekció-ján túl – ahol Korniss Péter, Misetics Mátyás, Czigány Ákos fotói arattak nagy sikert – Szalóky Károly képzőművészeti standján mégis Gilot képei körül alakultak ki a legnépesebb tárlatvezetői csoportok. A Várfok egyébként Françoise Gilot festményein kívül Herman Levente, Jovánovics Tamás, Keserű Károly, Mulasics László, Nádler István, Rozsda Endre és Szirtes János alkotásaival szerepelt, nem kis szakmai és üzleti sikerrel.

Az Inda Galéria művészei közül Szabó Ádám karlsruhei ihletésű Gyár című szobra, Koronczi Endre Ploubuter park világítódoboza és Czene Márta festményei hozták a legtöbb érdeklődőt, a fotós standon pedig Telek Balázs lentikuláris objektjeit nézték meg a legtöbben. Ezek mellett Eperjesi Ágnes, Kerekes Gábor, Drégely Imre fotói (Surányi Mihály által válogatva), Böröcz András, Csáky Marianne, Lovas Ilona, El-Hassan Róza, Szakál Éva, Ravasz András munkái szerepeltek a két standon.

A klasszikus művészetet képviselő galériák, mint a Raphael (Frankfurt) anyagában túlnyomórészt printek és sokszorosított grafikák voltak kiállítva, ami nem vont le a műélvezetből a „puszta kíváncsiskodó” látogatók számára sem, hiszen kicsiben élvezhették Francis Bacon, Robert Indiana, Sam Francis, Takashi Murakami munkáit.

Minden vásáron akad olyan művész, akire felfigyelünk, és akinek művei megragadnak bennünk, függetlenül érdektől és művészeti jelentőségtől, nekem ilyen élményt most Sabine Liebchen fiatal nőket ábrázoló festményei jelentettek, akit a Koch-Westenhoff lübecki galéria képviselt, és Andreas Feininger városfotói Stephen Hoffmann müncheni galériájából.

A látványos és csalogató munkák sem hiányoztak azonban a vásárról, ami némileg felhígította az első látásra színvonalasnak mutatkozó átlagot, de ez a vásárokon nem szokatlan jelenség. Most a fotó centrumba állításával ezek a 60-as évek popsztárjainak, Marilyn Monroe-nak, Brigitte Bardot-nak, Bob Dylannak vagy Warholnak a portréi gyűrték szinte maguk alá a kisebb zugokban elhelyezett intim, ámde igen kvalitásos fotókat. Néhány nagy név így is kitűnt a tömegből, például Warhol korai geometrikus nyomatai, Terry O’ Neil rocksztár-sorozata és Thomas Ruff Nude-sorozatának egy darabja.

A látogató számára mindenesetre üdítő lehetett a belépéskor megpillantott – mind a négy csarnok közepén levegősen elhelyezkedő szobor-porond, ahol egyes galériák kaptak helyet objektjeik, plasztikáik, nagyobb szobraik számára. A tágas, szabadon bejárható területek igen megnövelték a vásár „nézhetőségi” mutatóit, a nem feltétlenül magas művészetet képviselő standok monotóniáját is megtörve.

Az átriumban pedig, amelyet körülölel a hatalmas vásárcsarnok, a vásár művészeti díja, a Platschek Preis nyertese, a japán Rikuo Ueda által kreált rajzológépeket, a szél ritmusában hajladozó, egy pasztellkrétában és egy golyóstollban végződő faágakat csodálhatott meg a közönség, amelyek a kihelyezett rajzlapokon megörökítették a természeti erők szeszélyes játékát.

A kiállítók számára pedig a vásár vezetősége gondoskodott a szórakoztatásról: hatalmas fogadást adtak a városi kongresszusi központ dísztermében. Az ünneplés oka nemcsak a misztikus 12. vásári év volt, hanem Karlsruhe alapításának 300. évfordulója is. Karl Wilhelm herceg (1669–1738) alapította a várost és építtette a mai Baden-Würtemberg tartományi múzeumot befogadó barokk kastélyt, az egykori városfalakat, és a telepíttette a híres parkot 1715-ben. Így esett, hogy a vásár résztvevői is részesültek a helyi konyha és borkultúra remekeit felvonultató jubileumi ünneplésből, amelyre standonként két fővel vendégként voltak hivatalosak.

A kortárs művészeti események koronája idén Karlsruhéban a ZKM nagy kiállítása lesz júniustól. Peter Weibel igazgató (és a kurátor is ebben az esetben) Global címmel 200 kortárs művész munkáit mutatja majd be, amelyről a helyi lapok már úgy írnak, hogy az egész város egy nagy művészeti akadémiává változik 300 napra.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:34+00:00 április 19, 2015|Nyomtatásban megjelent|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!