Statikus mozgások

Kelemen Dénes Lehel, Opánszki Tamás, Sántha Péter: Munkák és napok

Ladányi József

Három teljesen különböző felfogású, szemléletű művész állít ki a galériában. Az eltérő habitus ellenére sok minden össze is kapcsolja őket. Mindhárman a „kisképzőben” találkoztak, Sántha Péter és Kelemen Dénes osztálytársak voltak, Opánszki Tamás két évvel járt alattuk. A Képzőművészeti Egyetemen viszont Dénes és Tamás voltak évfolyamtársak. Kelemen 2003-ban, Opánszki 2004-ben végzett, Sántha Pécsre került, 2008-ban diplomázott.

További sorsuk is összeköti őket. Középiskolában tanítanak rajzot és művészettörténetet. Erre utal a kiállítás címe is: Munkák és napok. Erre reflektál Kelemen iskola-installációja táblával, szemléltető bábuval, térképpel, valamint saját heti órarendjével. Az órarend mindegyikük napját, így az iskolában eltöltött és a művészetre szánt időt is meghatározza. Sántha Péter is ezért állított ki munkái mellett dokumentumként tanítványairól munka közbe készült fotókat és diákjai rajzait. Művészetükben is több közös pont található. Közös az itt kiállított műveken a manipulált fotóhasználat. Ahogy léteznek viharvadászok, akik képesek egy-egy vihar középpontjába behatolni és fényképezni, Sántha Péter igazi felhővadász. Akár repülőgépen ül, akár kirándul valahova, vagy éppen csak úgy jár-kel, lefotózza kamerájával a felhőket, és ezeket a képeket azután számítógépen alakítja, míg a látvány, a struktúra tökéletes nem lesz.

Opánszki Tamás: Társaság (Romkocsma)

Opánszki Tamás: Társaság (Romkocsma), 2014, olaj, vászon, 67 x 78 cm

Opánszki Tamás saját fotóit használja (pl. a kocsma- vagy az országúti képek esetében), de alkalmaz újságfotókat vagy videóra fölvett események egy-egy képkockáját is. A fotók mellé vázlatokat is készít, előfordul, hogy a skicc alapján dolgozik, mert valaki nem engedi magát lefotózni. Ezekből az elemekből illeszti össze a kész kompozíciót. Az ábrázolt szituációkon, a környezeten nem változtat, a kép elemei a helyükön maradnak, mégsem a fotót festi.

Sántha Péter: Alatta 2, 2013

Sántha Péter: Alatta 2, 2013

Kelemen Dénes homlokegyenest másképp gondolkodik. Ő nem fotóz, de szívesen használja a könyvek, folyóiratok illusztrációit. Nemcsak kiemeli környezetből a felhasznált fotót vagy valamely részletét, hanem sokszor sziluettként vagy sablonként alkalmazza őket képein, megfosztva egyéniségüktől figuráit. Sántha és Opánszki témaválasztása jól körülírható. Sántha Péter felhői változatosságukkal is időtlenek. Opánszki Tamás képeire három fő téma jellemző: a hokis téma most csak egy képpel szerepel – ötéves korában volt először a bátyjával és édesapjával hokimeccsen -, a másik kettő a romkocsmák és az országutak világa. Talán lesz még egy negyedik is, a táncolókat ábrázoló képek sorozata. A romkocsmákat, a Ráday utca helyeit vagy az utcai pavilonokat, kis étkezdéket ábrázoló képein a sötét tónusok – meleg-barnák, visszafogott sárgák – dominálnak. Megáll rajtuk az idő. Az országúti és a hokis képeken viszont már a képkivágások is lendületet sugallnak. A jármű belsejéből fotózott képen föltűnik az előtte haladó motor féklámpája vagy a szembejövő autó fényszórója. Mindegyik izzó folt, a körvonalak föloldódnak, a formák elvesztik tömegüket, az arcok elmosódnak. A képek lágy, vékonyan festett színfelületekből állnak össze. Nem véletlen, hogy Opánszki egyik nagyra tartott példaképe Farkas István.

Kelemen Dénes: Kelet-Nyugat, 2014, olaj, vászon, 23 x 35cm

Kelemen Dénes: Kelet-Nyugat, 2014, olaj, vászon, 23 x 35cm

Kelemen Dénes viszont nem marad meg egy témánál. Ahogy a fotót talált tárgyként használja, fest nemcsak vászonra, hanem deszkára, falemezre, műanyagra is. Ezen a kiállításon mégis olyan munkák vannak többségben, melyeket átsző a direkt és az áttételes politikum. Elég itt csak arra az installációra utalni, melyen Magyarország térképére az új vagy felújítandó stadionok vannak rajzolva. Mellette az asztallapon „Éljen a foci, hajrá magyarok!” felirat és egy labdaszerű valami. Emblematikus mű a Kelet-Nyugat című festmény. Egy útterelő kőre vagy betonszigetre két útjelző tábla van helyezve, az egyiken Kelet, a másikon Nyugat felirat. De mindkét tábla mindkét irányba mutat. Két 2015-ös képen a nagy vezér, Mao látható. Az egyiken oszlopcsarnokban áll talapzaton, katonakabátot viselő, nagyméretű szobra jobbját fölemeli, áldást oszt. A másikon a vezér a kánaiak hosszú ideig általános öltözetét viseli, a szürke zubbonyt, nadrágot, sapkát, melyet a munkástól az értelmiségig mindenki hordott. Mellette bárány lebeg, a vezér a jó pásztor. Végezetül az egész kiállítás záróműve, a Niké. Ha már az antik szobor is boncasztalra kerül, akkor baj van.

Kelemen Dénes: A jó pásztor az elveszett báránnyal, 2015, olaj, vászon, 40 x 25cm

Kelemen Dénes: A jó pásztor az elveszett báránnyal, 2015, olaj, vászon, 40 x 25cm

E nem túl kellemes témákhoz illik Kelemen Dénes festésmódja: többnyire sötét, fekete, szürke, zöld, kék, barna színek és erőteljes ecsetkezelés, egymást fedő festékrétegek.
És végezetül: furcsának tűnhet, hogy a képek a mozgásról is szólnak, hiszen csupa statikus műről van szó. A felhők vándorlásában nehéz megfogni az állandót, a tánc vagy sebesség, a zajos kocsma világában úgy ábrázolni a mozgás elemeit, hogy nyugalmat is sugalljanak. A felemelt kezű vezért elkapó fotója mögött ott van a gondolat áramlása, mely a mozdulathoz vezet. Én népem, aktivistáim, báránykáim, örüljetek, hogy itt vagyok köztetek.

 

Magyar Műhely Galéria

2015. IV. 29-V. 15.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:28+00:00 május 11, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!